Egyes spekulációk szerint az új szabályozások, amelyeket 18 hónapon belül életbe léptetnek, nagyjából akkora felfordulást jelentenek majd az elektronikai iparnak, mint anno az Y2K bug. A kormányok ugyanis felismerték, hogy az éves szinten milliónyi tonna számítógép alkatrész bizony milliónyi tonna veszélyes hulladékot is jelent.
A globális elektronikai ipar fordulópont előtt áll, ugyanis az új európai szabályozás limitálja az alkatrészekben felhasználható veszélyes kémiai anyagok mennyiségét, és kötelezővé teszi a piac nagyobb résztvevői számára, hogy fizessenek a termékeik begyűjtéséért, válogatásáért, és azok esetleges újrahasznosításáért. A két új szabály várhatóan már ebben az évben átalakítja majd az ipar és a termékek szerkezetét. A szabályozás mögötti motiváció egyszerű. Jelenleg ugyan az európai teljes szemétmennyiségnek (évente 2 milliárd tonna) mindössze 4%-a elektronikai termékből adódó hulladék, azonban ez az arány 2-3-szor nagyobb ütemben növekszik, mint bármely más szeméttípus mennyisége. Az EU kimutatásai szerint ráadásul egy átlagos szemétlerakó hely Európában mindössze az amerikai 70%-át nyújtja, tehát a szemetünk számára is jóval kevesebb hely van.
Számítások szerint a teljes IT-szektornak két évtizeden át csaknem 20 milliárd dollárjába fog kerülni, hogy megfeleljen az új EU szabályozásnak. Természetesen ez abból is adódik, hogy noha a szabályozás csak az EU területére igaz, mégis minden egyéb területről származó gyártónak is alkalmazkodnia kell, ha ide akar szállítani. Ez vagy azt jelenti, hogy az európai piac ezentúl másfajta termékeket kap, mint az amerikai és az ázsiai, vagy azt, hogy a gyártók általánosan átszervezik a termékeik struktúráját, és ezentúl a világ minden részébe azonosan környzetbarát termékeket szállítanak. Utóbbi persze az olcsóbb megoldás számukra, minthogy tovább diverzifikálják termékpalettájukat.
Függetlenül attól tehát, hogy a gyártó cég főhadiszállása mely országban van, azok a cégek, amelyek szállítanak Európába, idén augusztus 13-ig meg kell feleljenek a WEEE (Waste Electrical & Electronic Equipment) szabályozásnak, amely előírja, hogy nemcsak vissza kell vegyék a termékeiket, hanem azért még fizetniük is kell a tulajdonosnak egy bizonyos összeget, majd a visszavett hulladék kezeléséért is vállalniuk kell a felelősséget.
Ez várhatóan arra sarkallja majd a gyártókat, hogy könnyebben szétszerelhető és újrahasznosítható termékeket gyártsanak. Ehhez jön hozzá a RoHS (Reduction of Hazardous Waste) szabály, amely 2006. július 1-én lép életbe. Ez csaknem az összes IT-termékben megtiltja nem kevesebb, mint 6 veszélyes anyag használatát, így például az ólom, kadmium, higany és más nehézfémek is eltűnhetnek az elektronikai termékekből. Ezek közül főleg az ólom kiiktatása lesz a macerás, hiszen ez az anyag szinte minden legyártott chipben fontos szerepet tölt be. Ugyan a japánok már kifejlesztettek egy ólommentes eljárást, de ennek elterjedése még biztosan várat magára.
Persze az új szabályozások különféle logisztikai problémákat is felvetnek, vagyis hogy gyakorlatilag hogyan kerül majd vissza a termék a gyártóhoz. A Philips, a Nokia és jónéhány ázsiai gyártó már kiiktatta az ólmot a termékeiből, sőt, a Nokia állítólag az összes a szabályozásban szereplő anyagot mellőzi a gyártásnál. A cég szerint rengeteg idő volt ezen anyagok kiváltására, így várhatóan nem jelent majd extra áremelkedést a szabályozás életbe lépése. A Philips szerint azonban sokkal inkább logisztikai problémáról van szó, mintsem technológiairól. A Philips ugyanis a hollandiai szabályozások miatt már tapasztalt a két új EU-s szabály következményeit illetően, így szerintük még lépéselőnybe is kerülhetnek a többi gyártóval szemben.
