2012 – Biometrikus azonosítás az irodában

 

Biometrikus azonosítás az irodában
Mi ez? Mire használjuk ma?

 

 


Veszprém, 2012.03.21.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék. 1

  1. Biometrikus azonosítás. 2
  2. Biometrikus technológiák fajtái 3

2.1.  Ujjlenyomat-azonosítás. 3

2.2.  Hanganalízisen alapuló felismerés. 3

2.3.  Kézgeometria-elemzés. 3

2.4.  Retinavizsgálat 3

2.5.  Íriszdiagnosztika. 3

2.6.  Arcfelismerés látható fényben. 4

2.7.  Arcthermogram.. 4

  1. A biometrikus rendszerek előnyei 5
  2. A biometrikus rendszerek hátrányai 5
  3. Irodalomjegyzék, források. 7
  4. Készítők. 8
  5. Ellenőrző kérdések. 9

 

 

 

 

1.             Biometrikus azonosítás

Napjaink globalizálódó világában a biztonsági kérdések előkelő helyet foglalnak el a vállalati informatikai rendszerek megtervezésénél és kivitelezésénél. A legkorszerűbb műszaki megoldásokat alkalmazó informatikai rendszerek kialakításánál ma már mindenképpen gondolni kell a biometrikus azonosító-rendszerekre.

A biometrikus azonosító rendszer egy olyan automatikus technika, amely méri és rögzíti egy személy egyedi fizikai, testi jellemzőit és ezeket az adatokat azonosításra és hitelesítésre használja fel. A biometrikus felismerés alkalmazható személyazonosítás céljára, amikor a biometrikus rendszer azonosítja a személyt, az egész lajstromozott adatállományból kikeresve a megegyezőt. Továbbá ellenőrzési célból, amikor a biometrikus rendszer hitelesít egy személyt az előzőleg bejegyzett mintái alapján. Egy sor különleges előnyt kínál a biometria alkalmazása személyazonosság- és jogosultságvizsgálat céljára. Csak a biometrikus azonosítás alapul ugyanis az emberek valódi, tőlük elválaszthatatlan azonosságán.

A hagyományos azonosítási eljárásokban alkalmazott tárgyak, mint például a chipkártyák, vagy mágneskártyák, a fizikai kulcsok elveszthetők, ellophatók, lemásolhatók vagy egyszerűen otthon felejtjük. A jelszavakat el szoktuk felejteni, közölhetjük másokkal vagy kileshetők. Ezektől a hátrányoktól mentes minden biometrikus eljárás: az ujjunkat mindenhova magunkkal visszük, és a hangunkat sem tudjuk kölcsönadni. A gyakorlati tapasztalatok szerint nem okoz nehézséget az embereknek azonosításkor egy szenzor megérintése vagy a nevük kimondása.

 

 

2.     Biometrikus technológiák fajtái

  • Ujjlenyomat-azonosítás

Az ujjlenyomat egyedi és konzisztens, a rendelkezésre álló technológia a személyek pontos azonosításra alkalmasak ujjlenyomatuk képe alapján. Csak mintegy negyven-hatvan jellemző pontot rögzít, így a teljes adatbázisban való keresés az azonosság megállapítására gyors. A felvett mintából nem lehet visszaállítani az ujjlenyomatot, így nem kell tartani a személyiségi jogok megsértésétől. Ujjlenyomat alapján történő azonosítási eljárásokkal találkozhatunk olyan nagyszámú adatot kezelő rendszerekben, mint például a spanyol társadalombiztosítás, vagy a japán rendőrség nyilvántartórendszere.

  • Hanganalízisen alapuló felismerés

Épületen belüli belépés engedélyezés, illetve munkaidő-nyilvántartás céljaira alkalmazható. Használata rendkívül egyszerű, azonban számolni kell a háttérzaj, illetve hangvesztés okozta problémákkal.

  • Kézgeometria-elemzés

Használata szintén egyszerű, de problémát okozhat az ízületi gyulladás, illetve a jelentős fogyás.

  • Retinavizsgálat

A retina szkennelése különleges pontosságú azonosítási eljárás, de agresszív módszer, használata körülményes, mivel a fejet rögzíteni kell ahhoz, hogy a fénysugarat a retina hátfalára vetíthessük.

  • Íriszdiagnosztika

Az írisz szkennelése nagyon sokat fejlődött az elmúlt néhány évben, és most is intenzív fejlesztési szakaszban van a készpénzfelvevő automatáknál való alkalmazása. Pontos, mintegy négyszáz “adatpontot” használ az azonosításhoz, bár nem mindenkinek van konzisztensen mérhető írisze (például a kontaktlencse, a szürke hályog okozhat problémát), továbbá az emberek tiltakozhatnak a szemükbe vetített erős fénysugár miatt.

  • Arcfelismerés látható fényben

Az arc felismerése jó azonosítást szolgálhat. Jelenleg különleges esetekben használják. Nem alkalmas tökéletesen egyforma egypetéjű ikrek megkülönböztetésére.

  • Arcthermogram

Az arcthermogram egy olyan felvétel, melyet infrakamerával készítenek, és az arc hőpatternjét mutatja. A kép egyedi, és kombinálva nagy bonyolultságú mintaazonosító algoritmussal – amely ellenőrzi a relatív hőmérséklet-különbségeket az arcon – olyan technikát kínál, amely független a kortól, az egészségi állapottól, de még a test hőmérsékletétől is. A módszer tizenkilencezer “adatpont” felvételével kivételes pontosságú, képes megkülönböztetni a teljesen egyformának tűnő ikreket is, akár sötétben is. További előnye a teljes diszkréció. Ennek a technológiának a fejlesztése manapság a költségek csökkentésére irányul annak érdekében, hogy minél szélesebb körben váljék alkalmazhatóvá az azonosítási és hitelesítési eljárásokban. Az arcthermogram a legígéretesebb módszer, a legpontosabb, leghatékonyabb és a legbiztonságosabb eljárást kínálva, ha a technológiai költségek elfogadható szintre csökkennek.

A biometrikus azonosítási rendszerek közül az ujjlenyomaton alapulok a legelterjedtebbek, bár az érrendszer azonosítása is egyre népszerűbb a kórházakban és az automata pénztárgépek esetében. Japán már minden tízedik automata pénztárgép az azonosításnak ezt a formáját használja. Ugyanakkor a fenti megoldások közül az íriszazonosítás tűnik az egyik legjobb választásnak, mivel nagyon alacsony FRR-rel (nem jogosultként ismer fel jogosult személyt) dolgozik, amellett, hogy a FAR értéke (jogosultként ismer fel nem jogosult személyt) gyakorlatilag nulla. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az íriszazonosítás nagyon magas költségű rendszer összehasonlítva az ujjlenyomat vagy érrendszer azonosítással.

Az azonosítás sebessége az eszközök fejlődésével együtt egyre rövidül, a jelenleg korszerűnek számító berendezések kevesebb, mint egy másodperc alatt elvégzik a beléptetést. Nagy forgalmú beléptető pontokon azonban fennakadást okozhat, hiszen ha egy rövid időre is, de meg kell állni a személynek, amíg a leolvasó dolgozik.

3.     A biometrikus rendszerek előnyei

  • A módszer ténylegesen magát a személyt azonosítja, nem olyan közvetett jellemzőket ellenőriz, mint jelszó vagy kulcs, amelyek eltulajdoníthatóak vagy megfejthetőek;
  • megfelelő eszköz, illetve technológia alkalmazásával meg lehet győződni arról, hogy a mintavételezés valós élő személytől származik, ezzel jelentősen csökkentve a megtévesztés lehetőségét;
  • lehetőség lehet csendes riasztásra, ha például ujjnyomat leolvasásnál másik ujját, vagy hangazonosításnál más jelszót használ a kényszerített személy.

4.     A biometrikus rendszerek hátrányai

A biometrikus rendszerek legsebezhetőbb pontja a háttér-adatbázis, valamint azok a csatornák, melyek a rendszer egyes elemeit összekötik. Mindkettőt védeni lehet azonban a biometrikus és kriptografikus módszerek okos kombinálásával, megakadályozva, hogy a hackerek lehallgassák, továbbítsák vagy módosítsák az adatokat.

További hátrányok:

  • A legtöbb módszer speciális hardvert igényel, amelyek ára jelenleg elég magas;
  • fogyatékos emberek esetén a módszer esetlegesen nem alkalmazható;
  • higiéniai szempontból a fizikai kontaktust igénylő megoldások problémásak lehetnek;
  • a vizsgált jellemzők az idő múlásával, betegség illetve sérülés következményeként változhatnak;
  • a leolvasások eredménye soha nem egyezik meg teljesen, így érzékeny pontja ezeknek a rendszereknek a hibatűrés mértéke, hiszen ez ronthatja az azonosítás megbízhatóságát mind a téves elfogadás, mind a téves elutasítás szempontjából;
  • visszajátszásos megtévesztés lehetséges több esetben is, például hangalapú azonosítás során, amely támadási mód nem minden esetben védhető ki, és ahol kivédhető ott is drága;
  • a számítógép nem biztos, hogy le tudja ellenőrizni a leolvasó hardver hitelességét, így az is támadások célpontja lehet;
  • a retina azonosítás esetében probléma, hogy a felmérések szerint az esetek 5.9%-ban elfogadhatatlanul rossz minőségű lesz az összegyűjtött adat, míg ez az arány ujjnyomatok esetében mindössze 1.8%. Az adatgyűjtés nehézsége ugyanis szintén nagymértékben befolyásolja a biometrikus technológia elfogadottságát.

 

A különféle biometrikus rendszerek biztonságának mérésére az alábbi mutatókat használják:

  • téves elfogadási hányad – FAR (jogosultként ismer fel nem jogosult személyt)
  • téves visszautasítási hányad – FRR (nem jogosultként ismer fel jogosult személyt)

 

Hasonlítsuk össze néhány biometrikus rendszer FAR mutatóját (hány helyes azonosításra jut egy téves):

Arcfelismerés              2.000 : 1
Hangazonosítás                 500 : 1
Ujjlenyomat azonosítás      1. 000.000 : 1
Íriszvizsgálat     10.000.000 : 1
Retinaazonosítás 1.00.00       : 1

 

 

5.     Irodalomjegyzék, források

Híradástechnika c. folyóirat, 2004/7 – 40-44. oldal, Varga Domonkos, Oláh András: Biometrikus azonosító rendszerek

 

http://www.recoware.hu/biometria/biometriai_azonositas/biometriai_azonositas_kezdolap.html

 

http://www.origo.hu/tudomany/20071105-biometrikus-azonositas-jovo-mar-a-jelenben.html

 

http://ipon.hu/hir/ujfajta_biometrikus_azonositas_fujitsu_modra/17010

 

http://windows.microsoft.com/hu-HU/windows7/What-is-biometrics

 

http://old.hungary.com/telecomputer/5_14/04_2kkk.html

 

 

6.     Készítők

 

  • Bodó Kata
  • Csáforda Balázs
  • Erdős Dániel Máté
  • Hegedűs Vivien
  • Károlyi Lilla
  • Kovács Bernadett
  • Szijártó József Zsolt
  • Szilágyi Tamás József
  • Tóth Viktor
  • Valastyán Fanni

 


 

7.             Ellenőrző kérdések

  1. Mi a biometrikus azonosítás lényege, alapja?

Méri és rögzíti egy személy egyedi fizikai, testi jellemzőit és ezeket az adatokat azonosításra és hitelesítésre használja fel.

 

  1. Soroljon fel három biometrikus azonosítás fajtát!
  • ujjlenyomat azonosítás
  • retinavizsgálat
  • hanganalízisen alapuló felismerés

 

  1. Mi a FAR és mi az FRR?

Biometrikus rendszerek biztonságának mérésére használt mutatók.

  • FAR: téves elfogadási hányad,
  • FRR: téves visszautasítási hányad.