Vajon mit ér és mennyit lehet fizetni egy hat oldalas Word anyagért? – szögezte nekem a kérdést egy tudásmenedzsment kutató, aki könyvkiadót is vezet. Attól függ! – vágtam rá, amit Halassy Bélától tanultam adatbázis-tervező kurzusokon. Ha titkos recept (pl: Unicum) van benne akkor nagyon sokat, ha a krumplipaprikás receptje, akkor nem sokat – igyekeztem magyarázni. Tényleg – mit ér a tudás ha nyelvbe, jelekbe bújtatott, azaz kodifikált? Többek között erről beszélgetünk Dr Bőgel Györggyel, a CEU – Business School professzorával.
A TIME magazin szerint a 2006 év embere az, aki alakítja, formálja a digitális társadalmat. A borítón a megszokott arckép helyett egy tükröződő képernyő van, így abban mindenki önmagát láthatja. TIME magazinnál azt is bejelentették, hogy digitális archívumot hoznak létre, a magazin elindítása óta megjelent valamennyi lapszámból. A digitális hálózatok és a hálózaton aktiválódott több millió (100!) ember -kinek sem biztos az állása, ahol a szervezetek gyorsan átrendeződnek, ahol nem stabilak az intézmények, ahol a személyes tudás ezért egyfajta életbiztosítás. Úgy látom és tapasztalom, hogy egyre inkább kialakulóban van egy szakértői kör, amely a szakmához lojálisabb, mint azokhoz a szervezetekhez, amelyeknek éppen dolgozik. Ezek a szakértők vigyáznak a tudásukra, óvatosan adagolják, annyit osztanak meg belőle, amennyi szerintük megéri.
– A posztmodern szemlélet egyik alapvető kijelentése, hogy a “társadami-, közösségi élet szövegekből (jelekből) áll és ezeknek a szövegeknek számtalan olvasata van.” R. Johnson, – D. Punter: “Kulturális körforgás” modellje jól szemlélteti mindezt. A számítógéphálózat (Interet, Intranet) és a Word szövegszerkesztő milyen helyzetet teremt és kezel az üzleti- és szakmai kultúra körforgásban? Az írásos kultúra miképp funkcionál korunkban?
– Ha valaki megkérdezné, hogy szerintem melyik a legfontosabb informatikai tudásmenedzsment alkalmazás, azt mondanám, hogy a szövegszerkesztő. Aki szöveget ír, tudást kodifikál és tesz megosztásra alkalmassá. Kétségtelen ugyanakkor, hogy többféle okból egyre inkább teret nyer a vizuális kultúra. Én a szövegek embere vagyok, éppen ezért szomorúan olvasom és tapasztalom, milyen gondok vannak manapság az iskolások szövegértési képességeivel.
Úgy gondolom, hogy ha a tudás, mint humánerő, közvetlenül nem is, de kapcsolódva és kombinálva más erőforrással, értékteremtő tevékenységgel, menedzselhető, befolyásolható. A cég tudásbázisának alakítása, frissítése, gondozása, megosztása különös figyelmet érdemel. Ön szerint ezek a tevékenységek, folyamatok csak multinacionális-, nagyvállalatokra jellemzők, érvényesek, vagy a KKV-re is? Mit tehetnek és mit nem a KKV-k ez ügyben?
– Szerintem a tudásmenedzsment fontossága és elterjedtsége tekintetében nincs különbség nagy- és kisvállalatok között. Aki különbséget lát, inkább azt tapasztalja, hogy nagyobb szervezetekben több formális, “nevesített” eszközt kell használni, tudásmenedzsment projekteket kell indítani, egyszerűen a méretek miatt. De képzeljünk el egy kis műhelyt, ahol egy mester és egy inas dolgozik. Az inas figyeli, hogy mit csinál a mester, próbálkozik, ha elront valamit, a mester kijavítja. Ez bizony tudásmenedzsment, méghozzá annak igen hatékony formája, legfeljebb eszükbe sem jut, hogy annak nevezzék. Egy olyan kis cégnél, ahol mindenki egy szobában dolgozik, mindenki mindent hall és lát, este pedig körül tudnak ülni egy asztalt egy vendéglőben, rendkívül hatékony lehet a tudásmenedzsment. Nagy cégeknél formalizálni kell, rendszerek, alkalmazások, felelősök kellenek, de ezt természetes.
– A nagyvállalatok mintáin túl, léteznek más minták, más megoldások is. Gondoljunk csak a svédek, a finnek, a dánok, a hollandok, az írek, stb ezirányú fejlesztéseire. Azokra a módszertanokra, alkalmazásokra és praktikákra amit kidolgoztak maguknak és sikeresen alkalmaznak. Dániában, például, kormányprogram keretében alakították ki az “Intellectual Capital Statement” (ICS) módszert és vezették be azt több 100 dán cégnél. Mi az ami őket mozgósítja és mi az ami minket nem, vagy kevésbé?
– A vállalati tudásmenedzsment területén én nem hiszek a kormányprogramokban. A kormánynak inkább az a feladata, hogy a “nemzeti tudás” menedzsmentjéről gondoskodjon, vagyis arról, hogy a közös tudáskincs gyarapodjon, fejlődjön, hozzáférhető legyen. Ebben a tekintetben rengeteg teendő lenne itthon – gondoljunk csak az oktatási rendszerre, az egyetemekre, a könyvtárakra, a közszolgálati televíziózásra, a közösségi tartalmak fejlesztésére, a nagy archívumok digitalizálására. Vannak jó kezdeményezések és eredmények is, de a haladás sokkal gyorsabb is lehetne. Csak egy példa: barangoljunk egy kicsit néhány hazai egyetem honlapján. Melyiknél érezzük, hogy “sugárzik belőle a tudás”? Az egyetemeinkről egyre inkább piaci szereplőkként gondolkodunk. Segíti ez a tudásmegosztást? Én nem vagyok ebben biztos.
– Nem is a központi elhatározásra és vezérlésre gondoltam, hanem arra, hogy a kormányzat (a központi- és önkormányzat) katalizálja, pénzügyileg támogassa, legyen kiterjedt nemzet és regionális cél és ügy, akár a “Konvergencia-program”, “Innováció” fejezetek alatt. Sok pénz kell a TM bevezetéshez, honosításhoz? Információim szerint a globális Arthur Andersen anno cca. 100 millió dollárt fordított globális tudásmenedzsmentre.
– Logikus gondolat, hogy tudásmenedzsment projektekhez is lehessen támogatást kérni. Ugyanakkor úgy vélem, hogy pályázni olyan akcióra érdemes, amit az ember támogatás nélkül is megcsinálna. Annak nincs értelme, hogy egy csomó pénzt költsünk támogatás nélkül életképtelen, nem szervesülő programokra. A költségek tekintetében a tudásmenedzsment projektek nagyon széles skálán mozoghatnak. Akinek van pénze, és akinek szüksége van rájuk, drága rendszereket is vehet, de sok problémára vannak jóval egyszerőbb, olcsóbb megoldások is. Ha informatikáról beszélünk, úgy gondolom, a jövő a webes szolgáltatásoké, amelyek remélhetőleg olcsóbbak lesznek a mai házilag installált nagyrendszereknél. Addig persze még el kell telni egy kis időnek.
– Jonas Ridderstrale és Kjell A. Nordström svéd professzor urak szerint: “Funky Business — A tehetség táncoltatja a tőkét” Higgyünk nekik? A pénztőke felcserélhető, kiegészíthető?
– Vannak esetek, amikor tényleg a tehetség táncoltatja a tőkét. Megfigyelhetjük például, hogy egyes vállalatok, bankok kiváló matematikusokat alkalmaznak. De arra is van példa, hogy valamiben nagyon tehetséges emberek üzleti szempontból tökéletesen sikertelennek bizonyulnak. Szóval a tőkét sem kell félteni. Tőke és tehetség együtt, az viszont igen ígéretes kombináció.
– Igen, igen. Például Steve Jobs (Apple Computer) is nagyon tehetséges ember, mégis a piaci gondolkodásban érettebb Bill Gates (Microsoft) csinált világméterű üzletet a Xerox kutatásból, a rasztertechnológiából. Ezek szerint a tudás mellett a képességek, az attitűdök és a habitus is meghatározó humánerő tényezők?
– Ez egy meglehetősen összetett kérdés. Kétségtelenül számtalan példa van arra, hogy a tudás és az üzleti érzék nem járnak feltétlenül együtt. Ha nem így lenne, az egyetemek lennének a leggazdagabb szervezetek a világon, a leggazdagabb emberek névsora pedig tele lenne Nobel-díjasokkal. De nem így áll a helyzet. Arról a jelenéségről sem szabad megfeledkezni, amit egy könyv nyomán “knowledge-doing gap”-nek szoktak nevezni: az, hogy valaki tud valamit, még nem jelenti azt, hogy meg is csinálja, vagy hogy jól csinálja. Ezt oktatóként sokszor tapasztalom. Nem mindig a legjobb diákokból lesznek a legjobb vezetők és vállalkozók, de vannak szerencsés esetek is, amikor a tudás, a képesség, az attitűdök, a személyes habitus valóban “robbanó eleggyé” állnak össze.
– Látunk kíváló európai megoldásokat, mint a Digital Hub (www.thedigitalhub.com) Dublinban. Ilyet megvalósítani kapcsolati- és pénztőke kérdése?
– Nyilván sok pénz is kell hozzá, meg persze jó szándék és következetesség. Az ilyen közösségek azonban nem mindig drága projektek eredményeként keletkeznek. Az infokommunikációs technológia ma rengeteg lehetőséget kínál kapcsolatépítésére, szakmai közösségek szervezésére, közös innovációra, alkotómunkára. Gondoljunk csak a futótűzként terjedő “social networking” megoldásokra. Tévedés lenne azt hinni, hogy ilyeneket csak tizenévesek és régi osztálytársak után kajtató felnőttek használnak. De felhozhatnánk példaként az “open source” projekteket is, és e téren nem csak a szoftverfejlesztésre gondolok. A tudás menedzselése technikai szempontból egyre olcsóbb és könnyebb lesz, ha valaki tényleg akarja csinálni.
– Nap mint nap érezzük, hogy az üzleti versenyhelyzetünk nem csak a megragadható (tangible) erőforrások összetételén illetve felhasználásának módján múlik, hanem a cég tudásmechanizmusán, a megragadható eszközeink tudással való kiaknázásán is. Valóban ilyen jelentős tényező az üzleti tudás? Van olyan információm, hogy egyes cégeknél néhány ember (talentum) képviseli azt, a többiek szinte “felsőfokú betanított munkát” végeznek. Önnek mi a véleménye erről?
– Én úgy látom, a tudás tekintetében a társadalom ugyanúgy rétegződik és polarizálódik, mint a vagyoni helyzet szempontjából. Ez egy bonyolult folyamat, ami várakozásom szerint még súlyos problémákat fog okozni. A jelenség vállalaton belül is megfigyelhető.
2008.04.28. Véry Zoltán
