Megjósolható-e a jövő? Felkészülhetünk-e a jövőre? És ha igen, hogyan készüljünk fel? A Computerworld CIO-reggelijén erről beszélgettek jövőkutatók, technológiai szakemberek és informatikai vezetők.
A jövő nem csak a scifi-szerzők és rajongóik fantáziáját izgatja. Rövidebb-hosszabb távú előrejelzésekre mindannyiunknak szüksége lehet, és nemcsak egy üzleti terv elkészítéséhez: az informatikai vezetőnek ugyanúgy számolnia kell a jövőbeni technológiákkal, mint például egy IT-biztonsági vezetőnek a jövőben – holnap, egy hét vagy egy év múlva – megjelenő veszélyforrásokkal. A jövőkutatás informatikai aspektusait vizsgálta a Computerworld CIO-reggelijének három előadója: Galántai Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense, neves jövőkutató, Gacsal József, a rendezvényt támogató Intel Magyarország üzletfejlesztési igazgatója, valamint Fischer Erik processzorfejlesztési szakértő, AUGMENT!IT Informatikai Kft. ügyvezető igazgatója.
Jósolni lehet
Galántai Zoltán előadásában a jövőkutatást helyezte nagyobb összefüggésbe az 50-es években kidolgozott Delphi módszerétől a szcenárókra épülő előrejelzésekig. A hidegháború csodafegyverének tartott Delphi módszer lényegében a bukmékerek munkájának megfigyelésén alapult. Azt tapasztalták ugyanis, hogy a bukmékerek jobban meg tudják jósolni a lóversenyek befutóit, mint a fogadók. Ennek szellemében a 60-as évek elején megkérdeztek anonim módon 82 neves szakembert, többek között Isaac Asimovot, Arthur C. Clarkot és Gábor Dénest is, hogy szerintük milyen technológiák lesznek az ezredfordulón, majd pedig az összesített válaszokról ismét mondhattak véleményt. A megkérdezettek például szájon át szedhető fogamzásgátlót, a tengervíz ihatóvá alakítására alkalmas berendezéseket, magas intelligenciájú számítógépeket vagy a Mars meghódítását vizionálták.
Big Data – mindent előrejelezhetünk
„Ha egy szóban akarom összefoglalni a jövőkutatást, akkor a változás szót használnám, ha egy összetétellel, akkor azt mondanám: mély bizonytalanság” – mondta Galántai. Az informatikai jövőkutatás kapcsán megfogalmazódó elméletek közül a komputálható univerzum gondolatát emelte ki, melyet a jövőkutatók a jelenlegi cloud computingból és a Big Data koncepcióból vezetnek le. Szenzorok segítségével hamarosan olyan adatmennyiséget lesz képes összegyűjteni az emberiség – a világról és az egyes emberekről is –, hogy azokból modelleket létrehozva, majd pedig a modellek alapján a bejövő új adatokat a valós időnél gyorsabban feldolgozva minden előrejelezhető lesz, akár egy infarktus bekövetkezése is. A Science 2000 Group azt jósolja, hogy a jövőben informatikai eszközök nélkül elképzelhetetlen lesz tudományos kutatás. „Mesterséges” tudósok és új természettudományok jönnek létre.
Galántai beszélt a jövőkutatás korlátairól is: minden olyan rendszer, amely nem szigorú törvényszerűségek szerint működik, gyakorlatilag előrejelezhetetlen, hiszen hiába állítanak fel rengeteg vizsgálandó paramétert, egyetlen nem kalkulált esemény is felboríthatja az előrejelzést. A jövőkutatás éppen ezért legfeljebb általános figyelmeztetéseket képes adni, melyek bekövetkezte azonban nagyban függ a körülmények alakulásától.
Az előrejelzéseket mindenképpen érdemes fenntartással kezelni – hangsúlyozta Galántai. A különböző jövőkutatók ugyanis viszonylag tipikus előrejelzéseket adnak. Technológiai jövőkutatók a hosszú távú és pozitív, a gazdasági jövőkutatók a rövid távú és pozitív, a társadalmi jövőkutatók a rövid távú és negatív, míg a zöldek a hosszú távú és negatív előrejelzéseket preferálják.
Intel is jövőt kutat
Gacsal József, az Intel üzletfejlesztési igazgatója a jövőkutatás kézzel fogható hozadékairól beszélt. Példák segítségével mutatta be, hogy ami néhány éve még futurisztikus megoldásnak tűnt, ma már megvalósult valamilyen szinten: ilyen a sanghaji mágneses gyorsvasút, a viselhető számítógép (például különböző orvosdiagnosztikai eszközök formájában), az agyhullámokkal vezérelhető művégtagok, de ide sorolható a háztartási elektromos hálózatról tölthető elektromos autó is. Az Intel intenzív jövőkutatást folytat, melynek csak egy része kötődik közvetlenül az informatikához (pl. a cloud computing, a robotika, a mobilitás stb.), más része azonban látszólag az informatikától távol eső terület, például a kulturális antropológia vagy az érzékelés és észlelés területe. A kutatások azonban – hangsúlyozta Gacsal József – nem öncélúak, azoknak mindig egy konkrét termékben (prototípusban, koncepcióban) kell testet ölteniük.
