A vezetők nem osztják meg tudásukat, mert féltik a hatalmukat
A magyarországi cégek több mint háromnegyede a tudást stratégiai eszköznek tekinti, ám csak mintegy harmaduknak van ténylegesen átfogó tudásmenedzsment-stratégiája – állítja a KPMG-BME Akadémia és a veszprémi Pannon Egyetem Szervezési és Vezetési Tanszéke által készített felmérés.
Az űrlap teteje
Még kisebb (22 százalék) azoknak a társaságoknak az aránya, amelyek alkalmaznak valamilyen konkrét tudásmenedzsment -programot. A KPMG-BME Akadémia és a veszprémi Pannon Egyetem Szervezési és Vezetési Tanszéke közös felméréséből kiderül, hogy a cégek átlagosan árbevételük alig 2 százalékát fordítják a tudásmenedzsment (TM) fejlesztésére, azaz még jelentős a különbség a TM fontosságának felismerése és a gyakorlati lépések között. A cégek azonban elismerik, hogy a tudás hosszú távú menedzseléséhez elengedhetetlen annak integrálása a napi munkába, a munkatársak motiválása, a tudás megosztása és az új tudás létrehozása.
A 130 szervezet (minden iparág és vállalattípus) részvételével készült felmérés azt vizsgálta, hol tartanak a hazai cégek a tudásmenedzsment fejlesztésében és alkalmazásában. A magyarországi helyzetet összességében leginkább az jellemzi, hogy a cégek már felismerték a tudás hatékony menedzselésének jelentőségét, van hasznosítható tudásuk és ehhez szükséges infrastruktúrájuk is. Bár átfogó, összehangolt stratégiája még viszonylag keveseknek van. Alig találni olyan céget, amely ne tett volna már lépéseket a tudásmenedzsment-programokban rejlő értékek kiaknázására. A technológiai és infrastrukturális háttér kialakításában nincs lemaradás a nemzetközi átlaghoz képest.
Célok, stratégiák, programok
A felmérés szerint a hazai cégek – a nemzetközi társaságokkal összhangban – a tudásmenedzsment alkalmazásától leginkább a szervezeti együttműködés hatékonyságának fejlődését (73 százalék), a minőség javulását (68 százalék), a hozzáadott érték növelését (62 százalék), valamint a költségek csökkentését (62 százalék) várják. Az alkalmazott tudásmenedzsment programokkal csaknem minden területet javítani kívánnak: a rangsort a marketing és értékesítés (50 százalék), a szolgáltatások (39 százalék), és az információ-menedzsment (38 százalék) vezeti. Bár kevesen vállalkoztak a költségek becslésére, a válaszadók túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy a TM költsége nem haladja meg árbevételük 2 százalékát.
A KPMG korábbi felméréseivel összevetve előrelépésnek tekinthető, hogy ma már a cégek jelentős hányada túljutott az igények felmérésén, és a konkrét programok kidolgozásánál tart
Ugyanakkor a válaszadók 31 százalékának egyáltalán nincs információja cégénél működő TM-programról. A programot bevezetők (22 százalék) legnagyobb arányban a tudásmegosztást és -hozzáférést javító programot (31 százalék), valamint a tudásbázist kialakító programot (30 százalék) említették. A 17 százalékuk alkalmaz tudásmegosztó kultúrát támogató programot, és mindössze 4 százalékuk tudásvagyon mérési programot.
Meglepő ugyanakkor, hogy a tudásmenedzsment terjedése előtti legfőbb akadálynak – a legutóbbi, 2002-es KPMG-felméréshez hasonlóan – a legtöbben most is azt tekintik, hogy „nem ismerik a TM előnyeit”, „nincs idő a tudás megosztására”, és „nehéz hozzáférni a fejekben lévő tudáshoz”. Továbbra is jellemző érv, hogy „a munkatársak nem akarják megosztani tudásukat”. Óvári Nóra kutatásvezető szerint ez utóbbi, a nemzetközi felmérésekben jóval kisebb súlyú gond rávilágít az egyik legfontosabb, alapvetően a kulturális eltérésből fakadó nehézségre: „Nálunk még gyakori a félelem, hogy a tudás megosztása a befolyás, a hatalom csökkenéséhez vezet. Az intézményesített tudásmegosztást célzó fejlesztések leginkább a pozícióját féltve őrző középvezetői rétegen akadnak el. A beosztottak és felsővezetők általában nyitottabbak. A felmérés szerint a tudásmenedzsment-kezdeményezéseket általában a felsővezetés támogatja leginkább, míg a munkatársak többnyire közvetlenül egymástól kérnek segítséget, ha egy probléma megoldásához információra van szükségük” – érvelt a Pannon Egyetem kutatója.
Ugyanakkor ma már a válaszadók nem tekintik jelentős problémának cégüknél a kutatás-fejlesztés alacsony költségvetését, nem gondolják, hogy nem lenne elég tudás a szervezetben, és nem a technológiát okolják a nehézségekért. Dr. Tomka János, a KPMG-BME Akadémia társelnöke szerint ez azért sem meglepő, mert a szervezetek nagy többsége alkalmazza az internetet, intranetet és a különböző adatbázis-rendszereket. A felmérésből azonban kiderül, hogy a dokumentummegosztó és döntéstámogató rendszerek alkalmazása és tervezett bevezetése még alacsony mértékű. „Mindebből jól látszik, hogy ma már nem a beruházás a legfőbb gond. Elsősorban a szervezet fejlesztése és a szemléletmód változása szükséges ahhoz, hogy a tudás hatékony menedzselése ne csak elfogadott elmélet legyen, hanem élő napi gyakorlat” – mondta Tomka János.
A főbb nehézségek
Mit hoz a jövő?
A KPMG-BME Akadémia és a Pannon Egyetem felmérése szerint míg nálunk a tudás hosszú távú menedzselése legfőbb feltételének a munkaerő motiválását és a TM munkafolyamatokba integrálását tekintik, addig a nemzetközi felmérésben az „üzleti előnyök prezentálása” szerepelt a legfontosabb szempontként.
A nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy hangsúlyváltás történt a szervezeteknél tervezett vagy elindított kezdeményezésekben – a folyamatok újratervezését és az informális, illetve formális, egymástól elkülönült TM-hálózatokat felváltják a szakmai közösségek, a kompetencia-, illetve kiválósági központok.
A magyarországi eredmények ebben a kérdésben is jelentősen eltérnek a nemzetközi értékektől. A hazai szervezeteknél a dokumentumtároló rendszer (50 százalék), az információközpont (35 százalék) és a szervezeti egységek együttműködési hálózata (30 százalék) szerepelnek az elsők között.
Tomka János szerint ennek az az oka, hogy a tudásmenedzsment elmélete és prioritásai meglehetősen gyorsan változnak. „Az elmúlt 15 évben három jellemző szakasz jelent meg: az elsőben a vállalati tudás szervezett és strukturált dokumentálása volt a meghatározó, a másodikban annak elősegítése, hogy az egyes munkatársak ismeretei, tapasztalatai is megoszthatóak és hasznosíthatóak legyenek a szervezeten belül, míg a mostani, harmadik szakaszban már a szakmai közösségek, a kompetencia-, illetve kiválósági központok hálózatainak együttműködése a cél. Felmérésünkből arra következtethetünk, hogy a hazai cégek többsége a második szakasznál tart” – mondta a KPMG-BME Akadémia társelnöke.
Óvári Nóra hozzátette, hogy bár a felmérés első körben nem vizsgálta a TM helyzetét külön a nagy-, a közepes és a kisvállalati körben, de a felmérés során kapott eredmények további elemzéséből tudható, hogy a kkv-k működésében is megjelennek a tudásmenedzsment-elemek. „A várt előnyök szempontjából nincs különbség kis- és nagyvállalatok között. A tudásmenedzsment-fejlesztésben a kisebbek azonban fáziskésésben vannak, rájuk inkább jellemző még az igények felmérése, illetve a konkrét TM-programok kidolgozása” – monda a kutatásvezető.
2006.06.29. HVG
