A mai világban annyira sok a teendő, hogy sokszor egész egyszerűen nem vagyunk észnél – csak tesszük a dolgunkat és igyekszünk túl lenni a feladatainkon. Mivel túl sok a feladat, a stressz-szintünk is a leterheltségünkkel egyenes arányban nő.
Főleg, ha közben úgy érezzük, nem jut időnk a fontos dolgokra.
Ahhoz, hogy kezelni tudjuk az időstresszt, első lépésként tudnunk kell, hogy mi van most. Mi van velünk, miközben rohanunk?
Az egyhetes elvonulásomon illetve az azt követő héten semmi mást nem csináltam, csak megfigyeltem, hogyan hat rám a világ és a napi teendők. Milyen az, amikor stresszelek? Pontosan milyen érzésekből áll össze az a koktél, amit én napi rohanásnak vagy stressznek nevezek?
A következőkre jutottam:
1, A sürgetettség érzése.
A sürgetettség érzése társul azokkal a gondolatokkal, hogy „nincs időm!” „Francba, még ezt is meg kell ma csinálni”. A sok feladat miatti szorongás (lásd 3. pont) felpörget és elkezdjük a dolgokat gyorsabban csinálni. Mivel ezek a feladatok valójában kötelességek, szeretnénk hamar túlesni rajtuk. A sürgetettség sokszor abból is adódik, hogy adott idő alatt az előttünk álló feladatmennyiséget elvégezni fizikai képtelenség. Igen ám, de ezt fel kéne tudnunk ismerni, hogy legalábbis az esélytelenek nyugalmával tudjunk dolgozni és priorizálni. Itt jön képbe a tudatos jelenlét (mindfulness).
Mindfulness tipp: A tudatos jelenlét segít abban, hogy lássam: mi az, amit ma tényleg el kell végeznem? Ehhez fel kell tennem azt a kérdést magamnak, hogy mi az, amit ma tényleg meg kell csinálnom? Mi az, ami várhat? És egyáltalán: hogy érzem most magam? Ha úgy érzed, sok a dolgod, abban a szent percben ülj le pár percre és végezz mindfulness meditációt. Ez a pár perc csend segít, hogy visszalassítsd a pulzusod, helyre tedd a stressz-szintedet. Egy nyugodtabb állapotban könnyebb lesz átgondolni, mit kell tenned és segít fókuszáltabban, tempósabban dolgozni.
2, Az elégedetlenség érzése.
A mai emberben van egy állandó, nem túl magas szintű, de konstans herót. Egyfajta enyhe, folyamatos elégedetlenség, ami abból fakad, hogy a napi feladatok nem mindig illeszkednek az életcéljainkhoz. Az e-mailek, a csomó teendő tulajdonképpen semmit sem ad hozzá az életünkhöz – viszont elfáraszt és mind mentálisan, mind érzelmileg nagyon leterhel.
Mindfulness tipp: Nincs mese, időről-időre le kell ülnöd és elgondolkodnod: mi a legfontosabb számomra? Mi az, ami nélkül nem akarok meghalni? Egy könyv megírása? Utazások? Mi az az életterület, amit nagyon elhanyagoltam mostanában, de fontos nekem? Az egészségem? A családom? A tanulás? A munkámnak egy bizonyos része? Ezt akkor tudod csak végiggondolni, ha egy időre elcsendesülsz. Megállsz, elgondolkodsz, szemlélődsz. Órákat, fél délelőttöket sétálgatsz, terhek, csörgő telefon és teendők nélkül – csak ilyen környezetben lehet ráébredni, mi az, amit teljes szíveddel szeretnél és ami igazán fontos számodra. Ha nem teszed meg, akkor a daráló megy tovább: felkelsz – dolgozol – lefekszel, elmúlik egy nap, egy hét, egy élet… Szóval kettesben lenni néha önmagaddal, megállni és egy másik viszonyítási pontból ránézni az életedre nagyon is megéri…
3, A megosztottság érzése
Ha dolgozol, a családoddal, hobbijaiddal szeretnél lenni, ha épp család/ hobbi van, akkor meg a melón jár az eszed – ez a megosztottság érzése. Hogy mindig mást akarsz, mint ami van, máshol lennél, máshol jár az eszed. Ezt is csinálnád, meg azt is. A lényeg: soha nem vagy jelen.
Mindfulness tipp: Állj bele a döntésbe, és mondd ki: most úgy döntöttem, ezt csinálom. Pl. kiveszem a hétfőt szabadnapnak. Sok dolgom lenne a munkában, és ez kicsit szorongást is okoz, de nem baj: ez a hétfőt arra szánom, hogy elmenjek a fogorvoshoz. Ha tudatos döntést hozol, hogy pl. az egészséged a legfontosabb, akkor nem kell fejben máshol lenned és elhessegeted a melóval kapcsolatos gondokat. (Ehhez megint csak nem árt egy kis mindfulness gyakorlás, ahol megtanuljuk a gondokat, gondolatokat elengedni…)
Ráadásként kérdezd meg magadtól:
Vajon a szíveddel is ott vagy a feladatokban? Sokszor azért vagyunk fejben máshol, azért rohanunk, mert utáljuk a kötelezettségeinket. Mert szívünk szerint valami tök mást csinálnánk. Tényleg olyan rémes a meló? Akkor ugorj vissza a 2. pontra és gondold át, mi az a munka, milyen az az élet, amilyet TÉNYLEG szeretnél és aminek számodra valóban értelme van.
