Dokumentum és könyvtár típusok (2010)

Dokumentum típusok

Az érzékelés módja szerint megkülönböztetünk: vizuális (képi és írásos), audio, audiovizuális és multimédia dokumentumokat.

Az adathordozó és a tárolás módja szerint a következő dokumentumtípusokat különböztetjük meg: írásos (kéziratos és nyomtatott), képi, audio, audiovizuális és elektronikus.

Írásos dokumentumok: kézirat, könyv, brosúra, térkép, időszaki kiadvány (napilap, hetilap, folyóirat stb.) – nyomtatott dokumentumok, kivéve egyes kéziratokat.

Képi dokumentumok: rajz, festmény, térkép, plakát – van nyomtatott változatuk is.

Audiovizuális adathordozók (dokumentumok): hanglemez, magnószalag, kazetta, audio CD, diafilm, mikrofilm, mozgófilm, videokazetta, videolemez – technikai eszközök segítségével érzékelhető adatok, dokumentumok.

Elektronikus adathordozók (dokumentumok): mágnesszalag, hajlékonylemez, merevlemez, CD-ROM, CD-R, CD-RW, DVD –technikai eszközök segítségével érzékelhető adatok, dokumentumok.

DOKUMENTUM
Hagyományos (nyomtatott) Nem hagyományos (nem ny.)
Könyv Időszaki kiadványok
Szép-irodalmi (Ismeret-közlő) Hírlap
(napilap, hetilap)
Folyóirat
(2 hét ® 6 hó)
Évkönyv, név- és címtár, szaknévsor Audio (hang) Vizuális (képi) Audio-vizuális Elektro-nikus
Egykötetes

Többkötetes

 

Sorozat

Jellemzők:
– friss információ
– rendszeres megjelenés
– terjesztés
– előre meg nem határozott
időtartamra tervezik

Hagyományos (nyomtatott) dokumentumok:

Az emberiség által eddig felhalmozott ismeretek megőrzésére és közveítésére szolgáló dokumentumok közül az írásos dokumentumok állnak az első helyen, fő fajtái a következők:

Könyv

A könyv részei:

Külső: gerinc, kötéstáblák, védőborító (esetleg fülszöveggel)

Belső: védőlap, előzéklap, címlap (rekto + verzo), számozott oldalak, tartalomjegyzék + mellékletek + táblák

Adatok a könyvön: a szellemi előállítás adatai a címlapon

a technikai előállítás adatai a kolofonban

Szépirodalom:

A mese, a monda, az elbeszélés, a regény, a vers, a verses mese és a színpadra íródott mű (dráma) összefoglaló neve: szépirodalom.
A szépirodalmi könyvek művészi alkotások. Írójuk úgy mutatja meg a világ dolgait és jelenségeit, az embert, az emberi kapcsolatokat, ahogyan az alkotás pillanatában látja. Ábrázolását személyes élményekkel gazdagítja, s ez által könnyen teremt kapcsolatot olvasójával. Egyéni hangvételével olvasóközönségét is aktivitásra, véleményalkotásra, állásfoglalásra készteti.

Ismeretközlő irodalom:

Az ismeretterjesztő irodalom hitelesen és valósághűen írja le tárgyát. Szerzője a tudományág avatott művelője. Célja az olvasó tájékoztatása, ismereteinek bővítése, további olvasmányokra serkentése. Szélesíti a látókört, adott esetben részletező ismeretekkel is szolgál.
Érdeklődésünk kielégítésében, hobbijaink művelésében, iskolai feladataink vagy egyéni problémáink megoldásában segíthetnek, sőt akár praktikus tanácsokkal is szolgálhatnak.

Kézikönyv

Szótár:

A nyelv szókincsét betűrendben tartalmazzák, megadják a szavak jelentését, vagy idegen nyelvű megfelelőjét; értelmét, helyesírását, kiejtését röviden, tömören. Gyakran használ rövidítéseket, ezek jelentését lásd a szótár rövidítésjegyzékében.

Fajtái:

  • Egynyelvű (pl. értelmező, szinonima, helyesírási)
  • Két- vagy többnyelvű (pl. angol-magyar szótár, idegen szavak szótára)

Segítség lehet: az élőfej (a lapok tetején kiemelik az oldalon található első és utolsó címszót.)

Lexikon:

Az ismereteket rövid szócikkekre tagolja, a szócikkek élén címszavak vannak, ezek ábécérendjében épülnek fel a lexikonok. Gyors tájékozódásra alkalmas. Gyakoriak a rövidítések (szintén van hozzájuk rövidítésjegyzék) és a címszót helyettesítő tilde (~ jel).

Segítség: esetleg az előszó, vagy útmutató, tartalmazhat függelékeket (időrendi táblázat, képjegyzék stb.)

Jellemzője az élőfej.

Fajtái:

  • általános lexikon (valamennyi, vagy a legtöbb tudományág ismereteiből épül fel). Pl.: Magyar Nagylexikon
  • szaklexikon (egy tudományágat részletesebben dolgoz fel). Pl.: Zenei lexikon

Enciklopédia:

Nagyobb egységek, témakörök szerint dolgozza fel az ismereteket, tartalmi összefüggésekben. Az összekapcsolódó fogalmak egymáshoz közel találhatók.

Segítség: tartalomjegyzék, indexek (betűrendes név- és fogalommutatók), időrendi táblázat, képjegyzék stb.)

Alaposabb tájékozódásra alkalmas.

Fajtái:

  • általános enciklopédiák. Pl.: Larousse diákenciklopédia
  • szakenciklopédiák. Pl.: Világtörténelmi enciklopédia

Egyéb kézikönyvek:

Adattárak

Statisztikai kiadványok

Évkönyvek, eseménytárak (kronológiák)

Cím- és névtárak

Menetrendek, telefonkönyvek, szaknévsorok

Atlaszok

Közlönyök

Az időszaki kiadvány részei, és adatai:

Az időszaki kiadvány előre meg nem határozott időtartamra tervezett, egymást követő részegységekből álló kiadvány. E részegységek (számok, füzetek, kötetek, évfolyamok, stb.), folyamatosan, szabályos vagy szabálytalan időközökben jelennek meg, és rendszerint számozásuk, keltezésük, kronologikus vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg őket egymástól. Latin szóval periodikum, többes száma periodika.

A megjelenés gyakorisága és a tartalmi sajátosságok alapján az időszaki kiadványokat a következő fajtákra lehet felosztani:

Hírlap (hetilap, napilap, másképpen újság):

Szabályos időközökben, rendszerint naponta, de legalább hetenként egyszer megjelenő időszaki kiadvány

Folyóirat:

Általában szabályos időközökben, kéthetenként, félhavonta, havonta, kéthavonta, negyedévenként, de legalább évente kétszer megjelenő időszaki kiadvány. Egyes füzetei, számai több szerzőtől származó cikkeket, tanulmányokat és egyéb közleményeket közölnek

Évkönyv:

Általában évente, esetleg ritkábban (kétévenként, ötévenként) megjelenő időszaki kiadvány, rendeltetése egy szakterület vagy testület tudományos eredményeinek és működésének áttekintő ismertetése, tanulmányok, adminisztratív, statisztikai stb. beszámolók közlése.

Sorozat:

Az időszaki kiadványok olyan jelentős fajtája, amely ugyan előre meg nem határozott időtartamra tervezett, de nem feltétlenül szabályos időközökben jelenik meg. A sorozat minden részegységének a sorozat címén és esetleg egyéb adatain kívül saját részcíme is van. A sorozat tagjainak lehet egyéb megkülönböztető jelölésük, pl. sorozati számuk, de lehet a sorozat számozatlan is. A sorozaton belül az egyes részegységek lehetnek könyvek, ritkábban időszaki kiadványok vagy más dokumentumtípusok is.

Nem hagyományos (elektronikus) dokumentumok:

Az elektronikus dokumentumokat aszerint is megkülönböztethetjük egymástól, hogy analóg vagy digitális adatokat tárolnak.

Az analóg eszközök az információkat folyamatosan változó módon tárolják, míg a digitális eszközök minden információt (az analóg információkat is) előbb számjegyekké kódolják, és így tárolják. A könyvtári gyűjtemények szempontjából az analóg információtároló eszközök elhanyagolhatók, ezért a továbbiakban már csak az információkat digitálisan rögzítő (tehát számjegykódolású) elektronikus dokumentumokkal foglalkozunk.

Digitális dokumentumok típusai:

Adatok: Ahol az információ jelenik meg számok, betűk, grafikák, képek vagy hangok formájában, illetve ezek bármilyen kombinációjában.

Programok: Bármilyen feladat végrehajtására és működtetésére vonatkozó eljárások összessége, beleértve az adatfeldolgozást is.

Az adatok és a programok együttesen is előfordulhatnak (például az online szolgáltatásban vagy az interaktív multimédiában).

A digitális dokumentumok csoportjai:

Lokális hozzáférésű (kézzelfogható, offline) formában, illetve

Távoli hozzáférésű (hálózati, online vagy más néven virtuális) dokumentumokra.

Más definíciót olvashatunk az elektronikus dokumentumok leírására szolgáló nemzetközi szabványajánlásban, amely az adatok hozzáférési módjától függően határozza meg a lokális/közvetlen, illetve a távoli/közvetett elérésű elektronikus dokumentumokat (és ebben az esetben a „távoli” nem a távolságot jelenti!). Az ISBD (ER) szerint a lokális hozzáférésű dokumentumok fizikailag is jelen vannak, tehát azokat a felhasználó saját maga helyezheti be egy számítógép lejátszó egységébe (például egy mágneslemez meghajtóba vagy egy CD-ROM lejátszóba). Távoli forrásnak minősül viszont az összes olyan dokumentum, amelyet a felhasználó nem tud fizikai entitásként kezelni – tehát minden olyan anyag, amit csak egy input/output eszközön (például egy terminálon) keresztül tud elérni – függetlenül attól, hogy az elektronikus dokumentumot egy távoli, hálózaton keresztül elérhető számítógépes rendszerben, vagy a helyszínen lévő számítógép merevlemezén vagy valamilyen más eszközön tárolják.

A digitális dokumentumok jellemzői:

Tekintsük át, mi az, amit ma tudunk a digitális dokumentumokról – rögtön előrebocsátva, hogy igen rövid idő alatt annyi változás történik e területen, hogy még követni is nehéz ezeket, nemhogy elébük menni, és akárcsak egy-két évre érvényes definíciókat alkotni. Annyi bizonyos: ahogy a különböző információtípusok integrálódnak, úgy válik egyre bizonytalanabbá a dokumentum fogalma.

  • Másolással, formázással, kivágással, beillesztéssel stb. könnyen átalakíthatók;
  • Bármilyen távolságra azonnal továbbíthatók, a szállításukhoz alig kell energia;
  • Igen könnyű más digitális dokumentumokkal összekapcsolni és egymásba ágyazni őket;
  • Az egymáshoz illesztett dokumentumok különböző típusúak is lehetnek (például szöveg és videó, kép és szöveg stb.);
  • A digitális dokumentumokra vonatkozó keresést jelentősen megkönnyíti a dokumentumok belső logikai szerkezete (a szöveges dokumentumokban például igen könnyű egy adott karaktersort visszakeresni);
  • A digitális dokumentumba direkt módon kezelhető belső és külső hivatkozásokat gond nélkül be lehet építeni; ezeknek a hivatkozásoknak nem is kell azonos műfajúaknak lenniük (például egy szövegben lehet hivatkozni egy másik gépen lévő videófájlra stb.);
  • Bármennyiszer lehet sokszorosítani őket; a tömeges sokszorosítás vagy másolás sem rontja a minőségüket.

A digitális dokumentumok között is – bár struktúrájuk igen változatos lehet – megállapíthatunk bizonyos jellemző típusokat, melyek a következők:

  • Homogén szerkezetű,
  • Homogén elemekből álló, heterogén struktúrájú,
  • Hipertext alapú, nyitott szerkezetű digitális dokumentumok.

A homogén szerkezetű digitális dokumentum mindössze egyetlen fizikai egységből (például egy bitsorozatból) áll; ez lehet egy szöveg, videó- vagy hangfájl stb. A homogén szerkezetű, véges terjedelmű és állandó tartalommal bíró dokumentum egy vagy több önálló szerző munkájának eredményeként jön létre.

A homogén elemekből álló, heterogén szerkezetű digitális dokumentum egymáshoz kapcsolt, egymásba illesztett fájlokból áll. Az egyes alkotóelemek között valamilyen logikai kapcsolat mindig kimutatható: lehetnek például ugyanannak a szerző(k)nek a munkái, lehet köztük tartalmi vagy formai összefüggés stb. Az elemek nem véletlenszerűen, hanem tudatos szerzői tevékenység eredményeként kerülnek egymás mellé (mint például az internetes magazinokban vagy a multimédia CD-ROM- okban).

A nyitott struktúrájú, hipertext alapú digitális dokumentumok gyakorlatilag már nem a szerző(k), hanem a felhasználó ellenőrzése alatt állnak. Szinte nem is lehet előre tudni, a felhasználó melyik kapcsolat mentén indul el, és hova jut az egymással összekapcsolt számítógép-hálózatokon keresztül. Ezek a dinamikusan épülő dokumentumok képlékenyek, változékonyak, egyediek; sokkal inkább a felhasználó érdeklődését, jártasságát, igényeit tükrözik, mintsem a szerző(k) szándékait, elgondolásait. Az egymásba ágyazott kapcsolatok miatt a terjedelmük szinte meghatározhatatlan és gyakorlatilag végtelen.

Dokumentumok használata az ismeretszerzésben

Manapság az elektronikus dokumentumok egyre jobban háttérbe szorítják a hagyományos (nyomtatott) dokumentumokat. Bár ennek ellenére nem tudják teljesen háttérbe szorítani az elektronikus dokumentumok a nyomtatott dokumentumokat, mert még manapság is inkább olvasunk egy szépirodalmi könyvet nyomatatott formába, mint elektronikusan.

Manapság az ismeretszerzésben az időszaki kiadványoknak van a legfontosabb szerepe, amelyek naprakész, friss információkat tartalmaznak és a legtöbb embernek elérhető.

Szakkifejezések

írásos dokumentumok, képi dokumentumok, audiovizuális adathordozók, elektronikus adathordozók, nyomtatott dokumentumok, könyv, szépirodalom, ismeretterjesztő irodalom, kézikönyv, szótár, lexikon, enciklopédia, időszaki kiadvány, hírlap, folyóirat, évkönyvek, sorozat, elektronikus dokumentumok, digitális dokumentumok, analóg, adatok, programok, lokális hozzáférésű, távoli hozzáférésű