Minden vállalkozónak és cégvezetőnek megvannak a maga sajátos kis szokásai, amelyekkel nemcsak hatékonyabbá teszi munkanapját, de hosszabb távon is meg tudja őrzi motiváltságát. Mutatjuk a legjobb tippeket!
Az üzleti világ legsikeresebb menedzserei nem véletlenül jutottak el oda, ahol ma vannak. Tudatosan építették karrierjüket és fejlesztették szakmai képességeiket, kitartóak voltak, szorgalmasak és fegyelmezettek. És voltak mögöttük segítők, kollégák, mentorok, vagy éppen megbízható magánéleti bázis: a szeretteik. De még nekik is voltak gyengébb periódusaik, ahogy mindenkinek.
Hogyan lehet az év szinte minden munkanapján megőrizni energikusságunkat, fókuszunkat és eltökéltségünket, hogy lehetőleg mindig “pengék” lehessünk? Íme néhány apró fortély, szakmai fogás, olyanoktól, akik az üzleti élet sűrűjében élnek.
Hálaadó füzet
Bryan Slovon a Stuart Financial Group alapító-vezérigazgatója egy kis hálaadási naplót vezet, amiben leírja, hogy mi mindennek örül, ami megtörtént vele vagy amiben részesült. Ez segíti abban, hogy ne a negatívumokra koncentráljon, hanem az élet és a karrier pozitívumaira. Ezzel hangulata, mentális beállítottsága is pozitív marad. Slovon szerint egy ilyen napló hatékony eszköz abban, hogy legyőzzük a negatív gondolatmintáinkat.
Reggeli test- és agytorna
Douglas Vermeeren a Personal Power Mastery nevű önfejlesztő program kitalálója reggelenként brazil ju-jitsu edzést tart. Azért szereti, mert ez nemcsak a testi erőnlétről szól, hanem a szellemi éberségről. Ebben a sportágban stratégának kell lenni.
Az edzés után halad néhány oldalt azzal a könyvvel, ami éppen terítéken van nála, vagy elolvas néhány újságcikket, amit kijelölt magának, hogy a szürkeállományát új tudásanyaggal frissítse. Vermeeren mindenekelőtt diáknak tekinti magát az élet iskolájában és e gondolatmenet azt feltételezi, hogy minden nap tanulunk valami újat, ami hozzásegít, hogy tapasztaltabbak, körültekintőbbek, nagyobb tudásúak, és lehetőleg bölcsebbek is legyünk.Ehhez azonban az kell, hogy minden reggel megeddze testét és elméjét, s ha ez megtörtént, akkor “fitt” állapotban kezdheti a munkát a cégénél.
Facebook, Google- ez is segíthet!
Egy sikeres embernek képben kell lennie az új trendeket, beszédtémákat, pillanatnyi és hosszabb távú divathullámokat illetően, tudni, mire mozdulnak a fiatalok. Ha valakinek van gyereke, sok szempontból könnyebb a jóval fiatalabb korosztállyal lépést tartania, belelátnia az új generációt foglalkoztató dolgokba. Akinek nincs saját gyereke, annak érdemes a rokonságban, ismeretségi körben lévő csemetékkel elbeszélgetni időnként, hogy számukra mik a fontos dolgok, jelenségek manapság. Az se csüggedjen, akinek ez sem fér bele az életébe, mert ott van a kimeríthetetlen kollektív tudás: a közösségi média, ahol mindenki posztolja az őt érdeklő dolgokat -cikkeket, videókat, fotókat, idézeteket- és a vele megtörtént dolgokat.
Chris Orestis a Life Care Funding vezérigazgatója a kamasz fiaitól “tölti le” a fiatal korosztály tudását és ízlését, s rendszeresen elámul azon, hogy ők mennyire előrébb vannak a gyorsan mozgó új trendek ismeretében. A másik trükkje, hogy mindenre és mindenkire rákeres a neten, ami ismeretlen számára, de hallott felőle másodkézből. Üzletága fontos szereplőit éppúgy lecsekkolja, mint az új szakkifejezéseket. Minden nap ez a reggeli rituáléi egyike az irodai íróasztalánál.
Ha az ember nem tájékozódik az iparága, a hivatása jelenségeiről, akkor előbb-utóbb lemarad és nem lesz képes kitalálni azokat a termékeket, szolgáltatásokat, melyek piacképesek, vagy megtalálni azokat, hogy eladhassa a saját régiójában.
Közösségi média – céllal és mértékkel
Mindenki ismeri az érzést, hogy milyen amikor a klikkelések hevében, a megnyitott oldalakból, linkekből származó újdonságérzéstől áthatva belefelejtkezünk a szörfölésbe, ide-odaugrálgatunk, kommentelünk, csevegünk, de semmilyen valós munkát nem végzünk el. Csak elherdáljuk az időnket. Az ilyen netes lötyögésnek is megvan az ideje és a helye – csak nem a munkanapon.
Hogy ez kicsit ellentmond az előző pontnak? Nem egészen. A lényeg, hogy legyünk óvatosak a szörföléssel, ne vesztegessük a munkaórákat rá. Gondoljunk arra, hogy a munkaórák alatt lehet elérni mindenki mást, üzleti partnereket, klienseket, kollégákat, beszállítókat – az időt tehát erre használjuk ki. A szörfölésre pedig ott a kora reggel, az ebédidő. Jó esetében egyébként eléggé érdekel minket, amivel a munkahelyünkön foglalkozni kell, hogy belső késztetésünk is van rá, hogy “toljuk a szekeret”. Ha nem, akkor egyébként is baj van.
Nicole Smartt, a Star Staffing elnöke és a “From Receptionist to Boss” (Recepciósból főnök) című könyv szerzője viszont nem kevesebb, mint egy órát szán arra minden nap, hogy blogot írjon és hogy aktív legyen a közösségi médiában. Ha a cégvezető a saját “sztárságát”, személyes márkáját is építi és úgy érzi, a népszerűsége elengedhetetlenül fontos a cég prosperálásához, akkor valóban szükség van masszív netes jelenlétre és arra, hogy valóban a saját egyéniségét is belevigye az online megnyilvánulásaiba, ne csak száraz marketingszólamokat hadarjon.
A 10 órás limit
Marco Kozlowski, aki cégvezetők tanácsadójaként dolgozik, arra esküszik, hogy délelőtt 10-ig végezzük el a nap legfontosabb teendőiből jó néhányat. Úgy kezdjünk neki a napnak, hogy állítsunk fel prioritásokat, mik a leginkább halaszthatatlan teendők, s ezeknek veselkedjünk neki azonnal. Ha 10-re azt látjuk, hogy máris rengeteg dolgot kipipáltunk a tennivaló listánkon, az motivációt ad a nap további részére is.
Kipipálva
Az elvégzett feladatok listázása egyébként is segíthet. Paul Ratoffnak, a Strategy Development Group vezetője is erre esküszik. Tulajdonképpen naplót vezet arról, mi mindent sikerült elvégeznie minden munkanapon. Ebbe beletartoznak az értekezletek, üzleti tárgyalások, telefonbeszélgetések, valamint megjegyzések az ezekből eredő, még elvégzendő teendőkről. Ha egy téma vagy feladat nem igényel további ügyintézést, azt is odaírja az adott sorba. Így pontosan tudja, hogy másnap min kell munkálkodnia és min nem.
8 óra alvás, korai kelés
Ha nem alszunk eleget, testünk energiaszintje csökken. Persze minden ember más alvásmennyiséggel éri be, de általában véve elmondható, hogy legfeljebb az álmatlanságban szenvedők tudnak maximális erőbedobással teljesíteni a nappali órákban úgy, hogy alig aludtak 4-5 órát. A többségnek ennyi alvás nem lesz elég ahhoz, hogy ereje teljében legyen. Ha nem alszunk eleget nem leszünk produktívak, bárhogy is próbálkozunk.
Ugyanakkor azokban, akik sokra vitték a szakmájukban, buzog a tettrekészség. Vagyis szervezetük is ráállt arra, amire az elméjük: felkelni és csinálni. Aki későn kelő, annak a karaktere alapvetően nem dinamikus, mert jobban vonzza a lustálkodás, mint a cselekvés. (Nem véletlen, hogy a sikeres emberek jellemző szokásainak egyike éppen a korán kelés – ld. keretes írásunkat.)
Ha telefonál, akkor telefonáljon
Jelentősen növelheti a hatékonyságot, ha a nap folyamán elintézni szükséges telefonokat a nap egy bizonyos szakaszára szervezzük. Eddie Meehan, aki olyan hírességeknek segít a rajongói bázisukkal való kapcsolattartásban, mint Justin Timberlake, Taylor Swift vagy Justin Bieber, ebéd utánra időzíti a telefonhívásait. És akkor elintézi az összeset. Ennek köszönhetően a nap további részében nyugodtan dolgozhat a saját tempója szerint anélkül, hogy állandóan telefonbeszélgetésekkel szakítaná meg azt, amit éppen csinál.
Érdekelne, hogy…
A tanulékony, tudásvezérelt cégvezető naponta többször felteszi azt a kérdést, hogy “érdekelne, hogy…”. Vagy ennek variációit (“kíváncsi lennék, hogy…”, “szeretném megtudni, hogy…”) Ez a kíváncsiság nemcsak megtörtént dolgokra, tehát ellenőrzésre vonatkozhat, hanem lehetséges forgatókönyvekre is . “Mi lesz akkor, ha…” “Jobb lenne, ha azt csinálnánk, hogy…”
Sokszor a beosztottakra kell hagyni, hogy megválaszolják a kérdést. Ha ők sem biztosak a dolgukban, a kérdés arra trenírozza őket, hogy elgondolkodjanak és próbáljanak javaslatokkal előállni. A menedzsernek nem kell mindenre tudnia a választ, de azt képesnek kell leszűrnie a beérkező válaszok, magyarázatok alapján, hogy a javasolt eljárási mód helyes-e, célravezető-e. A “vajon miért”, mint tudakolózó, kérdező alapállás nemcsak a kekeckedő főnök sajátja (aki szeretné tetten érni a mulasztásokat), hanem azé a menedzseré is, aki meg akar mindent érteni maga körül – beleértve a konkurencia húzásait vagy az iparága fejlődését.
Forrás: Christina DesMarais, Inc.
