Egyszerre érdekes és ijesztő a Microsoft ötlete – hirdetéseket nézünk és közben pénz keresünk, de akkor is fura ez így. Kicsit boncolgattuk, milyen lehet, ha tényleg bevezetik.
Sci-fi irodalomba és filmekbe illő szabadalmi kérelemre bukkantak, amelyet a Microsoft adott be arról, hogy a tudatalattinkkal lehetne pénzt keresni az interneten. És nem, ez még mindig nem az Ezoterikus Gyíkemberek Társaságának blogja, hanem egy nagyon is valós technológiákon alapuló jövőkép. Megnézzük a hírt, aztán kicsit nekiesünk, hogy is nézhet ki ez a valóságban.
A koncepció azon az elven alapul, hogy a modern technológia segítségével már monitorozni és elemezni lehet egy csomó agyi és testi funkciót. Ha ezeket összekötjük azzal a tevékenységgel, amit a megfigyelt személy az adott időszakban végzett, máris kapunk egy csomó olyan adatot, amely felhasználható a tevékenység hatásainak elemzésére. Ez így még kissé bonyolultan hangzik? Egyszerűsítsük le!
Árulkodó agyak és testek
Tegyük fel, hogy a fenti koncepció alapján készül egy olyan termék, amelyet a részt vevő személyekre aggatnak – ez a jelenlegi szinten egy csomó bőrre tapasztott érzékelőt jelentene -, majd lehet szépen hazamenni és élni tovább az életet, mint addig. Viszont ezek a szenzorok folyamatosan gyűjtik az adatokat, és az elemző rendszer összekapcsolja ezeket azzal, hogy mikor néztünk mondjuk egy adott reklámot, vagy épp mettől meddig használtunk egy adott terméket.Hirdetés
Az így mért testi jellemzők, például az agyhullámok változása, a pulzus növekedése vagy csökkenése, az izzadás mértéke, a szemmozgás sűrűsége és így tovább, arról adhatnak információkat, hogy a vizsgált személy kedvelte-e az adott hirdetést, tetszett-e neki a kérdéses tartalom, vagy unta-e egy figyelt termék használatát. Ezért az információért pedig értelemszerűen a reklám, tartalom vagy termék előállítója szívesen fizet, hiszen az így gyűjtött adatok “őszintébbek” minden kérdőívnél és interjúnál. Amikor egy reklámot megnézve a kérdőíven beírjuk, hogy hű, de érdekes volt, az simán lehet túlzás vagy egyenesen hazugság annak reményében, hogy így több pénzt kapunk a közreműködésünkért, vagy esélyesebbek leszünk újabb tesztelésre. Viszont ha az agyhullámaink és egyéb testi visszajelzéseink alapján egyértelműen látszik, hogy majdnem bealudtunk a figyelt időszakban, az mindennél biztosabb jele annak, hogy a vizsgált tartalom nem sikerült túl jól (vagy szimplán a tesztalany korcsoportjának vagy egyéb jellemzőjének nem megfelelő).
Az így megfigyelt alanyok tehát végső soron azzal keresnének pénzt, hogy nem csinálnak semmi különöset, csak élik az életüket úgy, ahogy addig is. Esélyesen nem nekik fizetnek majd közvetlenül az adatok végfelhasználói, inkább olyan szolgáltatók lesznek a köztes elemek, amelyek a résztvevőket idő alapon fizetik – a Microsoft beadványában például egy olyan szcenárió látható, amikor az alany adatszolgáltatását idő-alapon egy automatikus rendszer fizeti kriptopénzben.
Az érem két oldala
Természetesen, mint minden ilyen szabadalmi beadvány, a jelenlegi is egy nagyon távolról indított koncepció. Az ilyesmiket nem azért adják be feltétlenül a cégek, mert már kész megoldásuk van a területre, inkább arról van szó, hogy a jelenlegi trendek mellett már elképzelhető valami hasonló megoldás a középtávú jövőben, és az adott piaci szereplő ezzel szeretné bebiztosítani magának a jogot, hogy amikor tényleg eljutunk idáig minden műszaki szinten, akkor náluk csörögjön a kassza minden esetben, amikor bárki használna valami hasonlót.Hirdetés
Mi a dolog pozitív hozadéka? Valahol tényleg nem rossz elképzelni egy olyan mellékjövedelmet, amikor csak az életünkkel kapcsolatos bizonyos információkért cserébe kapunk pénzt. Az, hogy ezért el kell viselnünk pár reklámot film közben, vagy néhány napi kötelező tevékenységet be kell iktatnunk, bizonyos összeg fölött megérheti. És a másik oldalon a termékek, szolgáltatások készítői is egy eddig nem tapasztalt visszaigazolást kaphatnak arról, jó úton járnak-e a fejlesztésükkel, valóban annyira menő-e az újdonságuk.
Viszont persze ilyenkor nem lehet kikerülni azt sem, hogy a mostani, adat-parás időszakban bármilyen hasonló kezdeményezést eleve sandán figyeljük. Mert hiába fogadkozik mindenki, hogy a személyes adatainkra úgy vigyáz, mint hímes tojásra az aknamezőn, ha egyszer szinte minden hónapra jut egy adatszivárgási botrány, egy sok millió felhasználót érintő hackelés vagy valami hasonló intő jel. Nos, ha így gondolunk bele abba, hogy lesz egy új, az életünket minden eddiginél közvetlenebbül naplózó adatgyűjtési módszer, akkor esélyesen sokunknak az juthat eszébe, hogy “és ezt ki fogja rossz célokra használni?”
Mivel a koncepcióból még jó időbe telik bármilyen véglegeshez közeli termék és szolgáltatás kifejlesztése, van idő gondolkozni a pro és kontra érveken. Azért mindemellett nyugodtan el lehet révedezni azon, hogy délután letesszük a napi munkát, és közöljük otthon: anyus, most felveszem az XYZ cipőmet és leviszem a kutyát, aztán megnézem a reklámokkal tarkított kedvenc sorozatomat, és végül rendelek egy jóféle pizzát a ZYX étteremből. Mire életünk párja elégedetten elmosolyodik: de jó, hogy még ilyenkor is pénzt keresel, drágám.
Bátky Zoltán | 2020 március 31. 10:55
