A vállalatok többsége nonprofit szervezeteknek ajándékozza, illetve kedvezményes áron alkalmazottai körében értékesíti elavult számítógépeit és monitorait. Az e-hulladék jelentős része a lakosságnál képződik, és fennáll annak veszélye, hogy a kommunális hulladékkal hasonló utat bejárva a bennük lévő veszélyes anyagok a környezetbe kerülnek. Néhány hazai vállalkozás már előállt korszerű megoldásokkal az e-hulladék kezelésére, amit uniós előírások is szabályoznak.
Az ilyen típusú eszközök viszonylag gyors elavulása miatt a KJK Kerszöv Kft.-nél átlagosan háromévente cserélik a számítógépeket és ötévente a monitorokat – közölte érdeklődésünkre Csepregi Horváth Kristóf, a társaság informatikai igazgatója. A leselejtezésre kerülő informatikai eszközök túlnyomó többsége azonban még használható, így általában nonprofit szervezeteknek – alapítványok, iskolák – ajándékozzák őket, illetve dolgozóik körében kedvezményes áron értékesítik – tette hozzá a KJK Kerszöv munkatársa. Megkeresésünkre több társaságnál is hasonló megoldásokról számoltak be, ebből adódóan viszonylag kevés ilyen eszköz kerül a vállalatoktól közvetlenül a hulladéklerakókba, illetve további feldolgozásra. Pedig az elektronikai és számítástechnikai eszközök gyors avulása miatt rohamosan növekszik azoknak a berendezéseknek és alkatrészeknek a menynyisége, melyek tulajdonosaik számára értéktelenné válnak. Ha ezek az eszközök a kukába kerülnek, akkor a kommunális hulladékkal megegyező utat járnak be, és a bennük található veszélyes anyagok a csapadékvíz hatására kimosódnak, és a talajvízbe vagy égetés során a levegőbe jutnak.
A települési önkormányzatok által üzemeltetett hulladékgyűjtő udvarokban az e-hulladék leadása a lakosság számára ingyenes. A cégeknek a feleslegessé vált eszközök – televíziók, számítógép-monitorok, egyéb irodatechnikai berendezések – hulladékként történő leadásakor azonban fizetniük kell, aminek fejében a hulladékgyűjtő cégek garantálják a hulladékok környezetkímélő módon történő kezelését. Néhány átvevő fizet a kiszerelt nyomtatott áramköri lapokért és a komplett számítógépért is, az üres, kibelezett házat pedig vaslemezként vásárolják meg. Jelenleg egyértelműen az üzleti szféra szereplői azok, akik hajlandóak fizetni elektronikai hulladékaik megfelelő kezeléséért – válaszolta megkeresésünkre Tihanyi Ervin, az Inter-Metal Recycling Kft. üzletágvezetője. A szakember elmondása szerint az utóbbi időben egyre több cég dönt úgy, hogy igénybe veszi szolgáltatásaikat, és a veszélyes anyagokat is tartalmazó elektronikai hulladékot náluk helyezi el. Az Inter-Metal munkatársa példaként említette a Matávot, mellyel hosszú távú szerződést kötött a társaság, illetve beszámolt arról, hogy többek között az IKEA, a Nokia és a Magyar Posta is náluk helyezi el e-hulladékát. Tihanyi Ervin hozzátette, hogy egyelőre nem jelentős az a menynyiség, ami hozzájuk kerül, az egyes cégektől egy-egy kisteherautónyi hulladék érkezik be feldolgozásra.
A beszállított hulladékból első lépésként el kell távolítani a környezetre veszélyes anyagokat tartalmazó alkatrészeket – elemek, akkumulátorok, higanykapcsolók, festékpatronok –, amiket speciális hulladéklerakóban helyeznek el. Ezt követően amit érdemes, tovább bontanak, a fennmaradó fémhulladékot kohókban használják fel, míg a nemesfémeket is tartalmazó nyomtatott áramköri lapokat külföldön értékesítik további feldolgozásra.
A szintén veszélyes hulladéknak minősülő monitor- és televízió-képcsövek környezetbarát feldolgozásának ösztönzésére országos partneri hálózat kiépítését is tervezi az Inter-Metal Recycling Kft. – tudtuk meg Tihanyi Ervintől, aki elmondta, a programban részt vevő cégek önmaguk dönthetik el, hogy belekezdenek-e a náluk leadott monitorok, illetve televíziók bontásába, vagy a készülékeket egyben szállítják az Inter-Metal telephelyére.
Az Inter-Metal Recycling Kft., Magyarországon elsőként, tavaly októberben helyezett üzembe csepeli telephelyén leselejtezett televíziókészülékek és számítógép-monitorok képcsöveinek környezetkímélő újrahasznosítását segítő képcsőbontó gépsort. A 30 millió forintos beruházás révén évente 20-25 ezer televízió- és monitorképcső újrahasznosítása válik lehetségessé. Ez azonban még mindig csak töredéke annak az évi 300-400 ezer készüléknek, ami a háztartásokból és az irodákból a szemétlerakókba kerül.
Leselejtezett számítástechnikai eszközöket, mobiltelefonokat és villanyórákat bontanak szét többek között abban a műszakilag múlt héten átadott üzemben is, amelyet a MÉH Rt. tulajdonában lévő Elektro-Rehab Kft. hozott létre a különféle elektronikai termékekből származó hulladékok hasznosítására. A létesítmény a második eleme lehet annak az országos bontóhálózatnak, amely a tervek szerint a következő években épülhet ki az elektronikai hulladékok hasznosítására a piaci szereplők forrásaiból és szervezésével.
A bontóhálózat létrehozására a magyarországi újrahasznosítás alacsony mértéke és az európai uniós kötelezettségek tervezett átvétele miatt van szükség. Várhatóan augusztusig lép életbe az elektronikai berendezési hulladékok kezeléséről szóló rendelet, amely termékcsoportonként átlagosan 70-80 százalékos hasznosítási kötelezettséget fog előírni, igaz, többéves felfutást követően. A Magyarországon évente keletkező 100-130 ezer tonna elektronikai hulladéknak jelenleg alig 8-10 százalékát dolgozzák fel szakszerűen, miközben a keletkező hulladék mennyisége évente 8-10 százalékkal nő.
2003. február 13-án lépett érvénybe két európai uniós direktíva: az egyik az elektromos és elektronikus készülékek hulladékainak kezeléséről, a másik a berendezésekben található veszélyes összetevőkről rendelkezik. A két jogszabály rendelkezéseinek teljes megvalósítására közel hat év áll a tagországok rendelkezésére. Az első határidő 2004. augusztus 13.: eddig az időpontig valamennyi tagországnak át kell vennie a két törvény rendelkezéseit saját törvénykezésébe. Ettől az időponttól számított további egy év áll a hatóságok rendelkezésére, hogy az elektromos és elektronikus készülékek hulladékairól rendelkező törvénynek megfelelően biztosítsák a lakosság részére a leselejtezett eszközök térítésmentes visszavételének lehetőségét, valamint a készülékek gyártói által finanszírozott begyűjtés, kezelés, hasznosítás és hulladéklerakás rendszerét. A gyártók 2005. augusztus 13-a után egyénileg lesznek felelősek az általuk gyártott berendezésekért, míg a korábban piacra került eszközök hulladékairól közösen kell gondoskodniuk.
