A munkahelyi pszichoterrornak egyre gyakoribb oka a főnök vagy a munkatársak szadizmusa. Az elnyomott ösztönök immár a munkahelyen is előbújnak: vannak, akik csupán a hatalom fitogtatásáért kínozzák kollégáikat.
A pszichológusok meglepő eredményre jutottak a mobbing okainak, természetének és kivédési módjainak kutatásakor. A szisztematikus munkahelyi ellenségeskedésnek és zaklatásnak ugyanis a legtöbb esetben nincs semmilyen racionális oka. A főnökök és munkatársak kizárólag a szadista hajlamaik kiélését élvezik, amikor egy társuk életét pokollá teszik.
A munkahelyi mobbing fogalmát Nyugat-Európában már jól ismerik: számos munkavállaló nyert már pert erre hivatkozva. A mobbing káros hatását számszerűsítik is, Németországban például évente 12,5 milliárd euróra becslik a mobbing miatt okozott teljesítmény-kiesést.
A gyerekkori kegyetlenkedések
Míg a gyerekek általában a csoport leggyengébb tagját pécézik ki kegyetlen hajlamaik kiélése végett, a felnőttkori pszichoterrornak már bárki lehet alanya. A munkahelyen a sikeres és kedvelt beosztottakra és kollégákra is rászállhatnak a főnökök és a többiek.
Igaz azonban, hogy a nők, a gyakornokok és az idősebb munkavállalók könnyebben válhatnak áldozattá. Sőt, bizonyos iparágakban dolgozóknak szintén nagyobb esélyük van arra, hogy munkahelyi zaklatással szembesüljenek: leginkább a kiélezett versenyhelyzetben működő vállalatokra igaz ez, bankoknál és szociális munkát végző szervezeteknél figyelték meg leggyakrabban a munkahelyi mobbing jelenségét.
A témát kutató pszichológusok szerint még arra sem lehet egyértelmű választ adni, hogy milyen viselkedés váltja ki a főnök vagy a munkatársak kegyetlenkedéseit. Úgy látszik, a szisztematikus kicsináláshoz nem kell okot szolgáltatni, elég egy piros póló vagy egy szürke, hogy megalázások és rosszindulatú megjegyzések céltáblájává váljunk.
Egyszerű szadizmus?
Miután pszichológusok az áldozatok viselkedésében semmiféle magyarázatát nem lelték a munkahelyi terrornak, a mobbingot gyakorlók motivációi felé fordultak. Gyakori például, hogy a főnökök egy nem jól megoldott feladat után bűnbakot keresnek beosztottaik között, hogy rá hárítsák a sikertelenség teljes felelősségét.
Legtöbbször a munkahelyi féltékenység, a hatalmi harcok is szisztematikus zaklatásba torkollanak. A nem kívánt kritikát hangoztatók is fejükre vonhatják társaik haragját. A legtöbbször azonban pusztán alacsony fokúnak mondható szadizmus kiéléséről van szó. A főnökök érezni akarják a hatalom gyakorlásának gyönyörét: parancsaikkal és kegyetlenkedéseikkel beteges hajlamaikat élik ki.
Ebben az esetben a mobbing céltáblájául szolgáló személy mindig más: néhány hétig az egyik, azután pedig egy másik beosztottat aláz meg és szekál a közvetlen vezető. Ilyenkor az alkalmazottaknak legalább szerencséjük van, mert a módszeres kicsinálás nem feltétlenül vezet a munkahely kényszerű elhagyásához.
Teljesítménykiesés
A mobbingot elszenvedők munkateljesítménye, meglepő módon, jó ideig nem csökken a pszichikai terror alatt. Habár utálnak bejárni dolgozni, a munkatársak a rájuk kiosztott feladatokat ugyanolyan jól végzik, mint korábban. Éppen ezért nehéz idejében észrevenniük a mobbingot a hierarchiában feljebb állóknak.
Idővel azonban a kipécézett személy egyre kevésbé bírja a megaláztatásokat és a stresszt. A hiányzások és a betegszabadságok révén teljesítménye csökken. Végül a legtöbb esetben otthagyja a céget, és értékes tudását viszi magával.
A munkaügyi pert indító munkavállalók pedig tovább növelik a vállalat költségeit. Éppen ezért a szakértők a mobbing megelőzésére szólítják fel a vállalatokat: nekik sem éri meg a mobbing által okozott több millió forintos kárt elviselni.
Molnár Zsuzsanna 2004.07.26.
