A menedzserbetegség összefoglaló neve mindazoknak a testi-lelki betegségeknek és tüneteknek, melyek igen gyakran alakulnak ki mindazoknál, akik állandó készenléti állapotban és tartósan nagy feszültségnyomás alatt élnek.
Természetesen ez a készenlét és a feszültség bárki életében megjelenhet, azonban jellemzõen kialakul mindazoknál, akik vezetõi feladatot látnak el.
A vezetõi réteg felelõs a pillanatonként változó politikai-gazdasági-piaci feltételek között a célok helyes meghatározásáért, az ahhoz vezetõ folyamatok és feladatok kidolgozásáért és hatékony megvalósításáért. Ez folyamatos és gyors információgyûjtést, elemzést, tervezést, irányítást és ellenõrzést igényel. Állandó a döntési helyzet és a felelõsség. Az, hogy egy döntés helyes volt-e vagy hibás, gyakran hetek, hónapok múlva derül ki, s a következmény széleskörû és nyilvános. Mindez állandó készültségi állapottal és nagy belsõ feszültséggel jár. Egy idõ múlva a feszült állapot olyan (veszélyesen) megszokottá válik, hogy csak az eltérések vevõdnek észre.
A készenléti állapot nem korlátozódik a hivatalos munkaidõre, a problémák, feladatok újra és újra történõ végiggondolása révén állandósul. A szabadidõ is bevonódik a munkába, üzleti vacsorák, „kapcsolat-építõ” teniszmérkõzések formájában.
A hazavitt munka és feszültség, a kevés szabadidõ sokszor a családi kapcsolatok lazulásához vagy elmérgesedéséhez vezet, mely további feszültségek forrása, és „menekülésként” további munkára sarkall. Igazi lazítás már nincs, vagy alig marad.
Mi történik a testünkben készenléti állapotban?
Belsõ szerveink mûködését a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerbõl álló vegetatív idegrendszer szabályozza. Amikor a szervezet „riadókészültségbe” kerül (pl. vita, váratlan nehéz probléma, bármilyen veszélyhelyzet), a szimpatikus idegrendszer kerül túlsúlyba, mintegy felkészítve a testet a menekülésre, támadásra, a veszély elhárítására. (Ennek eredményeként megnõ a vérnyomás, a pulzusszám, a vércukorszint stb.). A tartós készenléti állapotban a szimpatikus idegrendszer folyamatosan fokozottan mûködik, mely elõször még visszafordítható, késõbb visszafordíthatatlan károsodást okoz a szervezetben. Például szívinfarktus, magas vérnyomás, cukorbetegség, trombózis és embólia, gyomorfekély alakul ki.
A vegetatív idegrendszer szoros kapcsolatban áll a hormon- és immunrendszerrel. Ez az oka valószínûleg annak, hogy a romló immunvédekezés miatt nõ a rákos megbetegedések száma. A betegségek kialakulásában természetesen számos egyéb tényezõ (pl.: genetikailag meghatározott hajlam) és belsõ folyamat is szerepet játszik.
A pszichés állapot romlását kezdetben gyakran ingerültség, türelmetlenség, érzelmi labilitás, fokozott alkoholfogyasztás, a koncentráció nehezítettsége és alvászavar jelzi, majd e tünetek súlyosbodása után leggyakoribb a depresszív állapot és a burn-out (kiégés) szindróma kialakulása.
Gyakran csak a kezdeti tünetek felismerése vagy már a betegség kialakulása teszi szükségessé, fontossá annak végiggondolását, mit lehet tenni az állandó készenléti állapot és a feszültség csökkentése érdekében.
A leggyorsabb eredményt valamilyen relaxációs módszer elsajátítása hozhatja. Emellett azonban igen fontos a vezetõi pozícióból adódó, de kiküszöbölhetõ feszültségforrások végiggondolása és megoldása, a rendszeres testmozgás és a valódi pihenés megteremtése.
Patika Tükör 2004.08.23.
