Most, hogy a Microsoft az MS-DOS-t a jégre tette (l. az életciklusokra vonatkozó linket!), felsüthet a nap versenytársakra, köztük a legkiemelkedõbbre, a DR-DOS-ra. Vagy mégsem? Netán tényleg nincs szüksége már a szakmának ilyen szûk erõforrásokhoz is igazodni tudó operációs rendszerre?
A DeviceLogics alapítója mindenesetre azért vált ki a Lineo-ból (amelyik cég a DR-DOS-t utoljára dajkálta), hogy az utóvirágzásból eredõ termésbõl éljen meg. De nem csak a DR-DOS jelentkezik megújult õserõvel a piacon, hanem nyílt forráskódú konkurensek is. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a legfrissebb dátumok a végigböngészett rengeteg hálószemen (már ahol vannak) inkább a múlt évszázad végéhez közeliek, ritkák még a kétezresek is!
MS-termék életciklusok
A Microsoft 2001. elején alakította ki az elsõ, 4-éves idõtartamú szoftver életciklus koncepcióját, és a létezõ operációs rendszereit besorolta, hogy azok épp milyen korszakban tartózkodnak. Ezt 2002. október végén újra gondolta (a lármás felhasználói panaszokra reagálva), de a korábbi életciklus szabályzatot megtartotta a 2005-ig lejáró szoftvereknél. Így a 4-éves ciklusú termékek körébe esõ MS-DOS x.xx változatok mellett 2002. december 31-ével hidegre kerülnek még a következõ operációs rendszerek: Windows 3.xx, Windows NT 3.5x, Windows 95. A Windows 98 és a Windows NT4.x életciklusa szintén ezen a skálán maradt, és 2004. június 30-án jár le az életideje. A Windows ME kicsit még tovább marad életben: 2005. december 31-ig.
Minden újabb termék az új, 7-éves ciklusidejû kategóriába került, tehát a Windows 2000 xxx, a Windows XP, és, természetesen, oda kerül majd a hamarosan megjelenõ Windows .NET szerver család is. Továbbá, ez az életciklus koncepció már nemcsak az operációs rendszerekre vonatkozik.
Tény, hogy 2003. január elsejével minden más kompatibilis DOS-változat elõtt megnyílt a lehetõség a kibontakozásra. Ezek közül az õsellenség a DR-DOS volt, amelynek gazdái olykor még kakasviadalra is mentek Bill Gates birodalmával, és értek is el kisebb sikereket. Itt most a DR-DOS helyzetét tekintjük át, a többiekét, és az olyan emulátorokét, mint a W95/NT DOS üzemmód, vagy az OS/2 DOS-compatibility box, vagy a UNIX/Linux DOS-emulátorok, a negyedik cikkre hagyjuk. Viszont itt mutatunk be egy grafikus interfész alternatívát, a GEM-et, mert nem csak a ’16-bites’ Windows változat mûködött a DOS felett. Azért nem kicsi ám ez a DOS-hagyaték!
A CP/M és atyja, Gary Kildall
Amikor az IBM operációs rendszert keresett a PC-jéhez, mindenki Gary Kildallra (aki 1942-1994 között élt a keleti parton, navigáció oktatóként, majd Intel programozóként, végül a DR alapítója volt), a CP/M (Control Program for Microprocessors) Intel 8080-as processzorokra készült változatának az atyjára mutogatott, és nem véletlenül. Gary kicsit korábbi korosztályba tartozott, mint a Microsoftot megalapító Bill Gates és Paul Allen, a vietnami háború elõl menekült a tengerészethez oktatónak, de eleve tanári családból származott, igazi oktatói vénával. A programozást eleinte hobbiként ûzte, majd vett egy Intel 4004-est, és a programozás végleg elrabolta. Így kötött ki az Intelnél. Azért a tengerészetnél tovább oktatott, viszont talán világ elsõ számítógépes oktató laboratóriumát rendezte be az egyetemén egy sajátmagának vásárolt Intel fejlesztõ készlettel.
Gary a CP/M õsét az IBM-tõl eredõ PL/I-bõl leszármaztatott, magas szintû PL/M nyelven írta meg, majd IBM 360-as nagygépen át implementálta mikrogépekre (tehát már akkor is volt keresztfejlesztés, így például a MS BASIC is így készült, viszont Garynek mûködõ eszközök is a keze ügyében voltak az Intelnél, élesben is mindent ki tudott próbálni). A CP/M-80-as változat lett a legsikeresebb. Gyakorlatilag minden fontosabb 8-bites mikroprocesszorra elkészült az implementációja. Az igazi sikerhez alapvetõen fontos mûszaki fejlesztési eredményre is szükség volt: az IBM kihozta az olcsó mágneses perifériát, a lágylemezt (mellesleg, a magyar Villati egy idõben kezdett hasonló eszközzel kísérletezni, de innen, Magyarországról, akkoriban reménye sem volt a világpiaci sikerre). Igaz, a tömeggyártásba a Shugart cég, a mai Seagate elõdje hozta. A ’floppy’ hardver illesztését azután még ugyancsak meg kellett oldani, amit Gary egy washingtoni barátjára bízott. A megoldás szoftver oldalról a rendszermagtól leválasztott, indításkor telepíthetõ, független berendezés meghajtók koncepcióját eredményezte. A mai, harmadik szállító szoftvercégek örömére, hiszen rengetegen ebbõl élnek. Késõbb Gary készített multiprogramozott, többfelhasználós CP/M változatot is, ez volt az MP/M. Mivel azonban a 8-bites mikroprocesszorok hardver úton nem támogatták az egyes taszkok védelmét egymás hibás, vagy nem kívánatos mûködésétõl, egy rossz taszk az egész gép mûködését zátonyra futtatta. ‘Jó programok’ esetén (már ha lennének ilyenek?) viszont jelentõsen gyorsabb lehetett a feldolgozás, mintha a programok egymás után futottak volna.
Ugye, senki nem lehet próféta a saját hazájában? Nem meglepõ hát, hogy az Intelt sem érdekelte egyáltalán a CP/M. Csak a PL/M fordító rendszert vette meg. A híres Noyce, a mikroprocesszorokat csak órákba, karburátorokba és egyéb apró tárgyakba valóknak képzelte, amikhez végképp nem kell operációs rendszer. Ezért Gary, felesége unszolására és hatékony menedzselésében, saját cégével kezdte terjeszteni. Ez volt elõször az Intergalactic Digital Research, Inc., ami késõbb Digital Research, Inc.-re rövidült (mind a DR, mind a DRI rövidítése közszájon forog).
Az Intel 8086-os, 16-bites processzorok megjelenésekor a piacon komoly architekturális vákuum keletkezett. Egyrészt az Intel nem készült el a mikrogép alaplapok készítéséhez szükséges kiegészítõ morzsákkal, másrészt 16-bites szoftver sem létezett hozzá. A hardver oldalt áthidalta az Intel azzal, hogy elkészítette a 86-os mag köré szervezett 8/16 multiplexelt sínû változatot, ami 8088-as kódszámmal került a piacra. Ez a változat kombinálható volt a 8-bites processzorokhoz készített áramköri tokokkal. Az IBM PC elsõ változatában is ezt használták (az XT-ben már az igazi 86-ost, az AT-ben pedig már a védett üzemmóddal is bíró 286-ost). Maradt viszont problémaként a 16-bites alapszoftver hiánya. A fentebb írtakból nyilvánvalónak tûnt a megoldás, Garyre várt a feladat, hogy implementálja a PL/M nyelven írt õsváltozatot a 16-bites architektúrára. Õ azonban kicsit félvállról vette a témát, és többen is megelõzték.
Köztük egy Seattle külvárosában megbújó kis garázscég, a Seattle Computer Products (SCP), amelynek állítólag volt egy forrásnyelvi CP/M licensze a DRI-tõl, és a már deszkamodell készültségû 86-os hardverével nem tudott várni Gary CP/M-86-osára. Az eredmény a Tim Pattersontól származó SCP 86-DOS, más néven emlegetve, a Q-DOS lett (Quick and Dirthy Operating System – gyors, de kicsit koszos operációs rendszer – mivel a licenszjogai azért nem voltak teljesen rendben, de abban a korban szinte általános volt egymás kódjait olvasni, másolni, konzultálni róla stb. – szóval a lopás még nem volt annyira téma, mint pár évvel késõbb, mikor Bill Gates már a folyóiratokban panaszkodott a licenszbitorlókra, – pedig, végül is, õ sem olyan igazán patyolat tiszta alapokról indult). Az eredményt ismerjük, mivel Gary, és cége, a Digital Research, Inc., nem idõben reagált az IBM kérésére, a Microsoft lett a nyerõ, a QDOS-ból fabrikált MS-DOS-szal. Amelynek elsõ változatában hemzsegtek a hibák, ezért az IBM kemény tesztelés alá vonta, és felfedett, majd ki is javított benne vagy 300 hibát. Hogy ez sarkallta-e rá, vagy sem, de a PC-khez mellékelt változatra a PC-DOS címke került, a Microsoft meg csak örülhetett, hogy megtarthatta a jogot egy MS-DOS nevû változat forgalmazására, mert a nagy kék, a MS szerencséjére, nem kért kizárólagosságot.
A CP/M-86 és DR-DOS családfa
Gary Kildall állítólag karibtengeri kirándulás miatt ‘nem ért rá’ az IBM-mel tárgyalni, fogadásukat feleségére bízta, akinek viszont nem volt aláírási joga, így az IBM dolgavégezetlenül távozott. Mikor Gary elõkerült a forró égövrõl, az IBM már ugyancsak hûvösen fogadta az ajánlatát, hisz a háta mögött már megegyezett a Microsofttal. Azért, bár morc képpel, de mondogatták, hogy Gary is elkészítheti a maga változatát, ha akarja, alkalmasint majd azt is ajánlják a PC mellé, ha elkészül vele. És lõn. Gary megcsinálta a CP/M-86-ot, ami természetesen szinte tökéletesen inkompatibilis volt a PC-DOS-al.
Az IBM végül a PC-kkel négy alapszoftvert, köztük három választhatót is tudott szállítani. Az egyik volt az akkoriban szinte minden mikrogépben kötelezõ MS BASIC interpreter, ROM-ba égetve. Késõbb a ROM-változatot QBASIC.EXE-re cserélték. A második a PC-DOS, és hozzá pár segédprogram. A harmadik egy Pascal p-system interpreter, ami hamar kikopott, lévén kicsi az érdeklõdés utána, bár még ma is életképes eszköz. Jó késõn, de elõkerült Gary Kildall CP/M-86-ja is.
A CP/M-86-ra gyakorlatilag senki nem fejlesztett, viszont a piac tele volt PC-DOS programokkal. Ráadásul a PC-DOS ára tizedannyi volt, mint a CP/M-86-é, és Gary rendszere csak 64 kbájtra (!?!?) bõvített PC-ken tudott futni (merthogy az elsõ PC-kben csak 16 kB volt, kazettás magnó ‘háttértárolóval’). Az IBM egyenlõ esély, és virágozzék minden virág, politikája tehát nem vált be. Gary CP/M-86-ja a halál szélére sodródott. Nem maradt más hátra, mint hogy kompatibilissé tegye a PC/MS-DOS vonallal, ha a piacon akart maradni. Az átalakítás egy pontján ez névváltáshoz vezetett, így keletkezett az MP/M-bõl (Multiprogramming Monitor for Microprocessors) is táplálkozó, többfelhasználós multiprogramozást is támogató CDOS (Concurrent DOS, ami többfelhasználós lévén, végül komoly konkurenssé válhatott, de a világot ez sem váltotta meg a Garynek). A CDOS több példánya Magyarországon is futott, a Next Kft. tevékenységének köszönhetõen. Akár a UNIX-oknál, terminálokról egyidejûleg több felhasználó is használhatta a CDOS felügyelete alatt futó hardvert. (Pécsett, a Mecsek Füszértnél futó egyik konfigurációt végül az Areco Kft. javította fel SCO XENIX-re. A cikkíró onnan tudja, hogy neki volt szerencséje megtartani az átképzõ tanfolyamot.)
A tisztán MS-DOS kompatibilis változatot a Digital Research is a cégnevével kombinálta, ahogy a Microsoft a magáét. A továbbiakban tehát DR-DOS változatok kerültek a piacra, egyebek közt CD és multimédia támogatással (elõbb, mint a PC/MS-DOS!). A sikerek azonban továbbra sem jöttek, és Gary kezdte elveszíteni a lelkesedését, eladta a DR-t, cakk-und-pakk a Novellnek. Olyannyira, hogy ma sem keresse senki az eredeti DRI-t a neten, mert ezen a néven mást talál. A cikk végén közölt linkek közt látható a DRI mai utóda, a MaxFrame, immár, Gary Kildall relatíve korai halála folytán, mintegy mementóként.
Az archívumokban elõbukkant egy érdekes információ a DR-DOS nevû, teljesen MS-DOS 6.xx kompatibilis, és DOS386-os, tehát 32-bites interfészt is tartalmazó változat születési körülményeirõl. Ugyanis, a DR-DOS egyik legaktívabb programozója is fenntart Digital Research korszakra emlékeztetõ információkat a világhálón. Ennek lényege, hogy a DR-DOS-t Gary a DR angliai részlegében, Európában fejleszttette ki. A német Joe Wein, egy generációkon át takács família ‘programozásra elfajzott’ ivadéka, készítette a munka legjavát, a meghajtókat, a 32-bites támogatást stb. Eleinte Angliában dolgozott, majd 5 év után visszament Németországba, és talán a világon elsõ távmunkások egyikeként folytatta a fejlesztést az angliai részlegnek. A DRI-t nem sokkal azután hagyta el, hogy Gary eladta a DR-DOS-t a Novellnek. Egyébként Joe azóta is távmunkás, de ma már egy amerikai cégnek dolgozik, és Japánból, igaz, azt is megvette mostanában a Novell (a történelem folyton ismétli önmagát jeligére). A mellékelt képen épp japán feleségével és családjával látható. A távprogramozás mellett, rengeteg hobbija közt, lelkes szószólója a vadkender legalizálásának (takács família örököseként nem olyan meglepõ, ne kombináljuk ‘programozó víz’ helyettesítõ ‘programozó füst’ keresõnek!). De kikel a japán plutónium szaporító reaktoros erõmûvek ellen is. A jelek szerint, nem gyötörhetik túl nehéz anyagi gondok a DRI karrier után, viszont, Garyhez hasonlóan, õ sem olyan hatalomra törõ akarattal megáldott, mint — a jelek szerint — a világ mai leggazdagabb programozója.
A Novell kaland
A Novell cég alapítója, Ray Noorda, egy puritán gondolkodású II. világháborús veterán, életét tette arra, hogy a számítástechnika áldásait lehozza a hétköznapi emberek közé. Ezt leginkább a menedzserei sínylették meg, akiknek a fizetése messze nem olyan volt, mint a szakmában bárhol, lévén, hogy a ‘fõnök’ magának is szûkösen osztogatta a javakat. De anekdotikus allûrjei ellenére hatalmas sikert aratott a PC-szakmában a hálózati technológia népiesítése terén. Noorda puritánságára jellemzõ, hogy a hálón a cikkíró csak kemény nyomozással tudott róla egy fotót felhajtani. Nem volt a fotóriporterek álma. És Bill Gatesnek sem. Sõt, ma sem.
Noorda elõször a hálózati hardvergyártók alá tett plasztikbombát azzal, hogy elkezdett olcsó hálózati kártyákat gyártani a PC-khez (Novell NIC – Network Interface Card), amelyeknek a dokumentációját ráadásul más gyártóknak is rendelkezésre bocsátotta. Ennek hatására elindult a tömeggyártás, ami a hálózati eszközök árában nagyságrendi zuhanásokat hozott. Ez lehetõvé tette, hogy a PC hálózati kártyák ára már belesimulhatott a szokásos PC-alkatrészek árszintjébe. A korábbi magas árszínvonal viszont rendkívül nagy akadálya volt a hálózatok publikus terjedésének. Ez a Novell kártyák megjelenésével elhárult.
Noorda második nagy húzása a kliens-szerver hálózati technológia PC-hálózati megvalósítása volt. Ez lehetõvé tette, hogy az akkor még igen drága nagy kapacitású diszkeket egész munkacsoport használhatta megosztva, ami gazdaságosabbá tette az üzleti alkalmazóknak a drága hardverek használatát. Az osztottan használható eszközök közé késõbb bevonultak a nagy teljesítményû nyomtatók, CD-k, majd a távoli kapcsolatot biztosító modemek és más WAN-eszközök is. Ezt oldotta meg a Novel NetWare hálózati szerver operációs rendszer, és kliensoldali csatolói.
Késõbb Noorda a hardver üzletágat nem erõltette, hagyta, hogy azt mások arassák le, csak a szoftver oldalra, a NetWare-re koncentrált. Egy idõ után összeütközésbe került a korántsem Noorda vérmérsékletû Bill Gates céggel, amely ekkorra már kezdett birodalommá erõsödni, lévén, hogy az IBM-isten lábát megfogta az MS-DOS-al. Noorda az asztali szoftver árát ugyancsak szerette volna leverni, hogy a önként vállalt küldetését, a PC-technológia publikus terjesztését teljesíthesse. Ebben a MS birodalom akkor már nem volt a partnere. Elhatározta, hogy tesz ellene valamit. Megvette Gary Kildalltól a DR-DOS-t és Novell DOS 7-esként megpróbálta életben tartani azután is, hogy a MS összeragasztotta az MS-DOS-t a Windows 95-tel. A Novell DOS 7-esbe aztán belekerült a STAC diszkes röptömörítõ technológia, valamint a Personal NetWare, illetve a NetWare Lite kliens gépeken használható, nem csak kliens-szerver, hanem peer-to-peer, tehát egyenrangú hálózati architektúrát megvalósító elemhalmaz is. És egy kifejezetten hálózatos játék, az Advanced NetWars is helyett kapott benne, a ’homo ludens’ – játékos lény – igények kielégítésére.
Ez elég harcos korszak volt (nem a NetWars miatt!), relatíve kevés sikerrel. A Noorda allûrök közé sorolható a UNIX forráskódjának, és a WordPerfect cégnek a megvásárlása, amivel Noorda a MS szoftverház egészével akart konfrontálni. A témánkat illetõen az ügy vesztese végül a DR-DOS lett, mert Noorda kiábrándult abból, hogy vele az asztali operációs rendszerek terén piaci pozíciókat tud elérni a MS-al szemben. Ráadásul Noorda belefáradt az üzleti életbe is, és a Novell élén átadta a stafétabotot a HP-tól elkért Bob Frankenbergnek, aki gyorsan kiárusította mindazt, amit Noorda összehordott. Ezzel visszaállította a Novellt az eredeti vágányra, a NetWare-re, ami mindmáig tud még sikereket fölmutatni (különösen Magyarországon!).
Noorda, nyudíjasként, a vagyonával elkezdett olyan kezdõ cégeket támogatni, amelyekkel azért tud borsot törni a MS birodalom orra alá. Így támadhatott föl egy Linuxos cégként a Caldera (amely közben ma már a UNIX forráskódjának is a gazdája!). A pénzügyi támogatás mellett neki hagyományozta a DR-DOS Novell DOS 7-es (ND7-es, nem NDOS, az a Norton DOS!) utolsó változatait (7.01 és 7.02 béta). A Caldera el is kezdte továbbfejleszteni és terjeszteni, és alkatrészekbe beépített operációs rendszerként ajánlani. Vélhetõen Noorda unszolására a MS ellen monopolellenes pert is indított, és meg is nyerte. A MS-nak vagy 200 millió dollárja bánta az MS-DOS/W95 összeragasztást, de az ND7 piaci sikerei leáldozóban voltak, az asztalon a W95 vonal visszavonhatatlanul gyõzött. Ennek a Linux vonal sem tudott eddig hatékonyan az útjába állni, és talán nem is tud már soha, hacsak a United Linux révén nem. A magas operációsrendszer- és alkalmazói szoftver árak viszont máig is komolyan akadályozzák a számítógépek populáris terjedését (a hardver áraknál is jobban!!). Ráadásul a szoftvermonopóliumok a BSA (Busieness Software Alliance) gründolásával frontális támadást indítottak a érdekeik ’jogvesztõ törvényes’ érvényesítésére. Noorda erõfeszítései ez ellen kevésnek bizonyultak. Sajnos. Ráadásul a Novell is ráfanyalodott a BSA mankójára.
A DR-DOS egyébként olyan újításokat is hozott, mint a beépített diszk röptömörítés, és a multiprogramozott interfész (Multitasker, TaskSwitcher). Ezeket azután az MS-DOS ‘vette át’ a 6.xx változatban. Közülük a Doublespace kapcsán ki is tört némi jogvita, amibõl a MS úgy menekült, hogy írt valami más tömörítõt. Mindenestre a DR-DOS és ND7-es korszakban már korántsem a MS után kullogott a DR-DOS vonal. Ma pedig az egyedüli, még fejlõdõképes DOS, egyben a legfejlettebb DOS-környezet, még a nyílt forrású Free-DOS-hoz képest is, a világhálón olvasható értékelések szerint. Tekintve, hogy az IBM is leállt a PC-DOS 2000-nél.
Caldera korszak: OpenDOS
A Ransom Love alapította Caldera azzal kezdte, hogy az ND7-et átnevezte OpenDOS-nak (a korábbi termékének, az OpenLinuxnak a mintájára), és elkezdte GPL licensszel közreadni, tehát lényegében akár ingyen is, csak terjedjen. Egy magyar CHIP-CD-n rajta is van, a kernel forráskóddal együtt(!). Ugyancsak hozzáférhetõ volt (és ma is az) a hálón a 32-bites DOS386 kiegészítés dokumentáció és forráskód, ami egyébként már nemzetközi összefogásban készült (DPMI – DOS Protected Mode Interface, DPMS – DOS Protected Mode management System). A Caldera az OpenDOS továbbfejlesztést csak a 7.02-es végleges változatig folytatta, tehát elemi javításokat végzett rajta. Készített hozzá viszont fejlesztõi programcsomagot, a beépített eszközkezelõk támogatáshoz. Ransom Love közben megvette a SCO céget, és vele a UNIX forráskódját. Így, Caldera International néven, a világ legnagyobb partnerhálózattal rendelkezõ UNIX/Linux szállítójává vált. Azóta rákényszerült arra, hogy a Caldera nevet is elhagyja, áttért a SCO-ra (SCO Group). A mellékelt képen Ransome Love magyaráz lelkesen egyik szokásos nyári SCO konferencián, Santa Cruzban, de közben már õ is elpasszolta a fõnökséget az utódoknak.
A Lineo fejõstehenei
A Caldera végül nem akart a DOS-al foglalkozni, ‘kiszervezte’ egy külön, a beépített eszközök szoftver támogatására specializálódott cégbe, a Lineoba. A Lineo eleinte komoly bevételhez jutott az OpenDOS-ból, és a továbbfejlesztéséhez is hozzákezdett. Mivel azonban OpenDOS-ként kevésbé ismerte a piac, visszanevezte DR-DOS-nak. Ez a 7.03-as verzióig jutott, beleértve a 2000. év miatt fölmerült hibajavításokat, amikor a Lineo is beleszeretett a Linuxba, illetve, annak a beépített eszközös változatába (Embedded Linux).
A Lineotól vett licensz alapján a DR-DOS-nak készült néhány speciális variánsa is: 7.04, 7.05 és 7.10-es változatszámmal. Ezekrõl elég kevés az információ, egyes PC-gyártókhoz ragadtak. A Lineo azonban elkezdte egyre inkább hanyagolni a DR-DOS-t. Olykor a honlapjáról még link sem mutatott a bináris letölthetõ állapotra.
Lesz DR-DOS 8 is?
Mégis maradt egy lelkes hívõje a DR-DOS-nak, aki kivált a Lineoból, és most a DeviceLogic nevû cégben próbál szerencsét vele. A forráskód már rég nem férhetõ hozzá, bár pénzért azért lehet hogy megvásárolható ma is. A világhálón azonban rengeteg hely van, ahol különféle állapotú DR-korszakbeli kódok érhetõk el.
A DeviceLogic azt ígéri, hogy az elmúlt fél évtized alatt összegyûlt igények alapján készít egy új, 8. generációs változatot a DR-DOS-ból. Ebben az évben várható a megjelenése. A DR-DOS 7.03-as állapot letölthetõ, továbbra is a forráskódok nélkül.
DOS a 386-os processzorok után
Kérdés, mi a helyzet az eredetileg az IBM AT és ISA (Industry Standard Architecture) sínrendszerre koncepcionált, CP/M gyökerû, DOS operációs rendszerrel a mai, lényegében a 386-os Intel processzorokkal indult korszakban, és az ISA-hoz képest fénysebességû síneknél és hatalmas méretû tárolóknál. (Bill Gates, még a DOS v2.0 megjelenése tájékán, egyszer kijelentette, hogy a DOS lényegében korlátlan állománykezelést nyújt, mert éppúgy 32-bites állománymutatókat használ, mint a UNIX-ok, konkrétabban, a Microsoft XENIX. Ez 4 Gbájtig elég. Igen. Csak addig. Illetve, annak is a feléig, az elõjelbit miatt.) Minden ellenkezõ híreszteléssel szemben a 32-bites korszak igényeit is követte a DOS fejlesztõi háttér, a Windows Wins32-es MS architektúrától függetlenül is. Ez volt a föntebb már emlegetett DPMI, a védett állapot kezelését is támogató, 32-bites DOS-kiegészítõ rendszerhívás halmaz kifejlesztése. Ezt még a MS Press DOS Bible is dokumentálta, de a neten GPL licensszel is megtalálható. A hozzá kapcsolódó harmadik gyártós fejlesztõi termékek, persze, már pénzért kaphatók.
Az egyik legjelentõsebb a DJGPP, D.J. Delorie grafikus programfejlesztõ csomagja. Ez 32-bites C/C++ DPMI fejlesztõ környezet, amelybe egy sereg GNU program került bele. A fejlesztõ jó néven veszi, ha támogatják.
DR-DOS gyökerekkel rendelkezik a Concurrent Controls Multiuser DOS változata, amely ma is aktívan fejlõdik. Ez már azonban az üzleti szférába tartozik. Ugyanúgy, mint a három változatot forgalmazó General Software, Inc. a RAM-ban, ROM-ban futtatható beépített, valós idejû, azaz, gyors válaszidejû DOS-ai, és a hozzájuk tartozó eszközmeghajtó fejlesztõ rendszerek. RAM-ban fut az Embedded DOS 6XL, ROM-ban az Embedded DOS-ROM változat, míg az Embedded BIOS 3.1-es a ROMBIOS-ba integrált, tehát, egyetlen tármorzsába beszuszakolható DOS-változat, a régi IBM ROM-BASIC mintájára. További erõs CP/M-MP/M-DR-DOS gyökerû változatokat is meg lehet említeni. Az RTDOS valós idejû, igen gyors válaszidejû alkalmazásokhoz tervezett DOS, de szálakat nem kezel, szemben a General Software DOS-aival. Az XDOS a BIOS-gyártó Phoenix-tõl elpártolt programozó nem valós idejû megoldása, mert prioritásokat nem tud kezelni.
A nyílt DOS-forrás projekt keretében születõ, GPL licensszel rendelkezõ FreeDOS és társai külön cikket érdemelnek. Ugyanakkor ott megtalálható egy sereg történeti forrás is.
GEM – a régi Windows alternatívája
Kevesen tudják, hogy a Digital Research – a CD-n és multimédián túl – elõbb készített grafikus interfészt is a DOS-hoz (XEROX PARC és Apple nyomdokokon), mint a magasságos MS a Windows-al. Ez volt a Digital Research GEM (Graphics Environment Manager). Amire már többen emlékezhetnek, ezen alapult a Xerox cég Ventura Publisher asztali publikációs szoftver PC-s implementációja, aminek magyar fordítású változatát az SZKI (Számítástudományi Koordinációs Intézet) készítette, és nagyon sok hazai újságszerkesztõség ezen tanulta a számítógépes nyomdászatot. Nos, a DR GEM is ott lóg valahol a világhálón, csak érte kell nyúlni. Ráadásul GPL licenszt is kapott, tehát publikus, és még vannak lelkes fejlesztõi.
Hát, ez a DR-DOS barlang majdnem a Minotaurus útvesztõjével konkurál. Csak gratulálni lehet az olvasónak, ha idáig végig tudta olvasni a történetét. A cikkírónak rendkívül izgalmas volt utána nyomozni. Hetekig bolyongott benne. Bár a DOS világhálós korszaka alig fél évtizedes lehet az összesen 23 éves korából, a kapcsolódó tartalom mégis ijesztõen nagy.
A linkek végén most is hadd ajánlja a cikkíró a Bakos Tamás kollégájával társszerzõként írt operációs rendszerekrõl szóló tankönyvének az online változatát.
2003.01.19. Szadányi Pál – Prim Online
