A BlackBerry-k, a laptopok és a mobil telefonok idejében nehéz megkülönböztetni a munkaalkoholistákat és azokat a menedzsereket, akik csak azt teszik, amit a munkahelyükön elvárnak tőlük. A Világgazdaság Online segítségével, kiderítheti, Ön rabja-e a munkájának.
A munkaalkoholista szenvedélyesen dolgozik, rengeteg időt szentel a munkájának, és néha nyugtalanná válik, ha ezt nem teheti – mondja dr. Amy Robinson, Asheville-i munkaalkoholistákat kezelő pszichoterepeuta. Amikor a munka miatti önfeláldozás egészségtelenné válik, jelentkezik a kimerültség, alvászavar, elmagányosodás, a családi, baráti kapcsolatok „feladása”, megjelennek a különböző stressz betegségek, a magas vérnyomás, az elhízás, vagy akár a szívinfarktus és az agyvérzés. Vagyis nem ritka, hogy a menedzser halálra dolgozza magát.
Robinson professzor nemrég összefoglalta azt az öt tünetet, amelyek leginkább jellemzik azokat, akik mániákusan vetik bele magukat a napi robotba.
Bár a tünetek erőssége változhat, sőt lehet, hogy nem is mind jellemző, ám ha valaki legalább három jellemző alapján magára ismer, érdemes elgondolkodnia, nem szenved-e munkaalkoholizmustól?
| A munkaalkoholizmus tünetei |
| 1. Belefeledkezés a munkába 2. Nem szívesen adja át a munkát 3. Életük egyéb aspektusainak elutasítása 4. Életük egyéb részeinek belekeverése a munkába 5. „Eltitkolt” munkák |
- Belefeledkezés a munkába
Képtelen elszakadni az irodától, haza viszi a munkát, hétvégén is dolgozik, a mail-eket, a telefont hétvégén és éjszaka is ellenőrzi – többek között ez is a feladatait mániásan végző menedzser jellemzője. A családdal töltött időben, a színházi előadás szüneteiben telefonál, mert épp eszébe jutott egy fontos elintézni való. Esetleg jegyzetel a családi vacsora közben, a másnap elvégendő teendőket ugyanis fel kell írnia. Lehet bármilyen program: tenisz, esti foci barátokkal, régi kollégákkal sörözés, templom, vagy mozi, a gondolatai képesek elkalandozni a munkahelyi teendőkre. Vagyis a munkaalkoholizmus megakadályozza abben őket, hogy „pszichológiailag jelen legyenek” ott, ahol vannak (ha az épp nem munka). Robinson szerint nem ritka, hogy a munkaalkoholista akár heti 75-90 órát dolgozik. Ha pedig családi kötelezettségüknek eleget téve részt vesznek egy-egy születésnapi vacsorán, évfordulón, akkor egyetlen témájuk van: munka, munka, munka.
A napi feladatok teljesítése kellemes érzést okoz számukra, ám megakadályozza, hogy például romantikus kapcsolatokat ápoljanak, és, hogy nyugodtan pihenjenek. Nem ritka, hogy a randevúra vagy épp a szabadság idejére is elkíséri őket a laptop, a céges telefon
„A gondolat, hogy szabadság miatt nincs semmi dolga, olyan a munkaalkoholista számára, mint az alkoholistának az, ha nincs innivalója” – állítja Robinson. - Nem szívesen adja át a munkát
Sok munkaalkoholista nehezen ruházza át a teendőket, mert úgy véli, más úgy sem képes úgy elvégezni azokat, mint ő, és egyébként is számon kell kérni az eredményt. A projektek és feladatok más munkavállalóknak, kollégáknak történő delegálása megmutatná, hogy mások is képesek azok elvégzésére, ez viszont megkérdőjelezné a munkaalkoholista fontosságát. - Életük egyéb aspektusainak elutasítása
A munkaalkoholisták gyakran családjuk, személyes életük elé helyezik a munkát. Robinson szerint sok páciense később megbánja, hogy elmulasztott eseményeket, vagy tevékenységeket, amelyeket kihagytak a mániákus munkavégzésük miatt. Az édesapja temetésének napján például az egyik munkamániás menedzser a szertartás után visszament a hivatalba, ahelyett, hogy átadta volna magát a szomorúságnak. Az egyik másik mániákus lánya azt kérte karácsonyra ajándékba, hogy vacsorázzon otthon. A munkaalkoholista ezt megígérte és betartotta, ám onnantól kezdte vacsora után otthon dolgozott sokszor akár hajnalig is. - Életük egyéb részeinek belekeverése a munkába
Mivel gondolatban folyamatosan dolgoznak, a munkaalkoholisták megkísérlik, hogy a hobbijukból is munkát kreáljanak. Nincs éles különbség a szabadidő és a munka között. A munkaalkoholistáknál nem szokatlan, hogy családjukat bevonják az üzletbe, például a feleség titkárnőként, könyvelőként dolgozik. - „Eltitkolt” munkák
A munkaalkoholisták, mint más szenvedélybetegek, ha szembesülnek függőségükkel, gyakran megpróbálják leplezni azt. Évekkel ezelőtt komoly problémát jelentett egy nagy aktatáska elrejtése, ma viszont már a pirinyó telefonokat gyakorlatilag a zsebek sarkában is eldughatók. Robinson elmondta, volt egy páciense, aki a családi nyaralás közben úgy tett, mintha aludna, majd amikor a felesége és a gyerekek már a vízben voltak előhúzta a palmtopját, hogy dolgozzon egy kicsit.
A háttérben megbúvó okok. Ha Ön több tünetet is felismert magán, érdemes tudnia, hogy a munkaalkoholizmus azért veszélyes, mert alattomosan kúszik be az ember életébe! Kialakulása mindig egyfajta válaszreakció az élet olyan kihívásaira, amelyet nem tudtunk jól megoldani – mondta a VGO érdeklődésére Németh Gergely, a Corporate Values Kft. munkapszichológusa. Nagyon sokfélék lehetnek ezek a kihívások és nem feltétlenül a munkahelyi környezetből származnak. Lehetséges, hogy a munkába temetünk egy otthoni problémát – csak ne kelljen beszélni róla. Meglehet, hogy kompenzálunk egy családban elvesztett képességet – elnyomnak minket otthon, ezért megmutatjuk magunknak, hogy hatékonyak és befolyásosak vagyunk a munkahelyen. A munkaalkoholizmus több okból is gyökerezhet. A legtipikusabbak: maximalizmus, vagy mélyen rejtőző kisebbrendűségi érzés, túlzott érzékenység – félelem az elutasítástól, vagy akár önértékelési zavar is állhat a háttérben.
Racionalizáció és tagadás. Robinson professzor által megállapított jelenségek közül a legtöbbre hihető, sőt racionális válaszunk van. Például: „azért dolgozom sokat, mert el kell tartanom a családot”, vagy „most karriert építek, később majd pihenhetek”, sőt, „szeretem csinálni, elvárja tőlem a cég, kirúgnának, ha nem tenném”, és még számtalan válasz lehet. A kognitív disszonanciát, amely a munka-magánélet felborulásából adódik és fenyegeti a munkamániások énképének integritását, mindenképp fel kell oldani, ezért a racionalizálás eszközéhez nyúlnak – magyarázza Németh Gergely. Ez a racionalizálás logikus ok-okozati viszony rendszer felépítését jelenti a saját cselekvés tökéletes magyarázatához, amelynek feltételezhetően van valami valóságos alapja, de az igazolás érdekében torzulnak az arányok. Más énvédő mechanizmusokat is előszeretettel felhasználnak a feszültségük kezelésére a munkaalkoholisták, mint ahogy a más függőségben szenvedők is. Ilyen lehet például a tagadás eszköze: „Nem is dolgozom sokat – nem is tölti ki minden időmet a munka.”
Nehéz gyógyulás. A betegség beismerése legalább akkora feladat, mint más függőségi betegségek esetében. Nehezebb a helyzet abból a szempontból, hogy a munkamánia lassabban fejti ki káros fiziológiai hatásait, mint például az alkoholizmus. A stressz betegség tünetegyüttes bármelyik jelensége kialakulhat ezen betegeknél. Szociális szempontból ugyanolyan hatása van, mint az alkoholizmusnak, vagy a drogbetegségnek, mert ugyanúgy egyedül marad a beteg. Az egyedül lét okáról sokféle történetet hallottam már, de a legtöbb esetben nem az egyedül maradt volt a hibás, hanem mindig a másik (leginkább a projekció, mint elhárító mechanizmus működött)! Számtalanszor találkoztam munkaalkoholistával. Ezen esetekben is, amíg nincs betegség tudat nem lehetséges dolgozni az ügyféllel és ügyével, mert minden tényt, vagy érvet lesöpör az asztalról. Vagyis a gyógyulás csak akkor kezdődhet el, ha a beteg felismeri: „Munkaalkoholista vagyok, segítségre van szükségem, gyógyulni akarok.”
Felfalja az életet. Alapvetően azzal nincs baj, ha sokat dolgozunk alkalmanként, mert épp csúcs van, de tartsuk meg saját határainkat (szükségleteinket) és a cég igényeit és elvárásait – tanácsolja Németh Gergely. Azzal sincs baj, ha szeretjük a munkánkat, de itt is az előbbi megállapítás az igaz, hogy a mértéket tartanunk kell. A munkaalkoholizmus felfalja az életünket, mert nincsenek határok, sem a munka és a magánélet, sem az én és a munka között. Ez előbb-utóbb megöli a természetességet, a rugalmasságot és a kreativitást. Görcsös lesz, kicsinyes és mechanikus. Egy idő után már csak a látszat fenntartására fog törekedni a munkaalkoholista és eltűnik mögüle a valódi teljesítmény, mert fontosabb lesz a folyamat, mint maga a végeredmény.
„Ismerek olyan vezetőt, aki minden szabadságán olyan beteg, hogy az már elviselhetetlen. Így nem is igazán tudja magát kipihenni, és mivel rendszeres, hogy amíg munka van nem beteg, természetesen, hogy visszavágyik a munkába. Ez is egy elhárító mechanizmus, a szomatizáció (testi tünetek előállítása, hogy kilépjünk a nem kívánt helyzetből), amely most pont arról gondoskodik, hogy végre menjünk már vissza dolgozni” – hangsúlyozta a Corporate Values Kft. munkapszichológusa. Vagyis a munkamániával szemben a legjobb gyógyszer a mértéktartás, az önkontroll.
