AZ IS HASZNOS, HA ÉPP NEM VAGY HASZNOS – A LUSTÁLKODÁS PSZICHOLÓGIÁJA (2017)

Ismerős az érzés? Vágysz a szabadidőre, de ha hirtelen lesz pár napod, amikor nem kell semmit csinálni, kétségbeesve nézel ki a fejedből, és szorongsz, mondván: „Semmi hasznosat nem csináltam ma!” – Sebők Franciska pszichológus írása.

Az emberek jó része folyamatosan figyeli önmagát. Él egy tanítónéni a fejükben, aki esténként ad egy jegyet az aznapi teljesítményre. „Ezt még meg kellett volna csinálnom, ott tudatosabb lehettem volna, egyébként meg nem is sportoltam ma, és még egy szelet csokit is megettem. ÁÁÁ szörnyű vagyok!!!” – Néha az az érzésem, hogy minimum valamilyen stimulánsra kéne rászokni ahhoz, hogy a vágyott életet, folyamatos pörgést, fáradhatatlan top-teljesítményt hozni lehessen a mindennapokban. Ez nyújtana belépőt ahhoz, hogy  méltóvá váljunk arra, hogy élünk. Aztán jön egy zavarba ejtően hosszú hétvége, és a szorongás, hiszen az nem hasznos ha „csak” pihenünk.

Pár hónappal ezelőtt egy friss diplomás lányt kérdeztem arról, hogy mi lenne számára a sikeres élet, hogy képzeli el magát öt év múlva. „Iszonyú elfoglalt vagyok, napi tíz-tizenkét órát dolgozom, szabadidőmben önkénteskedem vagy sportolok, este tízkor hazaérek.” Amennyire ambiciózus, biztosan megvalósítja álmait. De hol marad az élete? Egyáltalán: miért csináljuk ezt magunkkal?

 Ezt a programot már gyerekkorunkban megkapjuk

Késő délutánig az iskolában, hétfő/szerda, úszásedzés; kedd, szolfézs; csütörtök, zongoraóra. Anya a gyerekkel este hat-hét felé ér haza, ő még nekiáll vacsorát készíteni, közben leckeírás, apa nyolcra ér haza. Mindenki feszült, ilyen tempóban kevés a valódi figyelem. Elkerülhetetlen, hogy ne legyenek néha kiabálások, és ezektől a „hasznos”, tudatos szülőnek óriási bűntudata van, hiszen ő sem tudja a saját elvárásait maximálisan teljesíteni magával szemben. Mindeközben a gyerekek sokszor nem tanulnak meg magukkal lenni. Ha van is némi szabadidejük, unatkoznak. Fogalmuk sincs, mivel tudják magukat lekötni, ha nem valami hasznosat csinálnak éppen.

 A hasznosságmánia, és a tünetei: 

  • Véget nem érő lista a tennivalókról

  • Az elmaradt teljesítmény miatti önostorozás

  • Szorongás a szabadidőtől

  • Pihenő családtagok lelustázása

  • Fizikai tünetek: fejfájás, gyomor problémák

  • Túlstresszelés: túlzott reakció, ha nem az előre jól kitalált – megvalósíthatatlan – időrendben történnek a dolgok

 Ha a fenti hat pontból legalább négyet elértél, elképzelhető, hogy te is belegabalyodtál a hasznosság őrületébe. Mikor volt utoljára, hogy egy egész napig csak azt csináltad, amihez kedved volt?

Bármennyire is kiakasztó, ha a párunk jóízűen fetreng egész hétvégén, érdemes tanulni tőle. Én például, amikor pihenek, kizárólag a csokoládégyárak számára vagyok hasznos. Mit jelent a haszon egyáltalán? Kinek, minek, milyen nézőpontból? Ha az én életem értelme, hogy egy számomra felfoghatatlan digitális kódrendszerben GDP-t termeljek, akkor inkább haszontalan legyek. Nem várhatod a munkától az élet értelmét, mondja Sedlacek, egy közgazdász-filozófus, csak hogy alátámasszam gazdaságilag is mondanivalómat.

Miért csináljuk ezt magunkkal?

Erre természetesen minden embernek egyedi, rá vonatkozó motivációja lehet, általában a következő okok állhatnak a „hasznosságmánia” mögött:

  • Önismeret hiánya: Nem tudom igazából, hogy milyen programok futnak bennem. Azt csinálom, amit a szüleim vártak el? Azt csinálom, amit látok magam körül? Én valójában mit szeretnék?

  • Önértékelési problémák: Csak akkor érzem jól magam a bőrömben, ha erőn felül teljesítek, így minden egyes napra bezsebelek magamtól tíz piros pontot. Ha nincs meg az adagom, rosszul érzem magam.

  • Boldogtalanság: Nem vagyok boldog, de nem tudom, hogy min kellene változtatom, vagy nem merek változtatni. A hasznosság jó kibúvó lehet a saját életünk felelőssége alól.

  • Menekülés a lét nagy kérdései elől: Mi az élet értelme? Mi a célja? Mi van a halál után? Sok ember már a kérdéstől is szorongani kezd, így minden percüket igyekeznek lekötni.

A „hasznosságmánia” ellen sokat tehetünk azzal, hogy komolyan vesszük az érzéseinket, nem menekülünk el. Ez már csak azért is jó, hiszen ellenkező esetben a lelki problémák fizikai tünetekben is jelentkezhetnek, mert nemcsak a lelkünk, hanem a testünk is jelzi, ha elhanyagoljuk. Ez az életmód azért is lehet veszélyes, mert ilyenkor nem figyelünk oda a lelki életünkre, inkább a feladatokba menekülünk. Ennek azonban súlyos ára lehet, könnyen eltávolodhatunk önmagunktól.

És egy kis mikroökonómia…

Az, hogy minek mekkora haszna van, teljesen szubjektív. Egy nőnek például a narancsbőr elleni krém hasznos, a férfiak egy részének pedig az akkumulátoros fúrógép. Az adott dolog fogyasztásával el lehet érni egy telítettséget, ami azt jelenti, hogy ha a hatodik tégely után sem múlnak a gödrök a combomról, akkor valószínűleg már nem fogom hasznosnak vélni az adott dolgot. Szóval a hasznosságérzete folyamatosan csökken.

A közgazdaságtan szerint a fogyasztó legfőbb célja, hogy személyes jóllétét, hasznosságát maximalizálja. Ennek módja a különböző javak fogyasztása. Vagyis a fogyasztó mérlegeli a különböző termékek megszerzése által nyerhető hasznosságot, és ez alapján hozza meg a döntéseit. Nos, hát akkor úgy gondolom, a hasznosságról elsőként én döntök a saját életemben. Én úgy döntöttem, számomra hasznos lesz a pihenés. Te mit gondolsz?