A Roomba nevű háztartási robot gyártója ezúttal olyan eldobható droidokat fejlesztett ki az amerikai fegyveres erők számára, amelyek képesek maguktól felépíteni a kommunikációs rendszereket.
A LANdroidoknak nevezett technológián alapuló készülékek működési elve gyakorlatilag megegyezik a kézigránátokéval, a különbség csupán az, hogy ezek az eszközök az eldobásuk után nem felrobbannak, hanem olyan távközlési hálózatokat építenek fel, amelyek segítségével az amerikai katonák tájékozódhatnak és kapcsolatba léphetnek egymással a városi harcokban. A hároméves, 3 millió dollár összköltségvetésű projektet támogatja a DARPA amerikai katonai kutatási-fejlesztési hivatal is.
“Ezeket a robotokat akkor lehet használni, hogy ha a hadsereg gyorsan akar létrehozni egy kommunikációs rendszert, amelyet ráadásul nem akar állandóan karbantartani és amely képes magát gyakran átkonfigurálni” – jelentette kiChris Jones, az iRobot projektvezetője.
A LANdroidok pont a városi harcok során nyújthatnak nagy segítséget, hiszen a jelenleg az amerikai 
hadsereg által használt távközlési hálózatok egy részének komoly gondokat okoznak például a kapcsolattartást akadályozó és a rádiójeleket eltérítő vagy szétszóró magas épületek. Az eldobható robotokat viszont ezek az akadályok nem zavarják és képesek ilyen körülmények között is fenntartani a kapcsolatot. Maga a technológia a WLAN 802.11g szabványon alapul, de jelentősen kibővítették, így a rendszer képes megjavítani vagy újrakonfigurálni magát még akkor is, ha az egyik robot használhatatlanná vált.
Chris Jones elmondta, hogy minden egyes droid kevesebb mint egy kilogramm súlyú, a szélessége legfeljebb 10 centiméter. Emiatt egy katona akár több robotot is magával vihet és eldobhat. Az eszközök egyenként 100 dollárba kerülnek. Chris Melhuish, a Nyugat-Angliai Egyetem Bristol Robotikai Laboratóriumának igazgatója szerint a megoldás abszolút megvalósítható. Van azonban néhány komoly probléma. Az első a robotok energiaellátása, hiszen például a lépcső vagy más kisebb akadályok (ablakok stb.) leküzdése komoly energiaveszteséget okozhat. Éppen ezért a droidoknak képeseknek kell lenniük az ilyen akadályok elkerülésére és a különböző felületeken való mozgásra, legyen szó egy szőnyegről vagy betonról. Meg kell találni azt az egyensúlyt, amellyel a legnagyobb hatótávolság és sávszélesség érhető el.
Az eszközök maximális sebessége 0,5 méter másodpercenként (1,8 km/óra), amelyet a tervek szerint akár tíz órán keresztül is tartani tud. A kutatóknak persze az első prototípusok idei megjelenéséig még választ kell találniuk az olyan kérdésekre is, mint például hogy miként és mennyire védjék a robotokat a zavarások ellen, legyen-e álcázórendszerük, valamint hogy miként mozogjanak a városokban is előforduló nehéz terepen (sár, kavics, romok stb.)?
Berta Sándor 2008.05.29.
