KE-MAIL-ETLEN (2006)

Mindjárt, csak még rápillantok az e-mailemre – ezerszer hallott hivatkozás, ami lázas munkavégzést sejtet, ám aszerint, hogy mikor, hol és hányszor hangzik el, akár beteges függőséget is jelezhet. A legújabb kutatások szerint ugyanis a számítógép-felhasználók 75 százaléka e-mail függőségben szenved. Riasztó adat, amely azonban akkor válik igazán elgondolkodtatóvá, ha hozzátesszük, hogy az e-mail függőségben szenvedők hetente akár két munkanapot is eltölthetnek az elektronikus levelezéssel. Egyes szakértők szerint az e-mail függőség járvány, amely Európa-szerte viharos sebességgel “szedi áldozatait”.

Az információvédelemre szakosodott Symantec és az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ által közösen végzett kutatás a hazai és nemzetközi e-mail használati szokásokat vette górcső alá. A szakemberek az ötszáz főnél több alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatok 1700 számítógép-felhasználójának tevékenységét vizsgálták. A megkérdezettek 75 százaléka ismerte el valamilyen szintű függőségét, ráadásul minden ötödik felhasználó a totálisan függők táborába tartozik – ők azok, akik pánikba esnek, ha nem férnek hozzá elektronikus leveleikhez.

A kutatók négy kategóriába sorolták az e-mailezőket. Az úgynevezett tudatosak közé tartozik a megkérdezettek 49 százaléka. Ezek a felhasználók nem idegeskednek e-mailjeik miatt, és szigorúan csak a munkahelyükön és munkaidőben olvasgatják leveleiket. A vizsgálatban részt vevők 21 százaléka viszont azt nyilatkozta, hogy akár percenként kényszeresen megnyitja elektronikus postaládáját, és pánikba esik, ha valamiért nem férhet hozzá a leveleihez – a szakemberek őket nevezik totálisan függőknek. Elutasítónak a válaszadók tíz százaléka vallotta magát, ez a kategória olyan technofób – a digitális technológiát fenntartásokkal kezelő – felhasználókat jelent, akik az e-mailt csak végszükség esetén, vagyis nagyon ritkán használják, s ha tehetik, elektronikus levél helyett élőszóban intézik az ügyeiket. A passzív e-mailezők az összes felhasználó hat százalékát teszik ki, és talán az ő helyzetük a legreménytelenebb, mivel elmondásuk szerint annyi e-mailt kapnak, hogy a levélhalmazt egy idő után már nem képesek átlátni és kezelni, így már postaládájuk megnyitásától is rettegnek.

A totálisan függők táborába tartozók töltik a legtöbb időt e-mailezéssel, mintegy 2,6 órát naponta. A függő felhasználó legtöbbször már reggel kilenc óra előtt ellenőrzi leveleit, előfordul, hogy már jóval a munkaidő megkezdése előtt fölveszi a munkát, csak hogy végigrághassa magát az előző nap délutánja óta érkezett leveleken, és hogy minél többre válaszolhasson. Sőt, a megkérdezettek között akadtak szép számmal, akik már reggel hatkor megnyitják levelesládájukat, és még éjfélkor is e-mailjeiket böngészik. Pedig a levelek jelentős része csupán digitális szemét: a világ legkülönbözőbb országaiban vetített humoros reklám, vicces házi videók ismeretlenek szerencsétlenkedéseiről, rengeteg pornókép és mindenféle “küldd tovább tíz barátodnak, különben elveszíted az állásodat” típusú, a babonára alapozó manuális féreg.

“Az egyes kategóriákba tartozó felhasználók tulajdonságai nem meglepőek, az már inkább elszomorító, hogy a megkérdezettek több mint negyven százaléka egészségtelenül áll hozzá az elektronikus levelezéshez” – magyarázza Konkoly Thege Szabolcs, a Symantec területi igazgatója, aki szerint az e-mail óriási segítséget nyújthat a mindennapi munkavégzésben, jelentősen megkönnyítheti azt, de a felhasználóknak jobban oda kellene figyelniük, hogy mire, mennyit és hogyan használják az elektronikus levelet. A területi igazgató állítja: az alkalmazottaknak leginkább önfegyelemre van szükségük, hogy a lehető leghatékonyabb módon menedzseljék elektronikus levelezésüket.

A felmérésben részt vevőknek többek között olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint hogy összesen hány emailt kapnak és küldenek egy nap, a munkanap során mikor ellenőrzik utoljára az e-mailjeiket. Ki kellett választaniuk azt is, melyik kijelentés igaz rájuk az alábbiak közül: mielőtt aludni megyek, az utolsó dolgom, hogy megnézem az e-mailjeimet; ha beteg vagyok, a biztonság kedvéért néha ellenőrzöm a céges e-mailjeimet; reggel, amikor felkelek, első dolgom, hogy megnézem az e-mailjeimet; szabadságom alatt biztosan nem foglalkozom az e-mailjeimmel.

A szakemberek azonban nemcsak a felhasználókat, hanem az őket alkalmazó cégek vezetőit is megkérdezték, s kiderült, hogy 2005-ben az elektronikus levelek mennyisége mintegy másfélszeresére nőtt, így az alkalmazottak is több időt töltöttek azok olvasásával és megválaszolásával. Az átlag naponta két órát levelezget, a felhasználók 15 százaléka pedig napi négyó ránál is többet, azaz hetente akár két munkanapnyi időt fordít e-mailjeire.

“Az e-mail függőség ilyen méretű kialakulásában több tényező is közrejátszhat – véli Konkoly Thege Szabolcs. – Az e-mail manapság már jóval több, mint egyszerű kommunikációs eszköz. Gyakran használják naptári bejegyzések és nevek, címek, telefonszámok, események visszakeresésére is. Az e-mail mára leginkább egy naponta vezetett naplóra hasonlít, egyáltalán nem meglepő, hogy használói erre támaszkodnak az üzleti életben.” Konkoly Thege Szabolcs álláspontja szerint az e-mail általánossá válása miatt a felhasználók egyre értékesebbnek tartják az elektronikus leveleikben tárolt adataikat: a kutatásban szereplő menedzserek az e-mailekben található üzleti információk átlagos értékét felhasználónként 200 millió forintra becsülték.

Ráadásul a mobil e-mail megjelenése és elterjedése végképp fölforgatta a munkavégzési szokásokat. A kutatásban megkérdezettek 31 százaléka alkalmaz mobil eszközt – vagyis olyan készüléket, amellyel számítógép nélkül is csatlakozhat a világhálóra – üzeneteinek ellenőrzésére. Ezen felhasználók harmadának első dolga, hogy miután reggel felkelt, ellenőrizze postaládáját, és nagyjából ugyanennyien lefekvés előtt is így tesznek. A mobil eszközt használók 72 százaléka állította továbbá, hogy a szabadság ideje alatt és betegállományban is átnézi leveleit. Érdekes adat az is, hogy a mobil e-mailesek 65 százaléka ismerősei, közeli barátai és családtagjai körében is használja munka céljából a készülékét, öt százalékuk pedig még a gyerek születésnapján is a mobil munkavégzéssel foglalatoskodik.

Noha Magyarország az európai internethasználati lista végén található, az üzleti életben tevékenykedők a nyugati társaikéhoz hasonló e-mail használati szokásokat mutatnak. Idehaza az emberek harmada, mintegy hárommillió ember látogatja a világhálót valamilyen gyakorisággal. Ebben a használatban kiemelt fontossággal bír az elektronikus levelezés, ugyanis a World Internet Project (WIP) statisztikái szerint a honi internethasználók harmada nézi meg naponta vagy naponta akár többször is az e-mail fiókját.

A világhálós postaszolgáltatással élők egyébként sajátos csoporttulajdonságokat mutatnak, mivel jellemzően szociálisan aktívak, ezzel szemben családjukkal az átlagosnál kevesebb időt töltenek. Vagyis a közösségi élet színtere a valóságból a virtuális helyszínekre tevődik át, amit jól mutat az is, hogy az aktív e-mailezőknek több mint harminc százaléka ismerkedett már meg új emberrel a világhálón úgy, hogy a digitális levélváltást követően off-line, vagyis a “való” életben is találkoztak. Sajátos az is, hogy az internethasználók között inkább az értelmiségieket, a közép- és felső vezetőket fenyegeti e-mail függőséggel a gyakori levelezgetés.

A WIP egyik legérdekesebb, általánosan érvényes megállapítása, hogy az e-mail használat széles körű elterjedése már-már hátráltatja az írásalapú üzleti tevékenységet: a vizsgálatba bevont vállalatok több mint fele szenvedett el anyagi veszteséget vagy tapasztalt egyéb gazdálkodási problémát a levelező rendszer leállása miatt. A WIP kimondja azt is, hogy a munkavégzésben az e-mail egyszerre áldás és átok, mert ugyan forradalmasította a munkahelyi kommunikációt, de megfelelő odafigyelés nélkül rátelepedhet az alkalmazottak életére is.

A World Internet Project első átfogó, munkahelyi e-mailről szóló vizsgálata ugyanakkor számos meglepő eredményt is produkált. Kiderült például, hogy az érintettek kétharmada elkövette már a címzettekkel való dicsekvés “vétségét”, vagyis esetükben előfordult, hogy csak azért küldtek tovább egy elektronikus levelet, mert így akartak fölvágni azzal, hogy milyen illusztris nevek között szerepel az ő mailcímük is. Szomorú érdekesség ugyanakkor, hogy a felhasználók tizede kapott már elektronikus formában felmondólevelet, amit az sem tesz könnyebben elviselhetővé, hogy még az ilyen jellegű üzenetekben is gyakori a smileyk használata.
E-MAIL HISTÓRIA

Az elektronikus levél eredete homályos, de biztosan az internet előtti időkbe vezet: az első digitális levélkét 1965-ben adhatta föl szerzője. 1971-ben bizonyos Ray Tomlinson kitalálta a név@rendszer.végződés szerkezetű e-mail címzést. Az 1980-as években kialakultak a máig is használatos e-mail szabványok és rendszerek, ettől kezdve az elektronikus levél lett a legnépszerűbb hálózati alkalmazás, majd az üzleti élet segédeszköze, végül a barátokkal, ismerősökkel való kapcsolattartás legelterjedtebb fóruma. Az 1990-es évek közepén megjelennek az olyan, internetszolgáltatóktól független szabad e-mail rendszerek, mint a hotmail, a yahoo vagy 2004-től a gmail. Napjainkban 24 óra alatt több tízmilliárd e-mail születik, igaz, túlnyomó részük úgynevezett levélszemét, tehát vírus vagy spam, más néven kéretlen reklám.