Modern világunk új hulladéktípusát adják a különböző elektromos és elektronikai berendezések. Gondoljunk csak a rengeteg mobiltelefonra, számítógépre, vagy akár háztartási berendezésre. Míg ezek az új hulladékfajták korábban szinte ismeretlenek voltak, a rohamléptekben fejlődő kommunikáció, az egyre drasztikusabb fogyasztásra ösztönzés nagymértékben hozzájárult ezek nagymértékű növekedéséhez, ezáltal egy újabb megoldandó feladat elé állítva az országokat.
Becslések szerint ma Magyarországon mintegy 120-130 ezer tonna elektromos és elektronikai hulladék képződik egy évben, ami a számítások alapján évente körülbelül 8 százalékkal nő.
A hulladékká vált elektromos és elektronikus berendezések (HEEB) kérdésköre napjainkban az egyik legfontosabb környezetvédelmi problémává vált mind az Európai Unióban, mind hazánkban.
Mennyiségük háromszor gyorsabban nő, mint a többi hulladék átlagos növekedése. Másrészt a HEEB-ek veszélyes anyag tartalmát sem szabad figyelmen kívül hagyni, mielőtt bármit is tennénk.
Hazánk az EU-s jogharmonizáció során szabályozta a HEEB-ek visszavételét, ezek hulladékainak kezelését, valamint korlátozza bizonyos veszélyes anyagok felhasználását az elektromos és elektronikai berendezések gyártásánál.
Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló szabályozás célja, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, több kerüljön újrahasznosításra és érvényesüljön a szennyező fizet elv. Az előírás az elektromos és elektronikai berendezés-kategóriák meghatározása mellett a berendezés gyártójára visszavételi, begyűjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási kötelezettséget ró. A gyártó köteles az általa forgalomba hozott elektromos berendezésből származó hulladékot, a háztartási berendezésből származó történelmi hulladékot (a 2005. augusztus 13-a előtt gyártott elektromos berendezésből származó hulladék) visszavenni.
Emellett berendezés-kategóriánként meghatározott begyűjtési, hasznosítási és újrafeldolgozási aránynak kell eleget tenni. Tájékoztatási és biztosítékadási kötelezettsége is van. A gyártó azonban átruházhatja kötelezettségeit egy koordináló szervezetre is. Jelenleg hazánkban már több ilyen szervezet alakult. A gyártó mellett a kereskedőnek szintén van visszavételi kötelezettsége, melynek teljesítéséért a fogyasztótól nem követelhet díjat, viszont az ösztönzés érdekében fizethet azt.
Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelése során többek közt meghatározásra kerülnek azok az összetevők, alkatrészeket és komponensek, melyeket el kell eltávolítani. Szintén fontos előírás, hogy korlátozzák az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben történő alkalmazását. 2006. július 1-jétől például nem hozható forgalomba olyan berendezés, amely ólmot, higanyt tartalmaz.
Várhatóan ezen intézkedések előbb-utóbb éreztetni fogják hatásukat, és megoldást jelenthetnek a HEEB-ek mennyiségének csökkentésére.
Horváth Petronella 2005.08.12.
