A Government Enterprise Register hírlevél legutóbbi száma igyekszik figyelmeztetni a kormányokat, így, a költségvetés-készítés finisében, hogy relatíve olcsó informatikai beruházások sokkal többet hozhatnak a konyhájukra, mint az adók emelése. Főként az állampolgári elégedettség terén arathatnának jóval nagyobb sikereket, de jelentős megtakarítások is elérhetők, akár rövid távon is. Ha odafigyelnek az informatikusaikra.
Az informatikai vezetők minap New Orleansban rendezett konferenciáján mindenesetre erről szónokolt David Osborn vezérszónok. A kormányoktól további adóemelés helyett azt várják az adófizetők, hogy az elburjánzott bürokráciájukat csökkentsék, és az ebből eredő megtakarításokat használják az állami szervek szolgáltatási színvonalának az emelésére. Az adófizetők tűrőképessége egyre kritikusabb, úgyhogy a költségvetés hiányát adópréssel már aligha tudják betömni komolyabb következmények nélkül.
David Osborn, Peter Hutchinsonnal közösen, a társszerzője az állam fenntartási költségeit firtató könyvnek: „The Price of Government: Getting the Results We Need in an Age of Permanent Fiscal Crisis” (Basic Books, 2004). Így, véleményének súlya a témáról, nyilván elég nagy.
Osborn rámutatott, hogy a kormányoknál a pénzügyi botrányok ma már permanenssé váltak, amiből csak alapvető reformok tudják az államokat kivezetni. Az adófizetők (legalábbis Amerikában) a bevételeik 37 százalékáig még hajlandónak mutatkoznak fizetni az állami szolgáltatásokért. Ezt az előző 50 év adatai következetesen mutatják. Ebből 22 százalék a szövetségi, a többi 15 a helyi adminisztráció fenntartására jut. Míg az adózók csökkentésért lármáznak, a kormányok felsrófolni akarják az adókedvezmények veszteségei folytán. Azzal érvelnek, hogy olyan fontos szolgáltatásokra kell a több pénz, mint az útjavítás, oktatás, egészségügy.
Osborn, az adóemelés helyett, azt tanácsolja a kormányoknak, hogy a szolgáltatásaik műszaki színvonalát fejlesszék, mégpedig jobban célratörően, mint eddig. Példaként az egészségügyet említette. A kormányok eddig mindig az egészségügy összes intézményében elérhető szolgáltatásokat próbálták dotálni, pedig – a kutatások szerint – hasznosabb volna, ha inkább az egyének egészségtudatos viselkedésének a fejlesztésére koncentrálnának, figyelemmel a népesség hozzáférési szokásaira, genetikai rizikó faktoraira stb. Az ehhez szükséges informatikai rendszer kifejlesztése nem drága, és az egészségügyi szolgáltatások jóval hatékonyabb működtetését eredményezhetné, jelentős költségmegtakarítással. Osborn cége Washington állam költségvetésén tudott segíteni ezzel a stratégiával. Jó pár haszontalan állami projektet leállítottak, és helyettük informatikai fejlesztéseket valósítottak meg. A tippet sikerrel átvette Iowa állam és Baltimore város is. Persze, eléggé a sarkára kell állni egy informatikai főnöknek, hogy lenyomja a pénzügyesek és más lobbisták torkán ezt a falatot.
Nos, ehhez képest még mindig alig látjuk a magyar országgyűlésben azokat a laptop számítógépeket a képviselők padsoraiban, amit az adófizetők drága pénzén kaptak. Egyes képviselők pedig nem akarják megbízhatónak tekinteni a számítógépes választási rendszert, csupán csak mert ők nem értenek hozzá. A több mint 4 évtizedes hazai számítástechnikai múltunkban kinevelődött milliós szakembergárda szégyenletes arculcsapásaként. Így mikor lehet nálunk is végre olyan korszerű állami adminisztráció, ami az informatikával elérhető megtakarításokat hasznosítani tudja? Csak készül, csak készül … Majd egyes politikusok leugatják, elgáncsolják! Az adófizetők pedig fizetnek, mint a katonatiszt. A korszerűtlenért. Kajtatnak a hatalom útvesztőiben (és megint fizetnek, folyton fizetnek, ráfizetnek), távszolgáltató pontokon elérhető olcsó szolgáltatások helyett. Miközben a politikusaik távkonferenciák helyett utazgatnak, dáridóznak (festmény vadra lövöldözve) stb. Meddig tűrjük ezt, mi, szakmabeliek? Nekünk is közzé kéne tenni az adófizetők tájékoztatására, hogyan úszhatnák meg olcsóbban állam bácsit, méghozzá jobb kiszolgálással.
Ceterum censeo: országgyűlési képviselő ne lehessen az, aki nem ért a számítógép-kezeléshez! Minimum ECDL legyen a feltétel! E nélkül nem lesz, nemhogy európai, de még magyar jövőnk sem. Hogy akar országot vezetni az, aki még egy laptopot sem tud kezelni? Ki a kerékkötőkkel a politikából! A riporterek miért nem kérdeznek rá az interjúikban, hogy hol a laptopja a képviselő úrnak és mire használja?
A Government Enterprise Register hírlevél az InformationWeek, az Optimize és a Network Computing magazinok közösen fenntartott hírlevele az államigazgatási szakértők részére.
Zsadányi Pál 2004.10.05.
