Nem újdonság, hogy az Intel minden tavasszal és ősszel megrendezi geekfesztiválját. Az Intel Developer Forumra nem csak a chipgyártó óriás miatt érdemes odafigyeni. Helyszíni tudósítás.
A hűséges Computerworld olvasók azt is tudják, hogy az IDF nem csak a tavasz biztos jele, és a rendezvény sem csak az Intelről, hanem legfontosabb iparági partnereiről is szól. Ami külön érdekesség, hogy az Intel immár másodszor hozta el Kínába a rendezvényt. Tavaly Peking, idén Sanghaj volt a tavaszi IDF helyszíne. Hogy miért? Nos, nyilvánvalóan az Intel óriási potenciális piacot lát a kontinensnyi országban, és már csak ezért is szeretne jó időben lenni a jó helyen, hangsúlyozni, hogy ez a piac fontos a számára. Másfelől a számos országból érkezett közönségből sokaknak ez a helyszín könnyebben érhető el, mint az Egyesült Államok.
Hagyományosan az Intel az IDF hivatalos indulása előtt külön bemutatót szervezett a sajtónak: a nulladik óra mintájára nulladik napot. Ez alkalommal azt vártuk az IDF-től, hogy többet tudhassunk meg a legújabb generációs Intel processzormagról, a Nehalem-ről; az érdeklődés középpontjában áll az Intel Atom, a rá épülő MID-ek és a bennük használatos olyan technológiák, mint például az SSD-k. (MID – Mobile Internet Device. Olyan internetes kommunikációra kihegyezett mobileszköz, amely méretében az okos telefonoknál nagyobb, a szubnoteszeknél kisebb.) Nos, ezek a témák a legnagyobb valószínűséggel a következő két, hivatalos napra maradnak majd. Az Intel a nulladik napot leginkább annak szentelte, hogy bemutassa, Kínára nem csupán piacként gondol, hanem komoly fejlesztések is folynak itt.
Paparazzo stílusú kép az Intel Nehalem kódnevű processzorának szilíciumlapkájáról
A cég fejlesztői arról beszéltek, hogy min dolgoznak az Intel helyi fejlesztőlaboratóriumaiban. A közeljövő egyik legnagyobb horderejű alkalmazása lehet a “médiabányász keresőmotor”. Segítségével – értelemszerűen – úgy kereshetünk mozgó- és állóképekre, illetve hangfájlokra, hogy a kereső képes lesz megmondani, ha az adott kép tájat ábrázol, azon vegetáció, vízfelület látható, vagy az adott videón egy futó emberi alak látható, míg a hangfelvételen egy ember beszél közönség előtt, és a közönség fel-felnevet. A fejlesztés ott tart, hogy minimum hetven százalékos pontossággal meg tudja határozni egy kép tartalmát, és a kapott eredmények a 70-80 százalékos pontossági arányok közé esnek.
Érdekes kutatás a mobileszközökben már meglévő szenzorok kihasználása, fejlesztése és fogyasztásának csökkentése. A legtöbb mobiltelefonban már most is találunk kamerát, és számos noteszgépben van gyorsulásmérő. Ezeket jelenleg semmire sem használjuk azon túl, hogy álló- vagy mozgóképet készítünk velük, vagy megvédjük a merevlemez adatait azáltal, hogy kirántják a meghajtófejeket az adatokat tartalmazó felület felől, ha úgy érzik, hogy a gép zuhan. Holott számos lehetőség nyílna a kihasználásukra, például a berendezések érzékelhetnék környezetüket, és a kamerát is használhatnánk arra, hogy egy lefotózott épületben működő múzeumnak megtudjuk a nyitva tartását – az eszköz felismeri az épületet, és az internetről automatikusan begyűjti a szükséges információt. A scifikből ismert robotok megvalósításának is nélkülözhetetlen eleme, hogy kifejlesszék számukra a környezet érzékeléséhez szükséges képességeket, annak pedig ez lenne az első mérföldköve. Már élőben is láthattunk olyan háromujjú robotkezet, amely anélkül volt képes felismerni bizonyos tárgyakat, hogy megérintette volna azokat, és a tulajdonságaiknak megfelelő erővel meg is tartotta mindegyiket. (Például más erővel fog és tart meg biztonságosan egy üdítős palackot, mint egy krémsajtos dobozt.)
Kézfogás a jövővel. A robotkéz már azelőtt érzékeli a tárgyakat, hogy megérintené azokat
