Ian Neild, a British Telecom trendelemzője egyben jövőkutató is.
Folyamatosan frissíti hires-hírhedt listáját, a BT Timeline-t,
amelyben azt taglalja, az elkövetkező évek és évtizedek jelentős
technikai és technológiai vívmányai mikor valósulnak meg, mindeddig
megdöbbentően magas találati arányt elérve. Neild a tihanyi Internet
Hungary konferencián keddi prezentációját követően válaszolt a Háló
kérdéseire.
Háló: Elárulná, milyen források felhasználásával készül a BT Timeline?
Ian Neild: Töménytelen mennyiségű publikus információ mellett
természetesen vannak iparági belső forrásaink is, amelyekről nem
beszélhetek. Konferenciákon és rendezvényeken természetesen teljesebb
képet kapunk arról, hogy a cégek milyen elképzeléseket dédelgetnek és
milyen ütemtervvel dolgoznak. Látjuk, merre halad a technológia és milyen
módon változtatja meg az eddigi berögzött dolgokat.
Háló: Tudna erre példát hozni?
Ian Neild: Érdekesen ívelnek egymásba a különféle technológiák. Tudjuk,
hogy milyen tempóban fejlődnek a processzorok, de hasonlóan ugrásszerű
ráta jellemzi a memóriákat, illetve a képernyőket is. Az embereket
furcsamód izgatja a processzorok sebessége, az azonban nem, hogy mekkorára
lehet ezeket összezsugorítani vagy mennyire lehet letornázni a
fogyasztásukat. Persze, elképesztő belegondolni, hogy filléres költség egy
chip legyártása, de ha ezeket más energiaforrással ötvöznék, akkor akár
évekig is működhetnének, de egy mindennapi elem is hetekig működhetne
folyamatosan. De ott van például a svéd Cypak fejlesztésű orvosságos
csomagja is (cypak.se), amelyet előadásomon is bemutattam.
Ez egy olyan csipekkel kombinált kartonlap, amely gyógyszertartóként
szolgál és informálja a kezelőorvost arról, hogy betege az előírások
szerint vette-e be gyógyszereit, ezeket az adatokat pedig tárolja is.
Drágának ugyan drága, de bizonyos esetekben egy gyógyszeres kezelés akár
több ezer dollárba is kerülhet és ha nem követik az adagolást, akkor a
hatóanyagok veszélyessé is válhatnak az emberi szervezetre vagy az egész
kezelés semmissé válik. Megjegyzem, szórakoztató belegondolni abba, hogy
akár a biztosítók is beleszólhatnának abba, hogy ügyfeleik hogyan
gyógyszerezik magukat.
A Cypakre visszatérve, a csomagjukban lévő processzorerő csak pár
kilohertz, memóriája pedig nem több pár száz kilobájtnál – 30-40 évvel
ezelőtt ez egy hihetetlenül drága előállítási költségű szuperszámítógép
lett volna, pedig csak két kérdést tesz fel a tulajdonosának meg a
gyógyszerbevételek időpontjait jelzik.
Eddig az emberek mentek a gépek belsejébe, vajon a jövőben ez fordítva is
megtörténhet?
Háló: Említette a memóriákat korábban is, azokkal mi a helyzet?
Ian Neild: Csillagászati a használatban lévő memóriák és tárolóegységek
mérete. Korábban ezeket csak adatbázisok tárolására használták, most az
emberek videókat, mozikat, zenéket, képgalériákat rögzítenek és tárolnak
rajtuk, mindezt ráadásul sokáig. A tárolás akkora problémákat kezd okozni
az adatközpontoknak, hogy szervereiket már olyan helyekre mozgatják, ahol
hidegebb a hőmérséklet és az elektromos áramot is olcsóbban lehet
előállítani, például egy hidrofarmra. Az IBM beszélt anno arról, hogy lesz
majd olyan idő, amikor csak öt számítógép lesz a világon. Lehet, hogy ezek
csak az adatközpontok lesznek, mi pedig majd ezekhez csatlakozhatunk. A
pénz most amúgy a szilárdállapotú meghajtókba (SSD, solid storage disk)
folyik.
Háló: Mely szektorokban sülnek félre az előrejelzések a leggyakrabban?
Ian Neild: A biotechnológiát érintő területek nagyon gyorsan mozognak, mi
pedig akkor adunk rossz előrejelzéseket, ha a dolgok túl hamar történnek
meg. Sok biotech cég van, gyorsak és rendkívül titoktartóak, így nem
csoda, ha nem értesülünk időben a fejlesztésekről.
Amúgy a bio- és nanotechnológia konvergenciája rengeteg új lehetőséget ad.
A céges befektetések jelentős része feleslegessé válhat így – gondoljunk
csak bele abba, hogy miként fejlődnek a hordozható eszközök képernyői és
egyúttal hogyan reagálnak az emberek a nyomtatott szövegre. Az
előrelátható jövőben lesz papír, amit összehajthatunk vagy
zsebrevághatunk, hiszen olcsó és eldobható dologról van szó. Ahogy azonban
egyre több ember jut hordozható nagyméretű képernyőkhöz, ez mind meg fog
változni. A technológia azonban hiába változik, az emberek mindig
ugyanolyanak maradnak, mindig ugyanazt fogják akarni: kommunikálni
egymással, megadni egymásnak dolgokat, tapasztalatokat szerezni. A kérdést
én inkább ott látom, hogy eddig az emberek a gépek belsejébe mentek, hogy
megjavítsák őket, a jövőben fordítva is megtörténhet ugyanez?
Háló: Mi lenne a legjobban példaértékű, igazán futurisztikus koncepció,
amivel az elmúlt öt évben találkozott?
Ian Neild: Azt hiszem, az egészségügyi és gyógyszeripari fejlesztések
mögötti elképzelések azok, a génszekvenciás fejlesztések és a gyógyszerek
jövője. Az igazán futurisztikus dolgok azok a felfedezések lesznek,
amelyek majd az emberi testet és immunrendszert stimulálják, a gyógycélú
vegyianyagok vagy éppen az implantátumszerű külső kiegészítések.
Amerikában péládul sokkal több sebesültet és amputáltat kell ellátni, ott
sokkal gyorsabban fejlődik a robotika és az implantkutatás is, mint ahogy
azt az emberek gondolták volna, rengeteg pénz van benne.
A legjobb fejlesztések és a Mátrix
Háló: A BT előrejelzését elnézve rengeteg fejlesztésről esik szó. Mi kell
ahhoz, hogy egy előrejelzés valósággá váljon, elég az, ha valaki egy
laborban előrukkol valami újjal?
Ian Neild: Igen, de amúgy rengeteg dologtól függ a megvalósulás:
bekerülhet-e a köztudatba, engedik-e az elképzelést a fizikai
törvényszerűségek, sérti-e a törvényt vagy az etikai és morális
standardokat – ezek nyilván országonként és államonként változnak. A bio-
és nanotechnológia esetében is ugyanez van, egyes országokban betiltották
az őssejtkutatást, míg Indiában például egészen sokan foglalkoznak vele,
úgy tűnik, ez nem ütközik az ottani vallással.
Háló: Mit gondol az elmúlt hetekben felröppent brit törvénymódosításról,
amely szerint szabad kezet akarnak adni az ember-állat hibrid
génkísérleteknek?
Ian Neild: Csak arra fókuszálunk, hogy mit lehet megvalósítani, arra nem,
hogy mi lenne jó vagy rossz. Foglalkoztak már kutatók hibridekkel és
nyilvánvaló, hogy a kísérleti állatok nem élnek annyi ideig, mint az
igaziak. A növények esetében pozitívabb a helyzet, több étel nyerhető ki
belőlük, én inkább ilyenekkel kalkulálnék.
Háló: Meg tudna nevezni öt kutatóintézményt, ahonnan a legjobb
fejlesztések érkeznek? Előre szólok, az MIT, a Stanford és a Duke nem
számít.
Ian Neild: Nem tudok ilyen listát adni, nem hordok magamnál ilyet. Azt
azért megjegyezném, hogy nemcska a laboratóriumokban történik igazi
kutatómunka. DNS-szintetizáló készülékeket lehet már az interneten is
rendelni, a használt laborfelszerelések pedig néha egészen érdekes
helyeken kerülnek újra használatba. Ha megnézik a Google Trends-en azt,
hogy kik foglalkoznak nanotechnológiával, olyan országokat kapnak,
amelyekre nem gondoltak volna: India, Kína vagy akár Irán. Nyilván nagy a
hírverés az egyetemek körül, de rengeteg munkát kisebb helyeken folytatnak
– akár egy otthoni hálószobában. Az angol egyetemek most az amerikaiakhoz
hasonlóan külső kutatókat is felkarolnak, a Cambridge University most
például innovative képernyőtechnológiával és műanyag tranzisztorokkal
foglalkozik.
Háló: 2030-ra jósolta prognózisában a Mátrix létrejött. Mire gondolt
pontosan ezalatt?
Ian Neild: Egy olyan virtuális világ lehetőségére, amely képes majdnem
teljesen életszerű élményt adni, amelyet nemcsak látni és hallani, de
megtapasztalni is tudunk és részt is tudunk benne venni, mindezt úgy, hogy
agyunkkal “folyunk bele”. Igazából az a kérdéses, hogy az érintést, az
érzéseket és a közvetlen agyi kapcsolatot miként tudjuk megoldani. Ha ez
létrejön, akkor majd beszélhetünk olyan virtuális utazásokról, amelyekkel
időt és pénzt lehet megtakarítani, céges társadalmi felelősségvállalásról
– sőt egy új életről is.
HVG, Bari Máriusz 2007.10.31.
