A Virbela nevű alkalmazásban valós időben, valós személyek, „avatár” testben találkozhatnak úgy, hogy mindenki egy számítógép előtt ül. A programot az otthoni munkavégzéshez fejlesztették ki, az elmúlt időszakban azonban ennél sokkal több lett. Alkalmas megbeszélések, konferenciák, céges csapatépítők, közösségi- és szórakoztató események megtartására. Mit tud a virtuális valóság ma? Lehet, hogy ez átírja a jövő munkamódszereit? Milyen hatással lesz életünkre az a technikai fejlődés, amit a covid19 ráerőltetett a munkaerőpiacra? A témáról Kovács Péterrel, a Virbela hazai „úttörőjével” és Kalmár Elvira HR-szakértővel beszélgettünk.
Aki rajong az új technológiákért, esetleg még játszani is szeret a számítógépén, az egész biztos, hogy megszereti a Virbelát. De az alap felhasználókat is képes lenyűgözni ez a program. A regisztráció végtelenül egyszerű, gond nélkül, néhány gombnyomással végigvihető. A program telepítése sem jelenthet akadályt, három perc alatt megvan egy átlagos PC tempójában. S az élmény, ami ezután jön, igazán meglepő!
A program felkínálja, hogy elkötelezettség nélkül felfedezd a lehetőségeket. Elkészítheted saját fizimiskád szerinti avatárodat, amellyel körútra indulhatsz az úgynevezett „campus”-ban. Az irodaházak között rendezett parkban sétálhatsz, megnézheted a meetingeknek fenntartott szobákat. Kipróbálhatod az avatárod nyújtotta kommunikációs lehetőségeket: beszélgethetsz másokkal, tapsolhatsz, nevethetsz, sőt még táncolhatsz is örömödben. Ihatsz egy kávét, ha ahhoz van kedved.
Magyarországon Kovács Péter, a startup ökoszisztéma Oscar-díja, a Global Startup Awards társalapítója, az IseeQ fejvadászcég, a Budapest Startup Safari és az xLabs társtulajdonosa a legfőbb ismerője a Virbelának. Megkeresésünkre elmondta, hogy még a világjárvány előtt figyelt fel erre a fejlesztésre, mégpedig azáltal, hogy megtudta, egy barátja ezen a felületen „jár” a Stanford Egyetemre.
– Amikor a pandémia elhatalmasodott a világon, tudtam, hogy lépnem kell. A Budapest Safari április végén már online zajlott, amivel létrehoztuk hazánk eddigi legnagyobb online konferenciáját. Meghívtam rá előadónak a Virbela létrehozóját is, akivel így az év elején elindult egy szorosabb együttműködés – avat be Péter és kiemeli: mostanra hivatalos licence-partnere lett a cégnek, amely az ő rendezvényeit szponzorként támogatja azzal, hogy használhatják a felületet.
Beszélgetésünkkor Péter éppen a Global Startup Awards Dél-Európai Régiójának díjátadóját és egy százfős céges karácsonyi partit követett figyelemmel a Virbelán, amelyek az ő közreműködésével jöttek létre a virtuális térben.
– Ezt úgy kell elképzelni, mint egy játékot. Olyan programra is épül, mint a számítógépes játékok. Számos platform várja a Virbelába érkezőket: részt vehetünk akár élő DJ partin, focizhatunk, sétálhatunk és motorcsónakozhatunk a tengerparton, lehet saját irodánk, részt vehetünk konferencián vagy céges partin, esetleg csapatépítő programon. Ez több, mint amit egy hagyományos videós online applikáció nyújtani tud, mivel ez kifejezetten erre készült, az emberek közötti kollaborációra és információmegosztásra fókuszál. Ez az a megoldás, amely jelenleg a legközelebb van a valós világ élményéhez – részletezi Péter.
S valóban olyan a Virbelában jönni-menni, mintha tényleg jelen lennénk. Az oldal angol nyelvű, és eredetileg az otthoni munkavégzés támogatására hozták létre. Terjedése jelentős, az európai kontinensen Franciaországban használják a legtöbben. Péter elárulta nekünk azt is, hogy a tulajdonos cég már fejleszti azt a megoldást, amely a hologramok „Star Wars”-ban látott világát hozhatja el a jövő számára.
Kovács Péter az innovációs megoldások támogatója, de emellett a társadalmi-szociális küldetéseket is szívén viseli. Úgy gondolja, hogy a technológia már régóta rendelkezésre állt, de a világjárvány kitöréséig az emberek nem voltak nyitottak erre a változásra. Most azonban a koronavírus-járvány mindent megváltoztatott ezen a téren: az emberek levetkőzték a virtualitással kapcsolatos gátlásaikat és új lehetőségek, új utak nyíltak meg. Kitárul a világ, az új fejlesztéseknek köszönhetően bárki, szinte bárhol megjelenhet, ahol csak szeretne. Bekapcsolódhat – s már nemcsak a Virbeláról szólva – világméretű konferenciákba anélkül, hogy el kellene utaznia. Részt vehet egy távoli eseményen a dolgozószobájában ülve.
Kalmár Elvira HR-szakértő, szervezetfejlesztő, a Go Beyond Project alapítója szerint új trend van megszilárdulóban. Az online is elvégezhető munkát az emberek ott csinálják meg, ahol kedvük van, vagy amit a lehetőségeik megengednek. A világjárvány elhozta azt a változást, amely révén mindenki rátalált a virtuális valóságra, és most felgyorsult az alkalmazkodási kedv.
Nagyon izgalmas ez az év. Mivel nem találkozhatnak az emberek, azok sem, akik korábban személyes kapcsolatot tartottak, felerősödött az digitális eszközök szerepe. Ráadásul sokkal több mindent lehet csinálni az online térben, mint amit azt elsőre gondolunk. A platformok folyamatosan fejlődnek. A többség arra törekszik, hogy a megszokott világunkat próbálja újrateremteni az online térben, de már van olyan trend is, amely nem másolni akar, hanem valami teljesen újat létrehozni – avat be Elvira és így folytatja: – Szerintem a helyhez nem kötött munkák nagy része a járvány után is online marad majd. Ez egy természetes folyamat befejező lépése lesz. Most ugyan még azzal vagyunk elfoglalva, hogy a megszokott életünket hogyan tegyük át az online-ba. Oda még nem billent át a tömeg, hogy azt nézze, mi vált lehetségessé ezzel a nem mindennapi helyzettel.
Van már olyan munkavállalói platform, amely egy teljesen új világot teremtett: az általam ismert olasz kezdeményezésben (Cocoon Project) nem az számít, hogy mi volt az előző munkahelyed vagy milyen végzettséged van, és szó sincs órabérekről. Ez arról szól, hogy mindenki a saját én-brandjét építi meg, és elvállalhat online elvégezhető munkákat, ha elég jó hozzá. Sokan élnek már így, a világból bárhol dolgozhatnak. A munkavállalók ezen körét digitális nomádoknak nevezzük – ismerteti Elvira a futurisztikus, ámbár mégis valós tényeket, arról pedig, mi várható itthon, így fogalmaz:
– Nyilván visszatér majd a korábbi élet, de mégsem ugyanott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Mert most már nem tudjuk nem tudni azt, amit megtanultunk. Lesz, aki nagyon fog örülni, hogy visszamehet a munkahelyére és lesz, aki annak örül majd, hogy otthon maradhat – mondja és kiemeli, hogy a cégeknek is abban kellene gondolkodni, hogy az egyéni életkörülményeknek sokkal nagyobb preferenciát kellene adniuk. – Nem munkakörökben kellene gondolkodni, hanem az „emberben”. Mert a munka akkor fog jobban menni, ha a dolgozó kiteljesedhet, boldog, nyugodt abban, amit csinál. Ne a cég vagy a főnök döntse el, hogy milyen körülmények között tud valaki jól teljesíteni – húzza alá Kalmár Elvira, akinek a saját munkáját is át kellett helyeznie az online térbe, s ahelyett, hogy beutazta volna Európát szervezetfejlesztő tréningjeivel, mindent a saját otthonából bonyolított.
Nyolc éve vett részt társalapítóként a Kaptár Közösségi Iroda létrehozásában azzal a céllal, hogy legyen egy hely, amely „átmeneti” helyszínként szolgálhat projekteknek, munkamegbeszéléseknek, amikor nincs állandó irodánk, de mégis egy munkahely-szerű közegben végeznénk el feladatunkat. Lehet asztalt bérelni, irodát, de akár tárgyalót is. Mint mondja, ehhez hasonló intézmény több is működik Budapesten. Mindezek tehát nem idei kezdeményezések, mint ahogy a ’’home office” sem 2020 szülötte, csak most kényszerült rá minden cég.
Elvira szerint várhatóan a jogi környezet is alkalmazkodni fog az új kihívásokhoz. Mint mondja, a Munka Törvénykönyvét előbb vagy utóbb, de mindig hozzáigazítják a gyakorlati élethez. – Nagyon fontos az is, hogy a virtuális tér felfedezésével kinyílik a munkaerőpiac – hívja fel a figyelmet, hozzátéve, hogy mind a munkavállalók, mind a cégek könnyedén áthidalhatják a távolságokat, akár átléphetik az országhatárokat is az internet és az új szoftverek segítségével. Ez pedig minőségi javulást hozhat az életünkben.
S hogy kell-e attól félnünk, hogy számítógép előtt ülő, tubusokban tárolt készételt fogyasztó, hosszú karú, sápadt, antiszociális lényekké válunk a virtuális terek használatának terjedése miatt? Erre a kérdésre Elvira megnyugtató választ ad.
– Nem kell ettől tartani, hiszen a személyes találkozást nem pótolhatja semmi. Viszont az otthoni munkavégzéssel időt nyerhetünk – ha csak az utazással töltött időt számoljuk – ahhoz, hogy többet törődjünk családunk tagjaival; magunk osszuk be az időnket; több időt szánhassunk valódi barátainkra a kollegiális jópofáskodások helyett; hogy legyen hobbink; hogy legyen valós tartalma egy beszélgetős összejövetelnek vagy egy meghitt találkozónak. A társas találkozásainkat nem kell, hogy a munkahelyünk garantálja, nekünk kell többet tennünk értünk. Mindent nem pótol a virtualitás, de távlatokat és lehetőségeket nyit meg. Az a feladatunk, hogy erre felkészítsük magunkat és a jövő generációit is – húzza alá.
Mi várható a jövőben a virtuális terek és a munkahelyek tekintetében?
Röviden:
- az irodai munka nagy arányú áthelyeződése az online térbe
- a valós világ élményéhez közelítő platformok megjelenése és a már meglévők fejlődése
- teljesen új módszereket alkalmazó virtuális terek megjelenése
- a megszokott munkastílusokhoz képest újak megjelenése
- a munkaerőpiacon a távolságok megszűnése, akár külföldre is dolgozhatunk home office-ból
- a személyes találkozásokat ettől nem hagyjuk el, azok akár minőségibbé válhatnak
- fontos, hogy akit érint ez a helyzet, az figyelemmel kísérje a technikai újításokat
- jól használva a virtuális realitást, minőségi javulást érhetünk el az életünkben
- nem folytathatjuk ott, ahol a vírus előtt tartottunk, hiszen azóta számos új dolgot megtanultunk
Szerző:
Lakatos Katalin – Hello Biznisz szerkesztőség
