Túl elfoglalt, hogy szünetet tartson? Ugyan már! (2016)

Az emberek nagy része úgy gondolja, nincs ideje arra, hogy egy perc szünetet is adjon magának. „Túl elfoglalt vagyok, hogy szünetet tartsak”, „nem érek rá ilyesmire” – sokszor mondjuk, és valószínűleg még többször halljuk. Tudományos bizonyíték van rá, hogy ezzel rontjuk a hatékonyságunkat. Egy kávét valaki?

Ha szünetet tartunk, lehetőséget teremtünk magunknak, hogy átgondoljuk a dolgokat, utána jobban tudunk koncentrálni, boldogabbak és nem utolsósorban hatékonyabbak leszünk. Jól hangzik? Most már tudományosan is bizonyított tény: a szünet jót tesz a produktivitásnak. Hogy miért?

Megóv az unalomtól (és így attól, hogy elkalandozzunk)

Amikor nagyon lelkesen dolgozunk valamin, a külvilág megszűnik létezni, észre sem vesszük, hogy megy az idő. (Ez a sokat emlegetett flow állapot.) Ez azonban nem tart a végtelenségig, és ha túlléptünk a produktív szakaszon, hiába próbálkozunk ugyanazt folytatni, a gondolataink elkalandoznak. A tudósok szerint ennek az az oka, hogy az agyunk nem arra van kitalálva, hogy olyan sokáig fókuszáljon valamire, mint ahogy most kényszerítjük. Évezredeken keresztül arra treníroztuk, hogy az újdonságokra figyeljen, ezért egy ponton túl egyszerűen minden fontosabbnak és érdekesebbnek tűnik, mint amiben éppen benne vagyunk. És erről csak az evolúció tehet…

A kutatók szerint viszont „becsaphatjuk” az agyunkat, ha beiktatunk egy-egy rövid szünetet a nagyobb volumenű feladatok során. Az agyunk így friss erővel lesz képes újra fókuszálni, mert újdonságként érzékeli a feladatot.

Segít „megvilágosodni”

Az agyunk kétféle üzemmódra képes: „fókuszált” vagy „diffúz” működésre. Azt gondolnánk, a munkához az előbbire van szükség, valójában viszont az álmodozással azonosított diffúz szakasznak is fontos szerepe van. Kutatások igazolták, hogy az agy fontos területei aktívak akkor, amikor a gondolataink szabadon csaponganak, sőt, sok esetben épp ilyenkor találjuk meg a megoldást egy korábban megoldhatatlannak hitt problémára.

Mindenkivel megtörtént már, hogy hirtelen „megvilágosodott” a zuhany alatt vagy, mondjuk, a közértben a pénztárnál. Tudósok szerint ez nem véletlen: a diffúz működés során ugyanis az agyunk képes a korábban raktározott információkra visszakapcsolni, és azok között addig nem létrehozott kapcsolatokat teremteni. Ha épp nagyon koncentrálunk valamire, ezt a lehetőséget blokkoljuk, így kisebb az esélye a villámszerűen megjelenő új ötleteknek.

Segít visszatalálni az útra

Ha szünetet tartunk a koncentrált munka közben, lehetőséget kapunk arra is, hogy egy kicsit hátrébb lépjünk, és távolabbról nézzünk rá arra, amit csinálunk. Ez nagyon fontos, hiszen ha teljesen belefeledkeztünk valamibe, könnyű elveszni a részletekben, tévutakra menni, vagy épp teljesen felesleges dolgokkal fecsérelni az időnket.

A szünetben át tudjuk gondolni, hogy miért is csináljuk azt, amit, mi az igazi cél, és valóban afelé haladunk-e, miközben hatalmas elánnal csinálunk valamit.

A cikk

a hivatkozás: