Új szelek fújnak az információtechnológiai (IT-) iparágban. Az egykoron a keresletet kielégíteni alig győző gyártók kőkemény harcot folytatnak a piacért, s egyre újabb, az IT-költségeket “radikálisan csökkentő” technológiákkal, megoldásokkal rukkolnak elő. A jelek szerint elmúltak azok az idők, amikor bármit, bármilyen áron el lehetett adni.
Megdöbbentően széles színválasztékból válogathatott 1915 és 1925 között a Ford korabeli sikerautójára, a T-modellre vágyakozó amerikai honpolgár: a négykerekût kérhette fekete vagy fekete, valamint fekete színben (az egyoldalú színpaletta hátterében gyártástechnológiai tényezők álltak – akkoriban egyedül a fekete festék száradt az alapítóatya Henry Ford által rendszeresített futószalagok által megkívánt gyorsasággal). A T-modell iránti keresletet a Ford ennek ellenére egészen a 20-as évek legelejéig képtelen volt kielégíteni, az addig afféle múló hóbortként kezelt automobil ugyanis akkortájt kezdett tömegesen elterjedni.
A 20-as évek közepétől azonban Fordék egyre több gonddal voltak kénytelenek szembesülni. Új versenytársak jelentek meg, akik nem csupán árban kínáltak a sokáig egyeduralkodó gyártó alá, de típus- és színválasztékban is alaposan rávertek. Az élesedő versennyel nőtt a vásárlók “fogyasztói tudatossága” is: egyre kevesebben érték be a szép lassan a szegények autójává lecsúszó T-modellel. Henry Ford így végül kénytelen volt beadni a derekát: 1925-től a T-modellen számos változtatást eszközöltek, amelyek között szerepelt a paletta bővítése zöld, gesztenyebarna és kék színekkel.
Oracle: hálózatosodnak
Grid, azaz hálózat. Az Oracle szoftvergyártó szeptemberben bemutatott on-demand megoldása (10g Grid) Larry Ellison cégvezér szerint a jövô technológiája lehet. Hiszen olcsó, hibatûrô, s nem barátja a kihasználatlan kapacitásoknak. S valóban. A grid olyan architektúra, amely különválasztja a szervereket az alkalmazásoktól, s amely rugalmasan képes kezelni az egyes vállalati alrendszerek megugró, vagy éppen alábbhagyó igényeit. Ennek köszönhetôen viszont olcsóbb, hiszen a hagyományos megoldásokhoz képest jóval kisebb kapacitást kell hasonló igényekhez rendelni. Ugyanakkor hibatûrô is, hiszen ha az egyik szerver kiesik, másik veszi át a szerepét, azaz az alkalmazás zavartalanul futhat tovább. Mindennek tükrében nem is véletlen hát, hogy Ellisonnak nagy a mellénye; mint a San Franciscó-i Oracle World konferencián fogalmazott: kukába a hagyományos rendszerekkel.
Hódít az on-demand
T-modelli fordulat látszik kibontakozni az utóbbi két-három évben az információtechnológiai iparágban is. A gyártók egyre keményebb harcot folytatnak az egyre finnyásabb vállalati ügyfelekért, akik egyre kevesebbet hajlandóak a különféle “kütyükre” költeni. Az ok: az IT-büdzséket az elmúlt években szinte kivétel nélkül mindenütt alaposan megnyirbálták, köszönhetően a gazdasági recessziónak, s a 90-es évek legvégét jellemző IT-hisztéria lecsengésének. Vagyis minden arra utal, hogy véglegesen elmúltak azok az idők, amikor bármit, bármilyen áron el lehetett adni. A bukszák bezárultak.
Mindez viszont komoly irány-, sőt stratégiaváltást követel a gyártóktól. Nem is véletlen hát, hogy egyre többen állnak elő az informatikai költségeket “radikálisan csökkentő”, rugalmas megoldásokkal, technológiákkal, koncepciókkal, üzleti modellekkel. Az új fejlődési irányzatot egyre többen nevezik on-demand computingnak, azaz igény szerinti számítástechnikának. A kifejezés az IBM-től származik, amelynek On Demand névre hallgató, az ügyfelek számára komoly finanszírozási előnyöket rejtő koncepciója (a jelszó: csak akkor fizess a kütyüért, ha használod is) az elsők egyike volt a piacon.
Azóta több más gyártó is előállt a maga on-demand megoldásával. A Hewlett-Packard (HP) Adaptive Enterprise-nak (alkalmazkodó vállalatnak) nevezi, lényege, hogy a rugalmas informatikai rendszernek mintegy le kell képeznie a vállalatot, s annak minden egyes rezdülésére azonnal reagálnia kell. Azaz az IT szolgálja a céget, s nem a cég az IT-t. A koncepció (kis eltérésekkel) a Sun Microsystemsnél N2, a Microsoftnál Dynamic System Initiative (DSI) néven fut, s hasonló megoldásokkal jelent meg a Computer Associates és az EDS is. Ugyancsak a piacra lépett az Oracle 10g Grid nevû megoldásával (lásd keretes írásunkat).
Megosztott erőforrások
Az on-demand koncepciók mindegyikében közös, hogy a vállalati erőforrásokat, egészen pontosan azok optimális, rugalmas felhasználását helyezi a középpontba. Ez arra a tapasztalatra épül, hogy a ma jellemzőnek tekinthető megoldás, azaz az alkalmazásokhoz rendelt erőforrásokra épülő infrastruktúra (az egyik szerver csak e-mailekkel, a másik csak bérszámfejtéssel, a harmadik csak ügyfélalkalmazásokkal foglalkozik) nem hatékony: a tárolók és a háttérkiszolgálók kapacitás- és teljesítménykihasználtsága nagy átlagban csupán tíz és ötven százalék között mozog. Azaz a rendszerben temérdek a kihasználatlan kapacitás.
A kulcs a virtualizáció
Ami viszont pénzbe kerül, hiszen míg egy komolyabb méretû szerver ára több tíz- és százezer dollárnál kezdődik, a kapacitásfelesleg luxus. Az on-demand megoldásoknál viszont nincsen szigorú hozzárendelés: ha kell, az e-mail szerver végzi a bérszámfejtést, vagy éppen fordítva. Mindehhez csupán az erőforrások virtualizációjára van szükség, azaz a szervereket el kell választani a rajtuk futó alkalmazásoktól.
www.magyarhirlap.hu – Molnár Sándor
