Ideges lesz, ha megkérik, hagyja abba a munkát, és szakítson időt valami másra? Legkedvesebb beszédtémája a munkája? Aki a Mr. Fit nevű amerikai egészségügyi felmérésben található kérdőív kérdéseire – ezekből olvashattunk fenn párat – zömében igennel felel, az munkamániában szenved.
A workaholism kifejezést Wayne Oates alkotta 1971-ben, mikor egyre gyakrabban találkozott olyan betegekkel, akik úgy függtek a munkájuktól, mint az alkoholbetegek az alkoholtól.
A munkamánia ugyanolyan függőség, mint a szerencsejáték- vagy drog-függőség. Aki a szükségesnél jóval több időt tölt a munkahelyén, hazaviszi a munkáját, még otthon az ágyban is dolgozik, személyes kapcsolatait elhanyagolja, az már nem egészséges.
Magas presztizsű betegség
A nyugati társadalom – a szakemberek szerint – gyakorlatilag ezt az egy addikciót tolerálja, sőt a sokat dolgozó embereknek nagy a presztizse. Így a betegség diagnosztizálása nem olyan egyszerű, mint a többi függőség esetében.
Az orvost legtöbbször magas vérnyomással, pánikbetegséggel, gyomorfájással, szívritmuszavarokkal keresik fel a betegek. A pszichés és fizikai kimerülés jeleit érzékelik magukon, de nem ismerik fel a problémák okát.
A betegség kezdete a bűntudat
A workaholizmus kezdetén a beteg egyre több időt és energiát fordít a munkájára, és elhanyagolja az emberi kapcsolatait. Amikor nem dolgozik, akkor bűntudatot érez.
A következő, kritikus szakaszban a beteg már kezd teljesen beszűkülni, egyre eröltetettebb okokat talál ki, hogy a munkájával foglalkozhasson, ha elvonják a figyelmét a munkától, agresszívvé válik.
A harmadik, krónikus szakaszban egyre nagyobb erőbedobással dolgozik, a negyedik, végső szakaszban jut el a munkafüggő a teljes kimerüléshez. Előbb-utóbb bekövetkezik az összeomlás.
A betegek leggyakrabban ebben a szakaszban fordulnak orvoshoz: értelemszerűen azért, mert lelki-testi állapotuk akadályozza őket a tevékenységükben.
A szakemberek megfigyelése szerint a terápia kezdetén a workaholisták ugyanúgy viszonyulnak a gyógyuláshoz, mint a munkához: kényszeresen dolgoznak a kezelésükön. A cselekvéskényszer csak a terápia későbbi szakaszában enyhül.
A munkamánia végzetes kimenetelű is lehet. Egy kutatási eredmény szerint azok a középkorú férfiak, akik öt évig nem mennek szabadságra, nagy valószínűséggel kilenc éven belül meghalnak.
A férfiak a fő áldozatok
A munkamánia elsősorban a férfiakat sújtja, akiket jobban érint a társadalmi teljesítménykényszer. Sok férfi úgy érzi, csak a megfelelő teljesítményt kell elérnie, más feladata nincs az életben. Sokan vannak a munka-alkoholizmusban ( másik elterjedt angol nevén: work syndrome-ban ) szenvedő betegek között, akiknek nehezére esik a személyes kapcsolatok kialakítása, fenntartása, ezért a magánélet elől lényegében a munkába menekülnek.
A munkamánia talán Japánban a legelterjedtebb. A japán nyelvnek külön szava van – karosi – arra, ha valaki belehal a munkába. A távol-keleti ország mellett az Egyesült Államokban elterjedt még a betegség. A Szilícium-völgyben megjelentek az alvókapszula-jellegű lakások: arra a pár óra, amíg valaki nem dolgozik, nincs többre szüksége.
Kapcsolódó anyag
Menedzserbetegség, nem csak menedzsereknek
www.mfor.hu 2003.11.20.
