Napjaink egyik fő kihívása, hogy a munkahelyeken új elvárásokkal szembesülnek a munkavállalók: a szüntelen képzés, átképzés (élethosszig tartó tanulás igénye) mellett a team munka, azaz meghatározott csoportban végzett tevékenység. Erre alapjában sem a közoktatás, sem a felsőoktatás nem készít fel megfelelően.
Mit tekintünk csoportnak?
Ebben az esetben olyan 3-6 fős ad hoc közösséget, amely elhatárolja magát a többi kis közösségtől és a külvilágtól is.
A közös cél megvalósítása érdekében együttműködnek a tagok.
A tevékenység során kohézió alakul ki a tagok között.
Létszáma miatt alkalmas az egymás közötti közvetlen kommunikációra.
Az elvégzett közös munka hozzájárul az önismeret fejlesztéséhez, hiszen a tagok felmérik saját hozzájárulásukat a csoport eredményéhez.
Ezzel együtt egymást is jobb megismerik, fejlesztve a csapatmunkában nélkülözhetetlen készségeket.
A felsőoktatásban a szemináriumon belül kialakítható tevékenység a csoportmunka, amely a kapcsolatteremtés, az együttműködésre való képesség, a lényeglátás és kreativitás, az önálló vélemény kialakításának kompetenciáit erősít.
Nagyon sok variációja ismert, amelyek közül néhányra visszatérünk (tréning, szerepjáték, projektmunka, vita). Fontos közös sajátosságuk, hogy az adott foglalkozás résztvevői kisebb 2-5 fős csoportokban, együttműködve végzik a megkapott feladatot. Majd a többieknek beszámolnak az eredményeikről.
Itt különösen nagy hangsúlyt kell arra helyezni, hogy a csoport munkáját maguk a résztvevők irányítsák, függetlenül attól, hogy a feladatot az oktató adta számukra. Ki kell alakítaniuk az együttműködés kereteit és saját követelményeiknek kell megfelelniük. Egyik legjobb formája a tapasztalati tanulásnak, hiszen nemcsak saját feladatukat kell megoldani, de elemezni mind a saját, mind a többi csoport munkáját.
A csoportmunka feltételei
Az oktatótól alapos felkészülést igényel, amely során – ismerve saját hallgatóit –
kialakítja a csoportokat,
előre megszabja a feladatokat,
világossá és egyértelművé teszi azokat minden résztvevő számára,
felkelti az érdeklődést a megoldandó probléma iránt
felméri és beosztja az időkeretet,
legyőzi a csoportmunkával szembeni ellenállást,
segíti, hogy a csoport minden tagja szerepet kapjon,
biztosítja a munkához szükséges helyszínt és a speciális eszközöket.
A résztvevők számára jelentős erőfeszítést igényel a csoportmunka a szokatlansága, az egyéni részvétel szükségessége, a munkaszervezés önállósága miatt.
Ezért a feladatok megoldása előtt célszerű a tevékenységek céljairól, az elvárt eredményekről, az időkeretről, a bemutatás formáiról előzetesen és közösen megállapodni. Erre azért is szükség van, mert az egyik legfontosabb elvárás, hogy az oktató ne nyújtson segítséget egyik csoportnak sem, az önálló feladat-megoldás a cél.
Csoportképzés
A sikeresség egyik záloga a csoportok kialakítása. Ahhoz azonban, hogy az oktató elérje a céljait, számolnia kell azzal, hogy a hallgatók között csoportosulások spontán módon gyorsan kialakulnak. Ha a diákokra bízza a társak megválasztását szinte minden alkalommal ugyanazok a személyek rendeződnek össze. Ez csak akkor célszerű, hogy nagyon komoly és hosszabb idő alatt megvalósítható, tanórán kívüli tevékenységet is feltételező feladat megoldását várja el a vezető. A szemináriumok alatt célszerű a véletlenszerűség elvét alkalmazni: például számot vagy más megkülönböztető jegyet húzatni, a székekre elhelyezett szimbólumok alapján eldönteni kik dolgozzanak együtt stb. (Kraiciné, 2004:112) Ha az a koncepció, hogy mindig mások kerüljenek egy csoportba, akkor ezt egyértelműen az oktatónak kell irányítania.
Tevékenység a csoportban
Gyakran megfigyelhető, hogy nem mindenki vesz részt ugyanolyan aktivitással a csoport munkájában. Ennek a hallgató személyisége, korábbi rossz tapasztalatok, ismerethiány, érdektelenség, a többiektől való elzárkózás, a túl gyors, vagy túl lassú munkamenet, esetleges hangzavar lehetnek az okai. Ebben az esetben az oktató próbálja meg izgalmasabb vitakérdéssel bevonni az adott személyt.
A diákok körében nagy gondot jelent, hogy nem tudnak az idővel gazdálkodni. Ezért kell precízen megszabni az időkereteket.
A csoportmunka szervezésénél érdemes egy hasonló táblázatot készíteni. Itt egy 90 perces szemináriumra általános javaslatot adunk (részben Kraiciné, 2004 táblázata alapján):
IdőFeladatokrésztvevőkoktatóeszközök10 percaktív figyelem, kérdések megfogalmazásaa feladatok bemutatása, kiosztása, motiválástechnikai (kivetítés), plakát5 perccsoportalakításcsoportok munkamódszerének és időkereteinek tisztázásapl. számhúzás 20 fő esetén 5×4 fős csoportok: 1-5-ig 4-4 szám5 percfeladat értelmezése, általános kérdésekha kell válaszadás, tájékoztató és/vagy feladatlap kiosztása fénymásolt anyagok,25 percértelmezés, vita, konszenzusteremtés, prezentáló kijelölése, felkészítése tájékoztatás az idő múlásáról, a prezentáció sorrendjének megállapításaprezentációhoz szükséges kellékek5x4 percegy – egy csoport bemutatja eredményeita résztvevők megfigyelése, értékeléshez szempontok gyűjtése5x2 perckérdések és reakciók egymás munkájáhoza résztvevők megfigyelése, értékeléshez szempontok gyűjtése, összefoglalás, végső értékelés 15 percvégső értékelés
A csoportmunka eredményes:
ha jól körülírt feladatot kapnak a csoportok, amelyek segítségével meghatározott ismereteket elmélyítenek,
a csoportok egyforma lehetőséget kapnak eredményeik bemutatására,
megtörténik az eredmények és egyben a csoportok értékelése.
A csoportmunka előnyei:
a diákokat aktivitásra inspirálja,
fejlődik az elemző gondolkodásmódjuk,
fejlődik a kommunikációs készségük,
fejlődik a döntéshozatali képességük,
nem az oktató, hanem társaival közösen szabják meg a közös munka feltételeit,
önként vállalt feladatok dominálnak a megoldás keresésében,
bizalom alakul ki a csoport tagjai között,
a csoporttagok közötti hierarchia nem kötött, újra és újra átrajzolódik,
azok is megszólalnak, akik a nagyobb közösség előtt ezt nem tennék,
a tanulási folyamatot erősíti, hogy egymástól kapnak információkat,
a problémák megoldásához könnyebben jutnak a több résztvevő bevonásának köszönhetően,
az oktató új oldalról ismerheti meg hallgatóit.
A csoportmunka hátrányai:
nagy létszámú kurzusnál – 20 fő fölött – nem alkalmazható,
az irányítás átkerül a résztvevőkhöz, kérdéses lehet, mennyire segíti az ismeretek elmélyítését,
a munkát meg kell tervezni előre,
de mindig a csoportokkal együtt születik meg a végleges döntés a keretekről,
az oktatótól túl sok és a korábbi feladataitól teljesen eltérő ráfordítást igényel,
nehéz besűríteni a hagyományos oktatási formákba,
az eredményességhez célszerű több időt szánni rá, mint a hagyományos órákra,
a résztvevők között kialakuló feszültségeket fel kell ismerni és kezelni,
a résztvevők közül kiváló informális vezetők elnyomhatják a többieket,
fennáll a sztereotip gondolkodás és megoldási javaslatok veszélye,
az eredmények prezentációja gyakran túl nehéz feladatot jelent a hallgatóknak
I. Oktatás-módszertani füzetek
Tuka Ágnes, Oppe Orsolya, Dávid Géz
PTE Bölcsészettudományi Kar Politikai Tanulmányok Tanszék
Részben Kraiciné cikke, részben Minajeva anyaga alapján
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_12_modszertan/ch02s18.html
