Hamar jön a gyomorfekély, a depresszió
Az elkövetkező évtized legsúlyosabb népegészségügyi problémája a munkahelyi stresszártalomból fakad – figyelmeztetnek a szakértők. Míg a fejlett országokban jó ideje jelentős összegeket költenek a cégek a káros hatások enyhítésére, Magyarországon jobbára csak a témában érdekelt kutatók “stresszelik” magukat.
Stresszt okoz minden, az egyén alkalmazkodóképességén túlmutató hatás – mondja Juhász Ágnes, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ergonómiai és Pszichológia Tanszékének tanársegédje. A munkahelyi stresszforrások hosszú sorában leginkább a kontrollálhatatlaság és az előrejelezhetetlenség a közös elem. Stressz kiváltó oka lehet például, ha bizonytalan az egyén munkahelyi és közösségi pozíciója, munkaideje, munkaköre, munkája eredménye, fizetésének mértéke, saját és munkatársai döntési és feladatköre. Az egyén egy idő után úgy érzi, nem tudja kontrollálni a saját életét, illetve a külvilág eseményeit, és magára maradt. Egyénenként eltérő, kinek mi okoz stresszt – vannak jó és kevésbé jó stressztűrő képességű emberek. A cégek felvételi eljárásaik során sokszor a lehető legjobban terhelhető munkaerőt keresik, ami egy bizonyos ponton túl már etikátlanná válhat, hiszen a dolgozó gyakorlatilag arra kényszerül, hogy a piaci versenyben áruba bocsássa az egészségét.
Ráadásul hosszú távon a cégek sem kötnek jó üzletet. Korábban a munkáltatók egységesen úgy vélték, hogy a munkahelyi stressz a profitért és a vállalati produktivitásért folytatott küzdelem mellékterméke, afféle “szükséges rossz”, amit a versenyben maradáshoz el kell vállalni. Brit és amerikai kutatók néhány éve kimutatták, hogy a munkahelyi stressz a hatékonyság helyett inkább a táppénzen töltött napok számát növeli. Becslések szerint az amerikai gazdaságban a stressz évente 300 milliárd dollárnyi veszteséget okoz a csökkent termelékenység, az alkalmazottak helyettesítése, a balesetek, a betegbiztosítási költségek miatt. Ezek a veszteségek meghaladják az 500 listavezető amerikai cég nettó összprofitját. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslései szerint pedig a munkahelyi stressz évente átlagosan tíz százalék kiesést produkál az egyes országok bruttó nemzeti össztermékéből.
A felismerés nyomán Egyesült Államokban a nagy társaságok fele már alkalmazza a stresszmenedzsmentet. A legelterjedtebb a dolgozóknak tartott rendszeres relaxációs tréning, ami a kimutatások szerint igen nagymértékben csökkentheti az olyan stressz szimptómákat, mint az idegesség, és az alvászavar. Ez ráadásul olcsó, és nem igényel különösebb szerkezetátalakítást, igaz, hatása is csak tüneti, és rövid távú. Számos cégnél stressztanácsadó működik, aki javaslatokat tesz a munkahelyi feltételek javítására. A kutatók szerint a két megoldás, tehát a stressztréning és a munkafeltételek javításának együttes alkalmazása hosszú távon a leghatékonyabb módszer a stresszártalmak enyhítésére.
Ilona egy kábeltelevíziós társaság telefonos ügyfélszolgálatán dolgozik. A munkaszerződése szerint naponta nyolc órán keresztül kellene fogadnia a panaszosok hívásait, azonban bejövő hívások mennyiségének növekedésével a cég nem akar felvenni új munkaerőt, inkább meglévő alkalmazottait dolgoztatja, csökkentett pihenőidőkkel és egyre gyakrabban kötelező túlórákban. A munkatársaival – főnökeit is beleértve – jó a kapcsolata, családi élete is rendezett, mégis a két év alatt az amúgy is vékony, 22 éves lány hat kilót fogyott, állandóan ingerlékeny, fejfájással és alvászavarokkal küszködik. Főnökeinek nem számolhat be panaszairól, mert szerinte egy-kettőre elbocsátanák.
Kutatások szerint a hozzá hasonló körülmények között dolgozóknak rövid távon gyomorfekéllyel, ízületi fájdalmakkal, magas vérnyomással vagy szorongásos depresszióval kell szembenézniük, hosszabb távon háromszor nagyobb az esélyük szívkoszorúér és daganatos megbetegedések kialakulására, mint kevésbé stresszes környezetben dolgozó társaiknak.
Arról egyelőre nincs adat, hogy Magyarországon hányan vannak azok, akik Ilonához hasonló körülmények között kénytelenek naponta dolgozni, de az uniós átlag azt mutatja, hogy minden harmadik munkavállaló jelentős stresszhatást él át a munkahelyén. Magyarországon – bár sokszor ugyanazokról a cégekről van szó – ez a dolgozókra és a munkakörülményekre egyszerre fókuszáló megközelítés nem jellemző. Juhász Ágnes szerint az olcsó munkaerőt előszeretettel alkalmazó multinacionális cégeket itt erre sem jogszabályok, sem a szakszervezetek nem kötelezik, mint teszik azt több más európai országban. Viszont mind az itthoni, mind pedig külföldi cégekre egyformán jellemző, hogy a különösen nagy stresszhatásnak kitett pozíciókban elsősorban fiatalokat foglalkoztatnak, akik a gyors előrejutás érdekében hajlamosabbak “bevállalni” a megnövekedett stresszt, valamint az a tendencia is érvényesül, hogy a nagy fluktuáció miatt a stressz következtében jelentkező esetleges egészségkárosodás a dolgozó következő munkahelyén fog kiesést, hiányzást okozni. Mivel a krónikus stresszbetegségek többnyire hosszú évek alatt jelennek meg, a stresszártalmak megelőzésre fordított költségek is hosszabb távon térülnek meg. A dolgozóikkal csak rövid távra tervező cégeknek így nem áll érdekében a változtatás.
Magyarországon a munkahelyi stressz miatt szenvedők pontos számáról nincs adat, ilyen irányú felmérés eddig még nem készült hazánkban. Következtetni azonban lehet – véli a szakértő -, mivel a munkahelyi stresszártalom és a depresszió többnyire együtt és egymással szoros kölcsönhatásban jelentkezik. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a depresszió hazánkban igazi népbetegséggé vált, és nyomós okunk van azt feltételezni, hogy az esetek jelentős hányada mögött a munkahelyi stresszhatások állnak. A legfrissebb felmérések szerint a problémakör az Európai Unió munkavállalóinak 28 százalékát mintegy 40 millió alkalmazottat érint, ami éves szinten húszmilliárd euró többletköltséget jelent a tagállamoknak. A múlt hónapban az Európai Unió legnagyobb munkavállalói és munkaadói szervezetei keretegyezményt írtak alá a munkahelyi stressz elleni közös fellépésről. A megállapodás szerint közösen vizsgálják meg a streszszel kapcsolatos problémákat, együtt próbálják meg kezelni azokat, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a benne foglaltakat valamennyi általuk képviselt cég, szervezet és egyén végrehajtja. Azt még nem tudni, mindez milyen kötelezettségeket fog róni hazánkra, de azon érdemes elgondolkozni, hogy hasonló tartalmú egyezmények korábban is léteztek az EU-ban, de többnyire a szakszervezetek voltak azok, amelyek kikényszerítették a vállalati vezetéstől a stresszcsökkentő intézkedések végrehajtását.
Mivel a problémakör rendkívül szerteágazó, nincsenek csodareceptek. A kívánatos szerkezeti átalakításokat a hazai cégek többsége nem tudja, vagy nem akarja megtenni, ezért azt csak hosszú távon, lépésről-lépésre, a munkaadó és az alkalmazottak kölcsönös együttműködésével lehet megvalósítani. Juhász Ágnes szerint a munkahelyi stressz csökkentése, a dolgozók egészségének fejlesztése nem valósulhat meg munkaadók támogatása nélkül. A munkahelyi egészségfejlesztés lehetséges módszerei a stresszkezelő tréningek, az ismeretterjesztés a stressz ártalmas hatásairól, az egészségnevelés, de a legfontosabb a dolgozók bevonása a stressz csökkentését célzó döntésekbe.
A BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékén már két és fél éve dolgoznak egy, az NKFP által támogatott, munkahelyi egészségfejlesztési programon. A megoldás lényege, hogy a munkahelyeken olyan alkalmazotti egészségfejlesztő fókuszcsoportokat hoznak létre, amelyek áttekintik a munka, a munkahely potenciálisan egészségromboló, stresszt okozó elemeit, majd javaslatokat dolgoznak ki az ártalmas hatások kiküszöbölésére és javaslataikat egyeztetik a cég vezetőségével. A kísérlet egy magyar nagyvállalatnál jelenleg is folyik, az eredmény a nyárra várható.
Az American Psychologist szerint a menedzsment viselkedésének változása is eredményt hozhat: olyan vállalati légkört kell teremteni, amely erősíti a dolgozók egyéni értékérzetét, a menedzseri döntéseknek pedig igazodniuk kell a vállalati értékekhez, ami növeli az alkalmazottak biztonságérzetét.
És végül: felmérések bizonyítják, hogy a főnöki dicséret által motivált dolgozó összehasonlíthatatlanul jobban dolgozik. A beosztottjaik iránt türelmetlen főnökök számára ez annál inkább megszívlelendő, mert a cég legjobban megtérülő befektetése – egy fillérbe se kerül.
Népszabadság, Batka Zoltán 2004.11.17.
