Egyre több fiatal szenved kapunyitási pánikban (2005)

Egyre több az a fiatal, aki egyszerűen nem mer felnőtté válni, mert fél a felelősség teljes döntésektől, és azoktól az elvárásoktól, amik nap, mint nap rájuk zúdulnak. Érthető tehát, hogy ennek a generációnak egy része úgynevezett hírneurózissal küzd, egy kicsit nyomott hangulatúvá válik ettől a sokféle lehetőségtől és kapunyitási pánikban kezd el szenvedni.

Nyitrai Imre szociológus a szülői felelősséget emeli ki a felnőtté válás folyamatában. A fiatalnak ahhoz, hogy szembe tudjon nézni a felnőtté válás kihívásaival, szüksége van arra, hogy megkapja az ehhez szükséges muníciót.. Egy családban vannak értékek és ha ezek valamiféle tartást, valamiféle felelősségérzetet, értékrendet adnak a gyerekek kezébe, akkor még akár lázadva ez ellen is, de erre reagálva, ki tudják alakítani a saját felnőttségüket. Lesz egyfajta olyan gerinc, amelyikre már rá lehet építeni azt az új életet, amit egy felnőtté váló ember kialakít magának. Véleménye szerint, hogyha a gyerekeinkre nézünk, akkor ebből megállapítható, hogy milyen a felnőtt társadalmunk is.

Balassa Margit pszichológus szerint a felnőtté válásnak ideális esetben a saját családalapításáig mindenképpen meg kellene történnie, ami normál esetben olyan 25-30 éves korban jön el.

A kapunyitási pánik egy új társadalmi jelenség, amely egyelőre nem egy kifejezetten nagy csoportot érint, de egy olyan csoportot, aminek az életmódja sokak számára lehet meghatározó, illetve sok körben látható az, ahogy ők élnek. A jóléti társadalmakban ma már statisztikailag kimutatható tény, hogy a 19, 32, 35 éves fiatalok bizony félnek kilépni a nagybetűs életbe, és ezt az elodázás, ezt a halogatást sokféle módon próbálják meg ellensúlyozni. Sokaknak a tízes éveik végétől felmerülő sok-sok döntéshelyzet olyan stresszt jelent, amit nem igazán tudnak feldolgozni. Olyan sok választási lehetőség, vagy választási lehetőségnek tűnő helyzet van az életben, ami egy nyomást jelenthet a mai fiatalok egy részének. Szvetelszky Zsuzsa kommunikációs kutató fontosnak tartotta hozzátenni, hogy azoknak, akik megengedhetik maguknak, mert azok, akiknek ki kell tölteni a napot a kenyérre való pénz megkeresésével, azokban természetesen fel sem merül ez a probléma.

Tulajdonképpen az értékválasztás bizonytalanságáról van szó, hiszen ma már nincsenek jól meghatározott minták és értékrendek, amelyek megkönnyítik a választást, másrészt a mai fiatalok – szüleikkel ellentétben – úgy érezhetik, a lehetőségek tárháza végtelen és csupán saját sutaságuk, teszetoszaságuk az, ami gátat szab annak, hogy sikeres sztárvállalkozók legyenek vagy bármi egyéb.

Átértékelődött a pálya, a munkahely mellett való elköteleződés az utóbbi évtizedekben, tehát az egészséges ritmus a kettő, ötévenkénti munkahelyválasztás, legalábbis sokan ezt tartják annak. A párválasztás pedig egy olyasfajta, szintén csak nagyon sokféleképpen leírható dolog, ahol a harmincas évek elejére, közepére tolódott ki a véglegesnek tűnő vagy a tartós párválasztás stratégiája, addig sokkal kevesebb közös felelősséget vállalnak fel a partnerek. A gyerekvállalás ideje is kitolódott ennek megfelelően, ami Szvetelszky Zsuzsa szerint azzal is magyarázható, hogy a tömegkommunikáció azt sugallja a fiataloknak, hogy sokkal több minden kell hozzá, mint ami két embernek a húszas éveik elején megadatik. Tehát jóval több anyagi lehetőségre van szükség ahhoz, hogy vállalni tudjanak egy gyermeket és ez az észlelés bizony befolyásolja a fiatalabbakat abban, hogy később vállaljanak gyereket. Amennyiben ezeknek a fiataloknak az érése kitolódik, tehát szándékosan élik a tizenévesek, huszonévesek életét, még kora harmincas éveikben is, a kutató úgy érzi, talán nem baj, ha később vállalnak gyereket, hiszen lehet az érésre még szükség is van a társadalom szintjén.