E-Magyarország, e-kormányzat - összefoglaló a Piac és Profit konferenciájáról (2003)

Sikeresen befejeződött csütörtökön az E-Magyarország, e-kormányzat 2003 konferencia Balatonaligán. A Piac és Profit hagyományos rendezvényén az előadók és a résztvevők egyebek között arra vállalkoztak, hogy megvizsgálják: a gazdaságpolitika kedvező feltételeket teremtett-e az üzleti szektornak ahhoz, hogy tudásával, termékeivel felgyorsuljon az informatikai kultúra, gyorsasági pályára álljon az új gazdaság. A kormányzatnak, majd pedig a Parlamentnek, s nem különben az önkormányzatoknak a jogi környezet alkalmassá tételében kitüntetett a szerepe, különös tekintettel arra, hogy az Európai Unióban érdemi módon élhessünk az elérhető lehetőségekkel.

A konferencia valamennyi előadásának és fórumának összefoglalója…

A kétnapos konferencia első napjának nyitó előadását Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára valamintKovács Flórián László, a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal elnöke tartotta, s a mintegy félezer résztvevő kérdéseire is válaszoltak a szónokok a Demcsák Zsuzsa vezette fórumon.

A kormány elé kerülhet akár már november 19-én, avagy 26-án az a törvénytervezet, amelyik szabályozni hivatott a területfejlesztést, a régiók területi beosztásait, a kistérségek működését, s nem utolsó sorban mindennek a finanszírozását.Nagy Sándor politikai államtitkár egyebek között ezt a tény jelentette be a javarészt önkormányzati szakemberekből, továbbá az informatikai szektor képviselőiből álló hallgatóság előtt a Piac & Profit szervezésében november 12-én a Club Aliga helyiségeiben megkezdődött konferencián. A Miniszterelnöki Hivatal vezető politikusa a Régiók, térségek, önkormányzatok című előadásában először azonban arról fejtette ki véleményét, hogy az Európai Unióban mi is a szerepe a területfejlesztési politikának. Szavai szerint maga az EU is egy nagy területfejlesztési projektnek tekinthető. Az uniós működésnek ugyanis az a logikája, hogy a legfejeltebb, legnagyobb anyagi erővel rendelkező országok fizetik be a legmagasabb tagdíjat, illetve a leginkább rászorulók kapják a legmagasabb támogatást. Mindez ráépül az EU regionális politikájára.

Hazánkban is évtizedes múltja van a területfejlesztésnek és –politikának, hiszen az akkori kormányzat és Országgyűlés már felismerte: nem elég pusztán ágazati, illetve országos és megyei léptékű tervezést folytatni, mivel a területfejlesztésnek mind nagyobb a létjogosultsága. Európában a nagy gazdasági szerkezetváltások, s a nyomában járó válságjelenségek váltották ki azt, hogy a kontinens országai kormányainak a figyelme ráirányult a terület- és régiópolitikára, -fejlesztésre. Ezért alakult ki az EU-ban a területi beosztás, mind a támogatáspolitika tekintetében az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgáló, de innovációs centrumok fejlődését is elősegítő gyakorlat. Nagy Sándor erre alapozva állapította meg, hogy Magyarországon az uniós felfogásnak megfelelő folyamat ment végbe az elmúlt évtizedben.

 

Hét régió születőben

Hazánkban is kialakultak a régiók, illetve a területi beosztás elve is hasonlatos az unióséhoz. A Központi Statisztikai Hivatal adataira alapozva három nagy területre osztódik az ország, igaz, ennek a kategóriának nincs különösebb jelentősége az uniós területfejlesztés és támogatáspolitika szempontjából. Aminek azonban nagyon is van, az a régiókra tagolás, Magyarország esetében hét ilyen egység alakult ki. A politikai államtitkár leszögezte, hogy ez a felosztás megfelel az uniós szempontoknak, azoknak, amelyeknek szabályozását az EU ez év júniusában végezte el. Így tehát nincs oka az országnak arra, hogy a kialakított régiófelosztását felforgassa. Az unióban azt az elvet képviselik, hogy 800 ezer és 3 millió közötti lakosságszám testesít meg egy régiót. Általános felfogás szerint földrajzi, gazdasági, történelmi szempontokból is adekvát a hét régióhatár kialakítása még akkor is, ha alkalmasint a lakosságszám nem teljesen azonos az EU-ban elfogadottnak. Nagy Sándor mégsem tartja teljességgel kizártnak, hogy valamilyen okból mégis változtatásokat indítványoznak, de ha ilyen tárgyú döntés születik, akkor annak záros határidőn belül meg kell történnie. Ugyanis a 2007-től esedékes uniós támogatáspolitikának a másmilyen statisztikai adatok szolgálnak alapul.

A MEH politikusa jelezte, ma is aktuális területi kérdés a közép-magyarországi régióé. Ezen belül külön is felvetődik Budapest helyzete, mivel a főváros gazdasági potenciálja erős, az egy főre jutó GDP-je az EU átlagának 103 százaléka. Azaz meghaladta azt a szintet, amelyet a legmagasabb támogatású régióknál számításba vesznek, sőt ha Pest megyével képezne egy régiót, akkor is túllépné a térség a legnagyobb kedvezmény megadásához kijelölt 75 százalékos határt. Nem véletlen, hogy a közép-magyarországi régió helyzete ma még napirenden van.

Léptéket váltva Nagy Sándor részletesen szólt a kistérségekről is, melyek száma Magyarországon eléri a százötvenet. Az egy-egy ilyen egységet alkotó települések jellemzői, hogy funkcionálisan összekapcsolódnak, s egyben azt a legkisebb egységet alkotják, amelyeket jól át lehet tekinteni. A mostani kormányzati ciklusban jelent meg olyan támogatáspolitikai elem – érvelt az államtitkár -, amilyen a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket hivatott segíteni. Ezáltal alapvetően felértékelődött a kistérségi „lehatárolásnak” a szerepe, mivel nem pusztán statisztikai területekként könyvelődnek el. Közülük a 42 leghátrányosabb és további 52 hátrányos helyzetű érdekében külön pályázati szabályokat alkottak meg. A területi beosztás szempontjából drámai változások nem lesznek egyébként, vélhetően 160 kistérség alakulhat ki Magyarországon.

A régióknak a kistérségeknek velejárója, hogy területfejlesztési intézményrendszert alakítanak ki, s a támogatáspolitikát is kimunkálják. Az előbbiek esetében a területfejlesztésről és –rendezésről szóló törvények megalkotása a tét. A kormány elé hamarosan e tárgyú csomagot terjesztenek, döntően a régiók megerősítésének, a kistérségek felértékelésének célzatával. Nagy Sándor részletezte is: erőteljesebb döntési kompetenciával rendelkező regionális fejlesztési tanácsok kezdhetik meg tevékenységüket. E testületekben a regionális képviselők szerepe, számszerű aránya nemcsak megnő, hanem meghatározó is lesz. S hogy miért nincs már most így, arra az államtitkár azt válaszolta, hogy az előző kormányzati ciklusban olyan törvénymódosítást hajtottak végre, amelynek eredményeként a fejlesztési tanácsokban több a minisztériumokat képviselő személyeknek a száma, mint a helyieké. Némi túlzással: Budapesten, a miniszteriális képviselők a régiók delegáltjai nélkül is dönthetnek a régiókról. Úgy gondolja tehát a jelenlegi kormányzat, hogy – első lépésben – is megerősítik a regionális tanácsokat még azt megelőzően is, hogy létrejönnének a választott önkormányzattal rendelkező politikai régiók. Eszerint a régiók résztvevő megyei közgyűlésekből, megyei jogú városok önkormányzati testületeiből delegálnak majd lényegesen több képviselőt, ugyanakkor csökkentett számban kapnak szerepet a miniszteriális küldöttek. Azok a tárcák maradnának – az egyik alternatíva alapján – a regionális tanácsokban, amelyeknek gazdaságfejlesztési szakmai szerepük van, s kapcsolódnak a hamarosan már működő Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjaihoz. Ez a variáció számol a kamarai és a szociális partnerek képviselőinek szavazati joggal való jelenlétével is. Amúgy a másik alternatíva szerint egyáltalán nem vennének részt a regionális tanácsok tevékenységében a minisztériumok képviselői. Az előbbi szisztéma nyugodtabb, az utóbbi a radikálisabb megoldást jelentené.

Nagy Sándor e gondolatkörnél is külön részletezte a kistérségek intézményrendszerét. A kormányzat azzal számol, hogy létrejönnek a kistérségi területfejlesztési tanácsok, amelyek „lefedik” az ország egész területét. Ez nem zárja ki, hogy társulásokban is tevékenykedjenek a települések. A tanácsok tevékenységének az ad külön értelmet, hogy ezek az egységek is rendelkeznek forrásokkal, mi több a szerepük pontosan a forrásfogadás lesz. Ebből pedig az következik, hogy a kistérségi testületek elemi dolga a helyi fejlesztési koncepció kidolgozása, illetve a programozás, a kistérségi projektek menedzselése. Kisebb saját források elosztásáról is döntenek majd, s a pénzt pályázatírásban jártas szakemberek megfizetésére is fordíthatják. A központi költségvetés az első időkben egyenként 20-30 millió forintot kíván folyósítani a kistérségeknek. A politikai államtitkár megjegyezte, hogy koncepciót – pláne jót – roppant kevés kistérség készített. Pedig enélkül uniós és hazai külső forrásokat nem lehet elnyerni. A közigazgatás aktuális reformjára kitérve azt azonban leszögezte Nagy Sándor, hogy amennyiben kétharmados parlamenti döntést kell hozni, s az mondatik ki, hogy kistérségi szinten jöjjenek létre általános szereplőjű döntéshozó testületek, akkor nem kistérségi területfejlesztési tanácsok nem szerveződnek meg.
A megyék maradnak

Az bizonyos, hogy Magyarországon a régiószintű fejlesztéspolitika megerősödik már a legközelebbi jövőben is, illetve a kistérségekben javul a fogadókészség, s az onnan kiinduló projektek minősége. De csak akkor, ha a forráselosztás is megváltozik. A kormányzat abban gondolkodik, hogy 40-45 milliárd forintot a tárcáknál kezelt előirányzatokból ilyen célokra csoportosít át. Kezdeményezi azt is, hogy ezen felül juttatja a kistérségeknek szánt közvetlen forrást.

Nem azért kell Magyarországon erőteljes regionális politika, mert az EU azt akarja. Regionális beosztást sem ír elő kötelezettségként, de az országrészek, térségek felzárkóztatását Magyarországon csak ilyen új feltételek kialakításával lehet elérni. Nagy Sándor szerint alapvetően magyar érdek a régiók stabil működtetése. Brüsszelnek amúgy jóval több munkát jelent, ha régiókkal kell foglalatoskodni, s nem az országgal. Az önálló fejlesztéspolitikával rendelkezők EU-s megjelenése azonban nem jelenti azt, hogy a kormányt kikerülve ad pénzt az unió. A támogatási keretösszegeket ugyanis változatlanul a kormányokkal tárgyalja meg Brüsszel, lehetőséget kínálva az alkunak, az érdekérvényesítésnek. Az államtitkár azt is hangsúlyozta, hogy továbbra is helyénvaló, hogy fontosak maradnak, lesznek a központi források is, ha nevesíthető, országos jelentőségű programokhoz kapcsolódnak, mint például a Balaton-fejlesztés, a Duna-Tisza-Homokhátság vízháztartásának javítása, a záhonyi logisztikai központ.

Azt pedig nem lehet a jövőben megtenni, hogy helyi ügyekről, fejlesztésekről is központi döntések szülessenek. Az eddigi pályázati elbírálási rendszer ugyanis némiképp olyan, mintha az oktatási tárca a biztonság kedvéért maga akarná osztályozni a diákok matematika, földrajz, történelem ismeretét az iskolák, a tanárok helyett.

A megyék szerepéről külön is szólt a politikai államtitkár. A jelentős fejlesztéspolitika színterének hosszú távon semmiképpen sem tekinti a kormányzat. De ez nem jelenti azt, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnnének a megyei területfejlesztési tanácsok. Annyiban alakulnak majd át, hogy megerősödik a szerepük a megyén belüli kistérségi programok összehangolásában, menedzselésében, szakmai segítésében, s bizonyos források elosztásában.

Végül a pénzről, a finanszírozás jövő évi elképzeléseiről adott áttekintést a MEH politikai államtitkára. A területfejlesztésnél immáron számol a kormányzat az EU forrásaival is. Ugyanis kiírják a Phare program befejező sorozatát, továbbá beindul a regionális operatív program is. Körülbelül 50 milliárd forintnyi pénzre lehet ebből a körből pályázni, s közel ugyanennyire nemzeti forrásból, ez utóbbit részben már jövőre el lehet költeni, részben pedig kötelezettségvállalásként lehet vele számolni.

 

Egyenlő elbírálást az EU-ban

Nagy Sándor, illetve Kovács Flórián László a hallgatósággal való párbeszédre is vállalkozott, mégpedig oly módon, hogy az sms-ekben érkezett, s egy kivetítőn olvashatóvá tett kérdésekre válaszoltak. A megyék ellenállásának legyőzési módját tudakoló kérdésre például az az egyszerű válasz fogalmazódott meg, hogy ma már jóval kevesebb az ódzkodás, kivált azért, mert ismert ténnyé vált, hogy közigazgatási szempontból semennyit sem változik a megyék szerepe. Arra válaszolva, hogy Budapest, Pest megye tartózhatna-e az észak-alföldi régióhoz, az a válasz született, hogy a régióhatárok meghúzása nem tetszőleges. Amellett Budapest idevágó problematikája egyébként is független attól, hogy mely megyékkel tartózik egybe. Ennek megfelelően kell dönteni arról, hogy ki kell-e emelni vagy sem. A kistérségi szolgáltató irodákról és kormányzati támogatásukról ugyancsak állást foglaltak az előadók, a jelzett formában és hozzárendelt pénzzel ilyen intézményrendszert nem állít fel a kormányzat. Szakmailag sem lenne indokolt. Ugyanakkor a kistérségekben tevékenykedő szakembereket egy helyre szervezik majd, létszámuk bővülhet, s munkájuk feltételein is javítanak. Ugye lesz a kistérségek működését elősegítő informatikai modell? – állt az egyik sms-ben. A válasz egyértelmű: folynak ennek érdekében a munkálatok. Vélhetően fél év, egy év múlva elkészülnek. A szónokok – a Dánia példájára utaló – egyrégiós Magyarország modellt nem tartották bölcs megoldásnak a válaszolók. A kistérségek – statisztikai okokból – nem „nyúlhatnak át” a megyehatárokon – válaszolták a két kormányzati tisztségviselő, akik a PPP szerepéről is részletesen szóltak. Arról, hogy a magántőke megjelenése ebben az újszerű formában kívánatos. Ugyanakkor jó tudni, hogy az EU-ban a nemzeti költségvetésben állami hitelfelvételnek, -kiadásnak könyvelik el azt, hogy a magántőke beruházás után állami szolgáltatás valósul meg bizonyos díjazás fejében a létrehozott intézményben. Mindenesetre a kockázati tőke szerepe a Regionális Fejlesztési Holding közreműködésével egyfajta kapcsolatot teremt az állam és az üzleti szféra között.Az államtitkár beszédének továbbgördítésére vállalkozott a Piac & Profit konferenciájának második előadója, Kovács Flórián László, aki a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal elnöke. Az EU kohéziós politikájának, illetve a honi régiópolitikának kapcsolatát elemezve azt fejtette ki, hogy november végén, december elején megismerhető lesz az úgynevezett harmadik kohéziós jelentés. Ennek az is a jelentősége, hogy a 2007-től 2013-ig tartó időszak politikáját a dokumentumban foglaltak alapján alakítják ki. Két kapcsolódó politikai elképzelésről folyik a vita. Az egyik szerint a jelenlegi kohéziós politika intézményrendszere módosulna némiképpen, a másik azonban a régiek és az újak egyfajta különválasztását tartalmazza, s élvezi több nettó befizető állam támogatását. Magyarország álláspontja szerint annak a tervnek van létjogosultsága, amelyik nem tesz különbséget az egyes tagállamok között, azaz, ha valamely régió jogosult a támogatásra, akkor azt attól függetlenül megkaphassa, hogy melyik országhoz tartózik.

Kovács Flórián László is megjegyezte, hogy a magyarországi régiók egyértelműen fejlesztési régiók lesznek. Azaz úgynevezett egydimenziós egységek lesznek, s annyiban eltérnek az EU-ban már régóta kialakultaktól, hogy nem az etnikai, politikai, nyelvi szempontok alapján szerveződnek meg. A régiók feladata ugyanis a fejlesztések koordinálása, s időnek utána lehet majd a politikai régióvá alakításban gondolkodni.