Az üzletembereknek komoly nyomással kell megküzdeniük, ha a munkájukat és a magánéletüket szeretnék összhangba hozni. Egy kutatás szerint mi magyarok más nemzeteknél nehezebben tudjuk összeegyeztetni a munkánkat az egyéb kötelezettségeinkkel.
Tavaly óta négy pontot esett, és 120 pontra csökkent a munka és magánélet egyensúlyát mérő Regus Work-Life Balance Index globális átlagértéke. A hazai átlag még ennél is rosszabb, idén 111 pont, holott ez már jelentős javulás a 2012-es 102 ponthoz képest. A harmadik Európai Életminőség Felmérés (3rdEuropean Quality of Life Survey) eredményei szerint is rosszabb a hazai kép az európai átlagnál. A magyarok 39 százaléka ugyanis úgy érzi, a munkája túl sokat vesz el a családi életre fordítható idejükből, 59 százalék pedig a munka után túl fáradtnak érzi magát a házimunkához. Mindkét szám magasabb a nemzetközi átlagnál. Az különösen zavar bennünket, hogy munkaidőben sokszor kell családi ügyekkel foglalkoznunk. A felmérés rámutatott arra is: a rugalmas munkaidő a legfontosabb a munka–magánélet egyensúly kialakításához. Ezen belül az számít leginkább a válaszadóknak, hogy ki tudnak-e venni szabadságot rövid határidővel, illetve hogy lehet-e rugalmas a munkakezdés és a befejezés időpontja.
Nigel Marsh négygyerekes apa, marketingesként dolgozott számos multicégnél, sikeres író, volt már munkamániás, és eltöltött otthon egy évet kizárólag a családjának élve. Összeszedte, hogy mit tehetünk azért, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az életünk. Szerinte először is vegyük tudomásul, hogy bizonyos munkakörök és karriercélok alapvetően összeférhetetlenek azzal, hogy valaki komolyan és napi szinten foglalkozzon a családjával, hiába beszélünk apasági szabadságról vagy rugalmas munkaidőről. Az sem valószínű, hogy túlhajszolt és kiégett embereken segítene önmagában az, ha pénteken nyakkendő nélkül mehetnek dolgozni. Vagy például gyerekmegőrzőt berendezni a munkahelyen csodálatos és felvilágosult dolog, másrészt rémálom, hisz így még több időt töltünk majd ott.
Marsh szerint azonban azt nem is várhatjuk, hogy a cégek adják a megoldást, hisz lényegüknél fogva annyit akarnak kisajtolni belőlünk, amennyit csak tudnak. Ettől nem rosszak vagy jók, egyszerűen ez a természetes jellegük. Magunknak kell tehát meghatározni a szabályokat, és kikényszeríteni a határokat, amelyekhez ragaszkodunk.
Például úgy, hogy meghatározunk egy ideális napi időbeosztást. De legyünk realisták: nem lehet mindent minden napba belesűríteni, inkább nyújtsuk meg az időkeretet, amelyben ki akarunk teljesedni. Ugyanakkor ne halasszunk mindent a nyugdíjas éveinkre! És azt se gondoljuk, hogy ha beiratkozunk egy edzőterembe, azzal mindent megoldottunk. Ettől még ugyanolyan elfásult aktakukacok maradunk, legfeljebb fittebbek – mutat rá Marsh. A kiegyensúlyozottság állapotának eléréséhez egyaránt foglalkozni kell az intellektuális, érzelmi és spirituális oldalunkkal.
Kiegyensúlyozottabbnak lenni nem azt jelenti, hogy az életünket fel kell forgatnunk. Egy icipici befektetés a megfelelő helyen elég ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon a kapcsolataink minősége. És ha elég sokan tesznek majd így, akkor lassan a társadalom is megváltozik, állapítja meg a szakértő.
- A megtervezett napirendnek legyen része a családra fordított idő is! Az asszisztensünk éppúgy írja be a gyerek ballagását a naptárba, mint az üzleti találkozókat, és ezeket se hagyjuk lemondani!
- Amikor épp csinálunk valamit, legyünk benne teljes egészében. Vagyis a munkahelyünkön ne frusztráljuk magunkat azzal, hogy nem foglalkozunk eleget a párunkkal, akkor koncentráljunk teljesen a munkára. Otthon is engedjük bele magunkat az ottlétbe, és ne nézegessük például az e-mailjeinket a vacsoraasztalnál.
- Legyünk kreatívak! Lehet, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy terveztük – sosem úgy alakulnak –, de ettől nem kell kétségbe esni, csak újratervezni!
- Ne szégyelljünk segítséget kérni, ha szükség van rá!
