A holland EU-elnökség felkérésére a PricewaterhouseCoopers készített egy tanulmányt, amely szerint az EU-n belül szükség van az ICT-politikák megváltoztatására. Előző számunkban részletesen ismertettük az elemzés által azonosított tíz áttörési pontot. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogy az öt évvel ezelőtt 2010-re kitűzött lisszaboni célok teljesítése hol tart a félidőben, és mit kellene tenni a nyilvánvaló lemaradás enyhítéséhez, illetve a felzárkózáshoz.
A lisszaboni program, amely szerint 2010-re az EU “a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdasága” lenne, a következő kulcsfontosságú politikai célokat tartalmazza:
-inkluzív, dinamikus és tudás alapú gazdaság megteremtése,
-felgyorsult és állandó gazdasági növekedés létrehozása,
-a teljes foglalkoztatottságnak mint a gazdasági és szociális politika kulcsfontosságú céljának a helyreállítása és a munkanélküliség csökkentése a legjobban teljesítő országok által már elért szintre,
-szociális védelmi rendszereink modernizálása.
A fenti célok megvalósítását szolgáló politika alkotóeleme a tudáson alapuló gazdaság előkészítése érdekében végrehajtott gazdasági reform és az európai szociális modell erősítése az emberekbe történő befektetés által.
A lisszaboni programot a nagy várakozások időszakában dolgozták ki, és az internetes csúcstechnológiai robbanás tetőpontján ratifikálták. Jelenleg, az internetbuborék utóéletében széles körben felismerik, hogy a célok megvalósítása mindeddig vontatottan haladt, különösen ami a felgyorsult és állandó gazdasági növekedés létrehozását illeti. Az elmúlt évtizedben Európa nem teljesített olyan jól, mint a világ többi főbb gazdasága. Egy főre jutó bruttó hazai terméke jóval az USA és Japán GDP-je alatt van. Ha az Európai Unió az USA egyik állama lenne, akkor a legszegényebbek közé tartozna. Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia és Németország alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkezik, mint négy kivételével az USA államai. Ezt a jövedelmi hézagot főleg a termelékenységben és a munkaerő-piaci részvételben megmutatkozó különbségek okozzák. Például amíg Európa termelékenységi szintje viszonylag magas, az európaiak látszólag másképpen egyensúlyoznak a munka és a szabadidő között. A gyorsan öregedő európai népesség jobban kikényszeríti a termelékenységnövekedés javítását.
Mivel az európai gazdaság növekedési rátái strukturálisan alacsonyabbak, mint az USA hasonló értékei, nem valószínű, hogy a jövedelmi hézag gyorsan eltűnik. 2000-ben Lisszabonban kimutatták, hogy a jólét, a versenyképesség és a foglalkoztatás csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha az termelékenységnövekedésen és innováción alapul. Ez különösen nehéz Európa számára, amely a technológiai innováció terén elmarad az USA-tól.
Ezért hangsúlyozták a tavaly tavaszi 2004 Spring European Council Progress Review (Az előrehaladás Európa Tanács általi felülvizsgálata) során, hogy a tagállamok “szilárdabban kötelezzék el magukat a lisszaboni tanács óta meghatározott reformok folytatása mellett”. A lisszaboni célok megvalósításában mutatott lassú haladás azt jelenti, hogy muszáj megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel fokozható az európai termelékenység és a gazdasági növekedés, s amelyek strukturális javulásokat idézhetnek elő.
Kulcsfontosságú a lisszaboni célok eléréséhez
Az ICT termelékenységre gyakorolt hatása vitathatatlan. Ez a hatás túlmutat a befektetés közvetlen megtérülésén. Az USA-ban végzett kutatás azt mutatja, hogy gyakran a számítógépek a nagyobb változások kiváltó okai. Az információs és kommunikációs technológia nem csupán egy gyorsan növekvő iparági szektor technológiai bázisa, hanem nélkülözhetetlen elősegítője és ösztönzője az inkluzív, dinamikus és tudás alapú gazdaságnak, valamint a modern szociális társadalomnak.
Az ICT-infrastruktúrába, -hálózatokba, -termelőeszközökbe és szoftverekbe történő beruházás (tőkemélyítés) gazdasági növekedést hoz létre. Az OECD becslése szerint az elmúlt évtizedben az ICT-beruházások jellemzően 0,3% és 0,8% közötti éves GDP-növekedést produkáltak. Ez jelentősen hozzájárult a teljes gazdasági bővüléshez, körülbelül 2%-os átlagos európai GDP-növekedéssel számolva.
Az ICT-szektor fejlődése önmagában gazdasági növekedést produkál. Az internetbuborék kipukkanása után a szektor néhány nehéz évet élt át, de jelenleg sok másiknál jobban teljesít. Bizonyos országok nagyon erős ICT-szektorral rendelkeznek, ami jelentősen hozzájárul a GDP növekedéséhez (az éves hozzájárulás Koreában, Írországban és Finnországban körülbelül 1%).
Azok a cégek, amelyek az ICT segítségével növelik hatékonyságukat (többtényezős termelékenység), gazdasági növekedést hoznak létre. Az USA például 1996 és 2001 között évi 1,4%-os átlagos termelékenységnövekedési rátát mutatott. Általános célú technológiaként erős hatást gyakorol az iparágak széles skálájára, és gyakran nagyobb innovációt tesz lehetővé az ICT-n kívüli szektorokban is.
Az ICT gazdasági növekedéshez való hozzájárulását kutatta a közelmúltban egy tanulmány az USA-ban, és kimutatta, hogy rövid távon (1 év) az iparágak komputerizálása mérsékelten járul hozzá a termelékenység és a teljesítmény növekedéséhez, ami megfelel a számítógépes beruházások szokásos megtérülésének. Azonban hosszabb időszakok (5 év) alatt az elektronizálással összefüggő teljesítmény és a hozzájárulások akár ötször nagyobbak is lehetnek. Ez azt sugallja, hogy az ICT hozzájárulását viszonylag nagy és időigényes – kiegészítő ráfordításokba, például szervezeti tőkébe történő – beruházások kísérik.
Az elmúlt évtized során a foglalkoztatás egyik legnagyobb generátorának is az ICT bizonyult. Ez a szektor (hardver, szoftver, kommunikációs szolgáltatás) továbbra is munkalehetőségeket hoz létre (1996 és 2001 között 6%-os növekedés), a liberalizáció következtében fellépő állásvesztésektől való félelmek ellenére főleg a mobilkommunikáció új piacainak megjelenésével. Napjainkban jelentős az ICT-szektorban történő foglalkoztatás, 2002-ben például a franciák 7,2%-a ezen a területen dolgozott. Számos más tagállamot hasonló százalékos arányok jellemeznek.
Az európai szociális modellt és tágabb értelemben az életminőség javítását illetően az ICT értékesnek bizonyult minden olyan kormány számára, amely új és hatékony szolgáltatásokat kívánt nyújtani polgárai számára. A társadalom gyorsan erőteljes függésbe került az infokommunikációs technológiáktól. Ez nemcsak az egyedi felhasználókra és a cégekre igaz, hanem az olyan közszolgáltatási területekre is, mint a közlekedés és az energiaszektor. Nincs olyan része a társadalomnak, amely működik az ICT nélkül, vagy nem profitál belőle. Az online ellátás az esélyegyenlőség megteremtésének (e-inclusion) katalizátora lehet azáltal, hogy új és jobb szolgáltatásokat kínál. Az online egészségügyi szolgáltatások, amelyeket egy konkrét e-Europe program irányoz elő, különös előnyöket nyújthatnak a hátrányos helyzetű embereknek. Az online szolgáltatások erősíthetik a kulturális identitást, és ezáltal elősegíthetik a szociális integrációt. Az ICT ezenkívül a nyelvi akadályok leküzdésében is segíthet.
Az ICT még számos előnyt tartogat
A fenti észrevételek ellenére az elmúlt néhány évben kétségek merültek fel az ICT hasznával kapcsolatban. Az internetbuborék kipukkanása sok embert sújtott; sok szervezet forgalma és nyeresége csökkent, sokan jutottak csődbe. Ezt pedig úgy értelmezték, hogy az egykor várt jövő nem vált valóra. Azonban valószínű, hogy egy erőteljes igazodásnak lehettünk tanúi, amelynek során az ICT-terület visszaállt természetes növekedési pályájára. A múlt “konjunktúra és depreszszió” (boom and bust) időszaka valószínűleg csak felgyorsította a szektor beérését. Túlbecsültük, ami rövid távon elérhető, de durván alábecsültük, ami hosszú távon érhető el.
Ez a beérési folyamat tudományos kutatás tárgya. A múlt sok technológiájához hasonlóan az ICT-nél is megfigyelhető, hogy bizonyos életciklust követ. A tomboló mámor és azután a várakozások szertefoszlása nem kizárólag erre a szektorra jellemző, hanem olyan jelenség, amely gyakran más technológiák beérésekor is megfigyelhető. Tanulva e korábbi folyamatokból, az ICT-ről sokan úgy vélik, hogy éppen most tart az általa hajtott techno-gazdasági paradigma “fordulópontjánál”.
A korábbi felfutó (telepítési) időszakban a technikai forradalmat magas kockázatú, rövid távú pénzügyi tőke táplálta (pl. részvénypiac, vállalkozói és spekulatív tőke). Ekkoriban az ICT-szektort túlzott verseny jellemezte, amelyben az iparágak az innováció sebességével igyekeztek túlszárnyalni versenytársaikat. Annyira fontosnak tartották a piacra lépés idejét és az elsőként mozduló előnyét, hogy az üzleti innovációt túl gyorsan (és tisztességtelenül), magas készpénzfelhasználás árán valósították meg, gyakran nem fordítva elegendő figyelmet jól átgondolt üzleti modellek felépítésére és a vevőkkel való interakcióra. A vezetők, a tanácsadók és az akadémikusok úgy hitték, hogy az ICT beszerzésének elsődleges célja a gyors, exponenciális növekedés elérése radikális, új üzleti modellekkel.
A technológiai buborék kipukkanása sok “csúcstechnológiás” cégre sokkolóan hatott. Az összeomlás attitűdváltást okozott, és alapvetően megváltoztatta a várakozásokat. A felfordulás széles körű konszolidációhoz vezetett az ICT-n alapuló ágazatokban.
Az összeomlás után a paradigma a gyors növekedés eléréséről az alapvető üzleti folyamatok internetképessé tételére (e-enablement) változott. A hangsúly az ICT-függő szektorok (pl. pénzügy, kiskereskedelem, szolgáltatás és média), valamint a fogyasztók felé tolódott el. A figyelem középpontjában most az ICT-nek az üzleti teljesítmény javítására való felhasználása áll, miközben a stratégia elmozdulni látszik a különálló üzleti folyamatok korábbi automatizálásától a teljesen integrált ellátási láncok és hálózatok felé. Az életciklusnak ebben az időszakában válik az ICT bevett gyakorlattá, emelkednek az ICT-be történő beruházások, és ennélfogva ez az ágazat rendelkezik a legnagyobb gazdasági potenciállal.
De a sikeressé válás módja valószínűleg különbözik a korábbi időszaktól. A történelem megmutatta, mi az, amire biztosan szükség van egy prosperitási időszak bevezetéséhez, és ez nem más, mint az új techno-gazdasági paradigmával összefüggő rendelkezések és politikák létrehozása.
“Minden technológiai forradalom más, minden paradigma egyedülálló, minden megoldáskészletnek koherensnek kell lennie a leküzdendő problémákkal és a techno-gazdasági paradigma logikájával, lehetőségeivel és legjobb gyakorlataival” (C. Perez).
Ez jelenti mind a kihívást, mind a lehetőséget a politika alakítói számára a lisszaboni megvalósítási folyamat közepén.
Az unió ICT-politikájának eredményei
Az európai ICT-politika célja szállóigeként vált ismertté: “információs társadalom mindenkinek”. Legjobban úgy jellemezhető, mint egy enyhén szabályozó és ösztönző politika, amelynek célja az erős társadalmi kohézió. Fő eleme a szabályozás, a k+f és az e-Europe akcióterv.
A szabályozás fontos szerepet játszik az európai információs társadalom kialakításában. Konkrét kezdeményezések történtek az olyan harmonizált szabványok elfogadására, mint a GSM, a telekommunikációs szektor liberalizációjára és az egységes piac megteremtésére. Az új “elektronikus kommunikációs szabályozási keret” 2003 júliusában indult el, kitágított jogi keretet nyújtva az iparág további fejlődéséhez. Célja a verseny ösztönzése, a növekedés megteremtése és az állami, illetve a felhasználói érdekek védelme. Az új keret részeként jelent meg az EU új “frekvenciaszabályozása”, amely széles területet ölel fel a televíziós műsorszórástól a mobiltelefóniáig és a műholdas helymeghatározó rendszerektől a tudományos kutatásig.
A kutatás és a technológiai innováció (RTD) célja az európai iparági versenyképesség és más EU-politikák támogatása.
Mivel Európában a legtöbb kutatás nemzeti programokra töredezett szét, az EU 6. kutatási keretprogramja az állami és a magán-kutatócsoportok összehozására összpontosít egész Európából, hogy megteremtse azt a kritikus tömeget a k+f területén, amely a nemzetközi versenyképességhez szükséges.
A központi politikakezdeményezés az e-Europe 2005 akcióterv. A legfőbb cél az, hogy 2005 végére Európa modern, online közszolgáltatásokkal és dinamikus e-business környezettel rendelkezzen, amely a versenyképes árú széles sávú hozzáférés széles körű elérhetőségén és biztonságos információs infrastruktúrán alapul.
Az e-Europe 2005 akciótervet megelőzte az e-Europe 2002, amely az összekapcsolhatóságra összpontosított, vagyis arra, hogy Európát bekapcsolja az online hálózatba. Az e-Europe 2005 egy több mint 30 szabályzatból és kiegészítő mutatókból álló készlettel méri haladását. Az akciótervben megállapított célok elérése hosszú távú elkötelezettséget igényel a bizottságban részt vevő tagállamoktól és a magánszektortól.
Az európai ICT-politika magvát képező e-Europe 2005 akciótervet 2004-ben felülvizsgálták. Ennek során a fő területeken a következők eredményeket regisztrálhatták:
Széles sávú internet
Továbbra is ez áll a politikai napirend élén. Az EU technológiailag semleges megközelítést alkalmaz a szabályozás és a politikafejlesztések szempontjából egyaránt. A kormányok szerepe a kínálat és a kereslet ösztönzése, valamint a megfelelő környezet biztosítása a piac virágzásához, ezért az Európai Bizottság azt a javaslatot tette, hogy nemzeti szélessávú-stratégiákat kell kidolgozni. A 15 régi tagállam nemzeti stratégiákat vázolt fel, és az újak beleegyeztek, hogy ezt 2004 végéig megteszik. Bár az adatok szerint a szélessávú-piac jelentős tempóban növekszik, az elérhetőség és a tényleges használat közötti különbség a legtöbb tagállamban azt mutatja, hogy az új, innovatív tartalom fejlesztése előtt álló akadályok eltávolításával kell a keresletet ösztönözni. A bizottság ezért felállított egy csoportot a digitális jogkezelési rendszerekkel (Digital Rights Management Systems) kapcsolatos kérdések kezelésére. A csoport jelentése rámutat: ha az informatikai infrastruktúrába való beruházást helyenként visszatartják a jövedelmezőséggel kapcsolatos félelmek, felmerül annak kockázata, hogy Európa nem éri el célját, miszerint “információs társadalom mindenkinek”. Ezért konkrét lépések történtek az unió strukturális alapjainak és az Európai növekedési kezdeményezésnek (European Initiative for Growth) a felhasználására a falusi és távoli régiókban, illetve a gazdaságilag hátrányos helyzetű városi területeken jelentkező hiányosságok leküzdésére.
E-business
Ezen a területen az érdeklődés egyre inkább az e-commerce-ről (online vétel és eladás) az ICT üzleti folyamatokba integrálásával kapcsolatos, szélesebb körű problémákra tevődik át. A tagállamok kezdeményezték az e-business kis- és középvállalkozások általi alkalmazását. Az európai e-Business Support Network (eBSN) segít ebben, összehozza a politika alakítóit, hogy elősegítsék az együttműködést és a legjobb gyakorlatok megismerését, cseréjét. Az e-business jogi kerete konszolidálódik az e-signature, az e-commerce, valamint a copyright irányelveinek felcserélésével és a beszerzés jogalkotói csomagjának elfogadásával. Az e-üzletvitellel foglalkozó vállalkozások “jogi problémáiról” folytatott online konzultáció eredményei megerősítik az olyan kezdeményezések szükségességét, mint amilyen az e-business jogi portál. Az e-üzlet további fejlődésének egyik akadálya látszólag a bizalom hiánya.
E-government
Ma már széles körben elismert tény, hogy az e-kormányzat kulcsfontosságú a szolgáltató állam kialakulását célzó reformokhoz. Számos szabályozási eszközt használtak fel az e-kormányzat ösztönzéséhez, ilyen például a benchmarking, a legjobb gyakorlatok cseréje, az együttműködés és a pénzügyi támogatás. Bár a felülvizsgálat azt mutatja, hogy a felhasználók 80%-a elégedett az állami e-szolgáltatások minőségével, az e-governmenttel kapcsolatos igényekről szóló adatok még mindig elégtelenek. Ezenfelül a rendelkezésre álló tényekből az derül ki, hogy az e-kormányzatnak a kínálatban tett előrehaladásához nem társul arányos keresletnövekedés. E probléma kezelésére két különböző szolgáltatásjavítási stratégiát azonosítottak, eszerint tovább kell finomítani a folyamatintegrációt (back-office) és a szolgáltatást (front-office).
E-learning
Jelentős haladás történt a terület három célja felé (virtuális campusok minden hallgatónak, egy egyetem, valamint kutatás által támogatott együttműködő rendszer).
E-health
Az egészségügy elektronizálásának két célterülete van: 1.) hogyan kezeljük a gyakori kihívásokat, és hogyan teremtsük meg az e-health támogatásának megfelelő keretét, illetve 2.) kísérleti akciók az e-health szolgáltatásának gyors beindításához. Ezeken a területeken olyan új kezdeményezések történtek, mint amilyen az egységes megközelítés kidolgozása a betegazonosításhoz és az elektronikus egészségügyi nyilvántartás kialakításához. Továbbá az Európai Bizottság – közegészségügyi programjával összefüggésben – előkészíti egy Európai Unió-méretű közegészségügyi portál létrehozását, amely rugalmas informatikai platformot fog nyújtani az európai polgárokra vonatkozó tény alapú közegészségügyi információk terjesztéséhez, és egységes hozzáférési pontot biztosít az egészségügyi információkhoz. Azonban ezek a példák a közeljövő terveire vonatkoznak.
E-inclusion
A digitális esélyegyenlőség érdekében a tagállamok intézkedéseket és terveket fogadtak el az érintett célcsoportok számára. Az internet-hozzáférés mértéke megnövekedett, mindazonáltal elmarad az átlagtól az otthon és a falusi területeken élők körében. Az információs társadalom foglalkoztatási és szociális dimenziójával foglalkozó csoport (ESDIS) továbbra is elemzi az e-inclusion helyzetét, és szabályozási iránymutatást nyújt.
Biztonság
A biztonság kérdésével kapcsolatban megtett fontos lépések: nemzeti stratégiák kidolgozása bizonyos tagállamok által és az elektronikus aláírásra helyezett erőteljes hangsúly. Továbbá elfogadták az Európai Hálózati és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) megalapítására tett javaslatot. Felmerülnek azonban aggodalmak is. Egy közelmúltbéli kutatás azt mutatja, hogy az európai polgárok csaknem 80%-a eléggé aggódik az adatbiztonság miatt ahhoz, hogy ne vásároljon árukat és szolgáltatásokat az interneten keresztül. Az üzleti oldalon is csak a vizsgált cégek fele rendelkezett formális biztonsági szabályzattal, és a szervezetek több mint egynegyedét érték biztonsági támadások.
Benchmarking
Az e-Europe akcióterv célja a közös célok megállapítása, azután pedig a feléjük való haladás nyomon követése benchmarking által. A benchmarkingot általában hatékony szabályozási eszköznek tartják. Adminisztratív terhei miatt azonban a tagállamok kinyilvánították abbéli szándékukat, hogy megőrzik, de nem bővítik a benchmarkingmutatók jelenlegi körét.
Az e-Europe 2005 Action Plan Update konkrét javítási opciókat tartalmaz, amelyek azonban az e-Europe irányának inkább csak kiigazítását, mintsem kijavítását javasolják.
Galvács László 2005.03.27.
