A hazai tárolópiac töretlenül növekszik, a vásárlások legfőbb mozgatórugója az egyre több vállalati adat, amelyeket a hatósági és törvényi szabályozások miatt egyre hosszabb ideig kell megőrizni. Az egységnyi kapacitásra vetített költség folyamatosan csökken, ennek ellenére a cégek egyre többet költenek — derült ki az IDC Storage Roadshow budapesti állomásán, amelynek a Novotel Centrum adott otthont.
A leggyakoribb hibák, ha tárolóbeszerzésről van szó
A felhasználókat tömörítő, gyártófüggetlen német Sanboard vezetője, Jens Leischner igyekezett rávilágítani azokra a hibákra, amelyeket a vállalatok a tárolóeszközök vásárlásakor vagy üzemeltetésekor a legtöbbször elkövetnek. A szakember szerint általános hiba, hogy a cégek nincsenek tisztában a saját igényeikkel, így gyakran nem olyan megoldást választanak, amely a lehető legjobban kiszolgálja őket, a gyártók képviselői pedig sokszor az orruknál fogva vezetik a vevőket. Leischner szerint a megfelelő választáshoz elengedhetetlenül szükséges egy vállalati storage-stratégia, amelynek nem technikai, hanem üzleti oldalról kell leírnia, milyen adattárolási megoldásokra van szükség.
A legjobb, amit egy vállalat tehet, hogy pontosan felméri, milyen adatait kell tárolnia, azokra milyen sűrűn van szükség és mennyi ideig kell megőrizni őket. A ritkán használt adatokat érdemes archiválni, a több éves leveleket például szükségtelen az Exchange-szerver “éles” adatbázisában őrizni, ezzel növelhető a rendszer teljesítménye és megbízhatósága, illetve csökkenthető a szükséges tárkapacitás. A konferencián megjelent cégek közül többen (pl. HP, Symantec) is bemutattak olyan megoldásokat, amelyek segítségével az adatok az egész életciklusukon keresztül a fontosságuknak, értéküknek megfelelő tárolón helyezhetők el — legyen az villámgyors, Fibre Channel felületű merevlemezes tároló, olcsó SATA diszk vagy szalagos kazetta.
A Sanboard vezetője szerint sok cégnél elkövetik azt a hibát, hogy kizárólag a “vas” ára alapján döntenek adattárolási megoldások beszerzéséről és nem veszik figyelembe hogy a szükséges szoftverek, az új eszközök integrációja vagy az üzemeltetése milyen járulékos költségekkel járnak. Leischner kitért arra, hogy ma már a tárolóeszközök esetében is fontos tényező a fogyasztás, ami a villanyszámlán kézzelfoghatóan jelentkezik — és az üzemeltetési költségnek akár harmadát is kiteheti.
Érdekes előadást tartott a VMware részéről Marek Swierad, aki leginkább a szervervirtualizácóra fókuszált. A szakember rávilágított, hogy a virtuális gépek gyakorlatilag egyszerű adatfájlok, amelyeknek mozgatása, másolása, mentése és visszaállítása ugyanolyan egyszerű mint akármilyen más állománynak. Így aztán a virtuális környezetek felügyelete, új szerverek beüzemelése, egy szerver átmozgatása egyik fizikai gépről a másikra lényegesen gyorsabb mintha valódi fizikai szerverekről lenne szó. Ehhez kapcsolódóan Swierad említést tett a VMware felügyeleti eszközeiről is (VirtualCenter, Vmotion, DRS, HA), amelyek segítségével a virtuális gépekkel kapcsolatos összes menedzsment-teendő elvégezhető.
A szállítók költségcsökkenést ígérnek, az ügyfelek mégis egyre mélyebben nyúlnak a zsebükbe
Az előadók egyetértettek abban, a virtualizáció és a konszolidáció az a két kulcsszó, amely mentén haladva az ügyfelek növelhetik a hatékonyságukat, ezáltal pedig csökkenthetik az adattárolási költségeiket. A virtualizáció a szerverek és a tárolóeszközök esetén is elősegíti a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználását, ami végső soron kevesebb megvásárolt és üzemeltetett eszközben jelentkezik, annak minden hozadékával: kevesebb beruházás, egyszerűbb működtetés, kevesebb elfogyasztott áram és kisebb helyfoglalás az adatközpontban. A jól menedzselt infrastruktúra is kulcsfontosságú összetevője a képletnek, a megfelelően megválasztott felügyeleti eszközökkel ugyanis jelentős humán költség takarítható meg.
Jens Leischner a Sanboard részéről az előadásának végén kijelentette, bár az egységnyi kapacitás ára csökken, a tárolóeszközök ára csökken, a cégek ugyanakkor egyre többet költenek a kapcsolódó szoftverekre és szolgáltatásokra, így összességében a kiadásaik változatlanok. A konferencia hallgatósága egy későbbi szavazáson azonban egyértelműen annak a jelét adta: az adattárolással kapcsolatos költségeik folyamatosan emelkednek, a résztvevők között senki sem volt, aki azt állította volna, ugyanannyit vagy kevesebbet költ adattárolásra mint korábban.
Az IDC adattárolási roadshow budapesti állomásán elhangzottak szerint az adattárolási megoldások (hardverek és szoftverek) hazai piaca 2006-ban 21,8 százalékkal 12,05 millió dollárra növekedett. A költések közel fele az adatok mentésével és archiválásával függött össze, második helyen a gyártók közötti kapcsolatok kezelése (SRM) állt, míg a harmadik legnagyobb bevételt termelő területnek az adatreplikáció bizonyult — mondta el Arun Chandramohan, az IDC elemzője. A legnagyobb storage-vásárlók nem meglepő módon a távközlési és a pénzügyi szektorból kerülnek ki, de egyre többet költenek az iparvállalatok és a kormányzati szervek is. Chandramohan szerint Magyarországon a storage-vásárlások legfőbb mozgatórugója jelenleg a “compliance”, vagyis az adatok megőrzésére vonatkozó törvényi és hatósági előírások betartása.
