Augusztus 13-án járt le a tagállamok számára szabott határidõ, ameddig a nemzeti jogrendbe kellett volna átemelni az Unió két fontos hulladékgazdálkodási direktíváját: az elektromos és elektronikus hulladékok kezelésérõl szóló 2002/96/EC direktívát (a 2003/108/EC direktíva által hozott módosításoknak megfelelõen – WEEE direktíva) és a veszélyes anyagok használatának tilalmát elõíró 2002/95/EC direktívát (RoHS direktíva).
A két direktíva célja az, hogy a használaton kívülre kerülõ elektromos és elektronikai termékek ne egyszerûen a szemét kerüljenek, hanem újrahasznosíthatók legyenek és az újrahasznosítás meg is valósuljon. Jelenleg a legtöbb elektromos és elektronikus készülék életútját a hulladéklerakóban esetleg a hulladékégetõben fejezi be. A bennük lévõ veszélyes anyagok azonban ezekkel a kezelési módokkal könnyen a környezetbe kerülhetnek, ahol szennyezhetik a vizet, a talajt vagy a levegõt, s káros egészségügyi következményeket okozhatnak.
A két direktíva fontos lépés azon az úton, amelynek végcélja az, hogy az elhasználódott tévékészülékek, mosógépek, mobiltelefonok vagy éppen légkondicionálók ne szennyezék a környezetet.
A határnapra azonban a 25 tagállamból csak egyedül Görögország teljesítette azt a kötelességét, hogy a direktíváknak megfelelõen nemzeti jogszabályokat alkosson. Ennek kapcsán Margot Wallström kijelentette: Egyre több és több elektronos és elektronikai terméket vásárolunk, s ezek komoly problémát okoznak a települési hulladék feldolgozásában, mert nagyon gyakran mérgezõ anyagokat tartalmaznak. A két új direktíva ennek a jelenségnek a felszámolását szolgálná – ha átkerülnének a tagországok nemzeti jogrendszerébe. Csalódott vagyok, hogy 24 tagállam a mai napig késlekedik ezzel a lépéssel; arra sürgetem õket, hogy gyorsítsák fel a törvényalkotási folyamatot. Gyorsan kell cselekednünk annak érdekében, hogy csökkentsük az elektromos hulladékok által okozott károkat.
Az elektromos és elektronikai hulladékok mennyisége háromszor gyorsabban növekszik, mint az egyéb települési hulladéké. Átlagban minden egyes európai polgár kb. 14 kg ilyen jellegû hulladékot termel évente. Ugyanakkor az elektromos és elektronikai termékek gyártásához gyakran mérgezõ anyagokat használnak fel (például nehézfémeket), s ezek a települési hulladékba kerülnek.
A két direktíva arra kötelezi a termelõket, hogy új tervezzék és gyártsák elektromos és elektronikai termékeiket, hogy megkönnyítsék szétszerelésüket, újrahasznosításukat, újrahasználatukat, s fedezzék az ezzel kapcsolatos összes költséget – ide értve a visszagyûjtés költségeit is. A WEEE direktíva alapján a 15 régi tagállamnak 2005 augusztusáig, a 10 új tagállamnak 2007 augusztusáig kellene létrehoznia az elektromos eszközök visszagyûjtésére szolgáló rendszert. Ha ezek a rendszerek mûködésbe lépnek, a fogyasztók díjmentesen visszavihetik az üzletekbe vagy a gyûjtõpontokra a használaton kívülre kerülõ készülékeket. A tagállamoknak minimálisan évi 4 kg ilyen hulladékot kell visszagyûjteniük minden lakosuktól. A direktíva emellett újrahasznosítási célokat is megfogalmaz.
A RoHS direktíva 2006. július 1-jétõl megtiltja bizonyos veszélyes anyagok használatát; az elektromos és elektronikai berendezésekben például tilos lesz ólmot és kadmiumot alkalmazni. (E két nehézfém egészségre ártalmas hatását többszörösen is bizonyították.)
A nemzeti törvényhozók azonban erõs késésben vannak a megfelelõ hazai jogszabályok megalkotásával: a legtöbb tagállamban még csak folyamatban van a megfelelõ törvények elfogadása, s ezeket a tagállamoknak elfogadásuk után még meg kell küldeniük a Bizottságnak, ahol ellenõrzik, hogy azok megfelelnek-e a direktíváknak, s szükség esetén megteszik a megfelelõ lépéseket – ezek között szerepel, hogy a Bizottság arra kéri a Bíróságot, szabjon ki büntetést a késlekedõ tagállam(ok)ra a jogszabály-alkotási határidõ megsértéséért.
Bõvebben: http://europa.eu.int/comm/environment/waste/index.htm
