Manapság nemritkán olcsóbb és kényelmesebb megoldásnak tûnik, ha régi
számítógépeink felfejlesztése helyett új PC-t vásárolunk. De vajon mi
történik az újabb modellek kedvéért leselejtezett gépekkel?
Az elektronikus termékek e-hulladékként is aposztrofált fölössé vált
komponensei az újrahasznosítás helyett a legtöbb esetben
szemétlerakóban vagy szemétégetõben végzik, aminek következtében a
bennük rendszerint megtalálható ólom, kadmium, higany és más mérgezõ
anyagok szennyezik a talajt, a vizet és a levegõt.
“A csúcstechnológiai forradalom gyümölcsei puszta méreganyagok, ha a
kiszolgált elektronikus termékektõl hasznos élettartamuk lejártával nem
megfelelõ módon szabadulunk meg” – emeli ki Ted Smith, a
szilícium-völgyi Toxics Coalition alapítója. A csoport a napokban tette
közzé a technológiai cégek környezetvédelmi tevékenységét vizsgáló és
értékelõ szokásos éves beszámolóját, amelyben megállapította, hogy a
veszélyes anyagok kezelése, az újrahasznosítási programok, valamint a
dolgozók egészségének és biztonságának védelme szempontjából az amerikai
cégek elmaradnak japán és európai vetélytársaiktól.
Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) adatai szerint az Egyesült
Államok minden más nemzetnél több e-hulladékot termel: 2000-ben például
több mint 4,6 millió tonna elektronikus szemét került az amerikai
szemétlerakókba; elõrejelzések szerint ez a mennyiség az elkövetkezõ
években akár a négyszeresére is nõhet.
A hulladék egy részét mindenesetre újrahasznosítják: a kiszolgált
gépekbõl eltávolított acél-, alumínium- és rézkomponenseket gyakran
használják fel az új gépek elõállításakor. Mindazonáltal az
újrahasznosításnak is megvan az ára: becslések szerint az Egyesült
Államokban újrahasznosítás céljából összegyûjtött elektronikus hulladék
mintegy 50-80 százalékát Kínába és más országokba exportálják, ahol a
régi gépeket szétszerelõ, és ily módon a mérgezõ anyagokkal érintkezésbe
kerülõ munkásoknak komoly egészségügyi kockázatokkal kell szembenézniük.
Egyes gyártók ugyanakkor egyre nagyobb felelõsséget kezdenek magukra
vállalni elavult termékeik jövõbeli sorsával kapcsolatban, és különféle
programokat alakítanak ki a régi számítógépes alkatrészek begyûjtésére.
Japán és az Európai Unió az Államokénál jóval elõremutatóbb
újrahasznosítási törvényekkel rendelkezik az e-hulladék kezelését
illetõen. Az Európai Parlament például nemrégiben fogadott el két olyan
törvényi rendelkezést, amelyek arra kötelezik a gyártókat, hogy maguk
fedezzék visszavételi programjaik összegyûjtési és újrahasznosítási
költségét.
A veszélyes anyagokra vonatkozó európai korlátozások, valamint az
elektronikus hulladék kezelését szabályozó európai direktívák Smith
szerint alkalmasak arra, hogy kijelöljék a számítógép-újrahasznosítás
globális szabványát.
