A délutáni pihenés, az ebéd utáni alvás felfrissíti az elmét, növeli a kreativitást. USA-ban a cégvezetés ajánlja a dolgozóknak, hogy napközben szenderegjenek egy kicsit, regenerálódjanak, hogy délután megújult erővel, aktívabban lássák el feladataikat.
Ehhez megteremti a fizikai hozzávalókat is: összecsukható ágyat, matracot, „munkanapi ágyneműt”, takarót, párnát, kellemes zenét biztosít. Némely helyen külön hálószobát tartanak fent a délutáni szieszta miatt.
A legtöbb embernek – genetikai örökségétől függően – legalább hat-tíz órás alvásra van szüksége. Felmérések mutatják, hogy korunk generációja húsz százalékkal kevesebbet alszik, mint anno nagyanyáink. Mi több, még az 1970-es évekhez képest is már harminc perccel kevesebb idő jut alvásra. Németországban több mint húszmillió ember folyamatosan nem tudja kialudni magát, Amerikában egy átlagfelnőttnek évente ötszáz óra elmaradása van alvás terén, ami napi másfél órás hiányt jelent. A legtöbb ember alváshiányban szenved s ezért gyöngébb a teljesítőképessége. Ebből fakadóan munkahelyi eredményessége is kisebb. A kutatás szerint öt dolgozóból kettő alváshiány miatt alacsonyabb teljesítményre képes.
A US Army-nál például arra ösztönzik a vezető tisztségű katonákat, hogy több alvásidőt engedélyezzenek a kiképzésen résztvevőknek. Egy be nem következett katasztrófa (kimerülten vezető pilóták teljesen rossz irányba navigálták gépüket) miatt az amerikai pilóták körében végeztek egy alvással kapcsolatos felmérést. Ennek eredménye szerint azok a legénységi tagok, akik délben pihentek egy kicsit, teljesítményük és koncentrációjuk alapján sokkal jobban szerepeltek, mint napközben nem alvó társaik.
(Az utakon a két legveszélyesebb időszak – amit persze részben a forgalom mértéke is indokolhat – a kora reggel és a délután tizennégy óra körüli időpont. Ilyenkor hatszor annyi baleset történik, mint más napszakban. Kora délután következik be a karambolok 23 százaléka. Jürgen Zulley német álomkutató a bajor utakon történt közlekedési balesetek statisztikáit tanulmányozva észrevette, hogy a karambolok kétharmadát a fáradtság okozta. Felmérése szerint sok munkahelyi elalvás és az ebből eredő baleset világszerte évente mintegy négyszázmilliárd dollárnyi kárt okoz. A csernobili tragédia is akkor következett be, amikor a személyzet hosszú éjszakázás után fogott újabb kísérletbe.)
A munkahelyeken dolgozók részéről azonban érezhető némi aggodalom. Van aki attól fél, hogy nem ébred fel időben, mások attól tartanak, hogy rejtett kamerák megörökítik szunyókálásukat.
Brüsszelben már az íróasztalon hever az előterjesztés, mely szerint Európában is be kellene vezetni eme gyakorlatot. Mindez az amerikai gazdasággal való verseny sikere jegyében – is – zajlik.
Létfontosságú pihenés – biológiai alapok
Mediterrán vidékeken tudvalevő, hogy déli hőségben nem szabad dolgozni, az üzletek többsége bezár, az emberek lepihennek egy rövid időre. Több órás sziesztát kell tartani a délelőtti és a délutáni műszak között. Ez már több évezredes gyakorlat.
Az emberiség alvásmegvonásra ítéli önmagát, miközben az ebéd utáni pihenést az ember bioritmusa követeli. Közismert, hogy az ember nem csak napi, azaz huszonnégy órás, hanem heti, havi és éves ritmus szerint él, amire „nonstop” működő társadalmunk nincs tekintettel. Ma még kevés egyetemen és klinikán foglalkoznak chronobiológiával, az élő szervezet ritmusaival, de azon kevés szakember, aki ezt tanulmányozza, nem győzi hangsúlyozni: aki nincs tekintettel belső órájának jelzéseire, az előbb-utóbb bajba kerül, és másokat is bajba keverhet. A növényeknek, de még az állatoknak is (a muslincától a csótányig, a patkánytól a majomig) van természetes életritmusuk és pihenőidőszak-igényük.
A Max Plank Intézet fiziológusai szerint az ember akkor is saját bioritmusa szerint él, ha a társadalomtól és a külvilágtól elszigetelik (mitöbb, ekkor él igazán a bioritmusa szerint). A huszonnégy órás ritmus ősidőktől fogva az ember természetes igénye. Minden kísérletnél az derült ki, hogy az, aki délután lepihent fél órácskára, sohasem fáradt el teljesen és minden feladatot tökéletesen tudott ellátni. Sajnos a modern ember életvitele nem alkalmazkodik természetes igényeihez.
Minden biológiai funkciónak megvan a maga ritmusa. A reggeli ébredés bizonyos „vegyszerek” kiválasztása miatt történik. A legtöbb embert a szembe beszűrődő első fénysugarak kergetik ki az ágyból. Legkorábban a kék szeműek kelnek, mivel kevesebb pigment van a szemükben és így a fény útja könnyebb. (Természetesen ez nem vonatkozik azokra, akik felrúgták bioritmusukat és későn fekszenek le.) A nap során az enzimek szintje a szervezetben 400 százalékos ingadozást mutat. Ezért van például az, hogy a nap különböző szakaiban az ember másként bírja az alkoholt. Az ittas nők délután 3 körül, a férfiak reggel 7 körül józanodnak ki teljesen. Napi ritmusa van az immunrendszernek is. A bakteriális fertőzés okozta láz rendszerint reggel jelentkezik, míg az esti láz okozója valamilyen vírusos fertőzés. Reggel következik be általában az infarktus, amikor megnő a vérnyomás, agyvérzés viszont inkább az esti órákban jelentkezhet. A fogfájás reggel jobban fáj, mint este (ezért ajánlják a fogorvosok, hogy a félősebb betegek délután 5 körül keressék fel őket).
Az emberek többségénél a nap folyamán több olyan időpont is van, amikor a figyelem csökkent. Ilyen van 10 óra körül (nem hiába van a tízórai vagy kávé szünet) és délután 14 és 18 körül valamikor. Köztudott, hogy az ember vérnyomása nem csak estefelé csökken, hanem ebéd után 13 és 15 óra között is. Ilyenkor sokaknak alvásra van szüksége, még ha nem is olyan mélyre és sokra, mint éjszaka.
Kimutatható, hogy a cianobaktériumok is felfüggesztik működésüket nagy melegben, valószínűleg így védik magukat az ultraibolya sugárzás káros következményeitől. Az erre vonatkozó kutatás tudósai arra keresték a választ, hogy miként tudtak az élőlények a földtörténet korai szakaszában, a prekambriumban (3,8 milliárd és 540 millió év között) életben maradni. A kísérlet során három cianobaktérium telepet alakítottak ki, s ezeket foszforizotópokat tartalmazó zárt, átlátszó zacskókba tették. Ezt követően rendszeresen mérték, miként épül be a foszfor a gyepekbe. Mind a három tasakban egyformán viselkedtek az élőlények: reggel megindult az új DNS szintézise, a legforróbb déli órákban leállt, délután pedig ismét megindult. A szünetben a fotoszintézis zavartalanul oly tovább, csak a DNS szintézise állt meg.
A kutatók ebből arra következtetnek, hogy bármilyen világégés is történne, a Földön ezeknek az egyszerű élőlényeknek jó esélyük lenne a túlélésre, mivel képesek megvédeni magukat.
Az ebéd utáni alvás jótékony hatása
A Harward Egyetem kutatói tudományosan is bebizonyították a délutáni szieszta kedvező hatását. Jó néhány önkéntes látásérzékelését mérték naponta négyszer. Voltak közöttük olyanok, akik nem pihentek le ebéd után, míg mások ledőltek egy kis időre. Jobb teljesítményt nyújtottak azok, akik sziesztáztak egy kicsit, és teljesítőképességük a nap során folyamatosan növekedett. Azok, akik egész nap megállás nélkül dolgoztak, rosszabb eredményeket értek el.
Kutatásukból az is kiderült, hogy a délutáni szunyóka alatt leülepednek a délelőtt eseményei, a frissen tanult dolgok elraktározódnak, így ébredés után „jut hely” az új információk számára. Pihenés híján az agy telítődik, és nem lesz képes új ismeretek tárolására.
Alvásszakértők is megerősítették a Harvard egyetem tudósainak eredményét, mely szerint a koradélutáni pihenés eredményeként az alkalmazottak felfrissülnek, és délután is hatékonyan dolgoznak. Egy kis délutáni szendergés nem csak a szellemi mélypontokat hidalja át, hanem javítja a koncentráló- és emlékező képességet, pozitívan hat a motivációra és csökkenti a hibaszázalékot. Továbbá növeli a kreativitást, teljesítőképességet, javítja a kedélyállapotot és a problémamegoldó képességet, fokozza az éberséget.
Rövid alvás
Az optimális pihenési idő rövid – mindössze 20-60 perc, némelyek szerint pontosan fél óra. Ez nem zavarja meg az éjszakai alvást. Egyesek az alvás rövidségét feltételül is szabják, mivel a túl sok alvás ellenkező hatást vált ki: az ember „túlalussza” magát, bágyadtabb lesz. Az ebéd utáni szundításból az első 4 perc a legfontosabb. A feltöltődés lényege ugyanis nem az alvás, hanem az elalvás. Ezután kezd el az agyalapi mirigy olyan hormonokat kibocsátani, melyek serkentik az agyfunkciót és az emlékezetet, valamint felfrissítenek.
A rövid alvás tanulható
Van, akinek nehézséget okoz gyorsan elaludni, és 20 perc múlva frissen felébredni: De vannak technikák, amelyek gyakorlásával mindenki profi „gyorsalvóvá” válhat. Ezek:
- A nap ugyanazon szakában rendszeresen tartsunk egy kis pihenőt. Néhány nap alatt bioritmusunk alkalmazkodik új szokásunkhoz, és könnyen ellazulunk.
- A pihenéshez kényelmes karosszéket vagy fotelt válasszunk, karjainkat lazán engedjük magunk mellé vagy nyugtassuk ölünkben. A felébredésre alkalmazhatjuk Dali módszerét (lásd később) de megteszi egy ébresztőóra pittyegése is. Az is jó, ha elalvás előtt megiszunk egy csésze kávét, mivel a koffein éppen 20 perc múlva fejti ki hatását, amitől felébredünk.
A lusták tovább élnek
A hosszú élet titka a sok pihenés, nyugodt életmód. Ezért példát vehetünk a Galápagos-szigeteken élő teknősbékákról, amelyek több mint 250 évig élnek. A lassú életmódot folytató emberek is tovább élnek rohanó életmódot folytató társaikhoz képest.
Ha valakit az ötleteiért, kreativitásáért, szociális kapcsolataiért és a kommunikációjáért alkalmaznak, a hatékonyság sokkal fontosabb, mint a valódi jelenlét. Nem is csoda, hogy többnyire művészek, politikusok, menedzserek vesznek ki „kreatív szabadságot”. Sok híres ember esküszik a sziesztára és hangoztatja a minipihenés előnyét: Einstein, Edison, Churchill, Brahms, Dali. Salvador Daliról az az anekdota járja, hogy egy kiskanalat tartott az ujjai között, és ha elszundított, az kiesett onnan. A csörömpölésre azonnal felébredt – de neki pont ennyi pihenésre volt szüksége.
Index (felhasznált irodalom: Élet és Tudomány)
