A “8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” már a múlté. A munkamánia komoly betegség. Az ebben szenvedők számára az öröm, a siker egyedüli forrása csak és kizárólag a munka. Az áldozat azonban a pszichikai-fizikai kimerülés pokoli kínjait éli át.
A munka, mint addiktív tevékenység
A munkamánia vagy angol neve után: munka-alkoholizmus (workaholic) komoly betegség, de korántsem új jelenség. Ferenczi Sándor, a neves magyar pszichoanalitikus már 1919-ben leírta a vasárnapi neurózist, amely fejfájással, rosszkedvvel, hányingerrel járt olyan pácienseknél, akik hétvégeken munkaelvonási tünetektől szenvedtek, s nem tudtak mit kezdeni magukkal. 1971-ben az amerikai Wayne Oates úgy vélte, hogy a munkától való függőség sokban emlékeztet az alkoholizmus problémájára, s ezért a jelenséget “workaholism” (e.:vörkaholism) névre keresztelte.
A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik.
Következményei rendkívül súlyosak: túlzott italozás, stressz, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések. Az érzelmi elsivárosodás és teljes összeroppanás lehet az út végén.
Japánban a “karoshi” – ha valaki halálra dolgozza magát – évente 1000 halálesetet okoz; ami közel 5 százaléka az országban előforduló agyvérzések és szívrohamok számának, a 60 év alatti dolgozók körében. Hollandiában a “szabadidő neurózis” a lakosság 3 százalékát érinti. Ők tulajdonképpen fizikailag is betegek lesznek hétvégén és szabadság alatt, amint abbahagyják a munkát. Próbálnak ugyan pihenni, de hiába. Amerikában a munkamánia “a köztiszteletben álló függőség”, ami ugyanolyan veszélyes, pusztító kór, mint az összes többi addikció.
Kifulladásig teljesít
A munkamániában szenvedők közül legtöbben a kimerülés, az összeesés határáig “teljesítenek”, s csak akkor állnak le, ha a testük már vészjelzéseket küld. Legtöbbször álmatlansággal, gyomorfájással, magas vérnyomással, fejfájással, szívritmuszavarokkal, állandósuló pánikérzéssel, depresszióval keresik fel a szakrendeléseket.
A munkamánia tünetei lehetnek szerviek és viselkedésbeliek. Az alábbi szervi tünetek jelentkezhetnek: fejfájás, fáradtság, allergiák, emésztési zavar, hasfájás, mellkasi fájdalom, légszomj, tic, szédülés. A viselkedésbeli tünetek a következők lehetnek: indulatkitörések, nyugtalanság, álmatlanság, kikapcsolódási képtelenség, hiperaktivitás, türelmetlenség, feledékenység, koncentrációs nehézség, unalom, hangulatváltozás.
A munkaterhelés fokozatos növekedése a szociális kapcsolatok beszűküléséhez vezet, beleértve a közvetlen családi kapcsolatokat is. A “munkafüggő” szabadidejét sem tudja úgy eltölteni, ahogyan szeretné – nemcsak mert kevés szabadideje van, hanem mert ezt a keveset sem tudja értékesen felhasználni, végül pedig nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is teljes kimerültség lesz rajta úrrá.
Hol a határ?
A munkafüggőség azonban nem tévesztendő össze a túlmunkával. A kemény munkának köszönhetően eljutott az ember a Holdra, oltásokat fedezett fel, és építette a világot. De azoknak, akik keményen dolgoznak, van egyensúly az életükben. Ülnek az íróasztaluknál, és a síelésről ábrándoznak. A munkamániás a síelés közben is a munkán gondolkodik. Munkával való megszállottságuk mindent lefoglal, ennek következtében nem tudnak egészséges kapcsolatokat fenntartani, kikapcsolódni, vagy akár egészségük megóvása érdekében bizonyos lépéseket tenni.
Ezek az emberek nincsenek ott gyerekeik iskolai szereplésén, nem azért, mert munkában kell lenniük, hanem mert úgy érzik, ott kell lenniük. Elhanyagolják az egészségüket is, mellőzik családjukat és barátaikat. Nem vesznek ki szabadságot, hogy ne kelljen a munkából hiányozni. És, még ha el is mennek szabadságra, akkor sincsenek teljesen “jelen”, mert a gondolataik a munkán járnak.
Mint egyéb függőségek esetén is, a munkamániásoknak sincs “betegségtudata”, nem ismerik fel mániájuk negatív következményeit. Gyakran csak akkor jönnek rá a problémára, ha már nagy katasztrófa történt – vagy az egészségük ment rá, vagy házasságuk, kapcsolataik.
Egy löket a jóból
Ez történt Cheri-vel is, az 52 éves, Kaliforniában élő nővérrel is. Évekkel ezelőtt felismerte, hogy munkamániában szenved, és részt vett a Névtelen Munkamániások csoportfoglalkozásain, hetente egyszer. “Nagyon sikeres voltam a munkámban, nagyon hatékonyan dolgoztam, és a munkáltatóim szerettek. De a munkán kívül igazából más nem létezett számomra. Nem is gondoltam, hogy problémám van, amíg kapcsolataim sorra kudarcba nem fulladtak. Akkor megszólalt egy csengő. Igazság szerint az is sokat segített, hogy a párom épp akkor próbált kilábalni a saját függőségéből. Kitöltöttem egy 20 kérdésből álló tesztet a munkamániások honlapján, és a 16 igen válasz meggyőzött. A párom kezdett jobban lenni, és akkor rájöttem: én is adrenalin-függő vagyok.”
A munkamániásoknak valóban szükségük van egy bizonyos mennyiségű adrenalin “löketre”. Éppen ezért megtalálják azt a munkát, amiben kiélhetik mániájukat. Keresik a magas stresszel járó munkákat, hogy az “adrenalin-áram” biztosítva legyen.
Maximalista családok
A szenvedélybetegségek gyökere a leggyakrabban a gyerekkorban történt eseményekben keresendő. A kutatások szerint a munkamánia gyökere is a gyermekkorban lakozik, az ekkor kialakuló alacsony önértékelés a felnőttkorban is meghatározó marad.
Sok munkamániás szülei közt találunk alkoholistákat, és rosszul működő családokat. A munkamánia az ilyen körülmények között felnövőknél egy kísérlet arra, hogy kontrollálják a kontrollálhatatlant. Azok a gyerekek, akiknek a szülei túl magasra tették a mércét, elérhetetlen célokat tűztek ki számukra, dicséretet, elismerést nem kaptak teljesítményükért, felnőttkorukban hajlamosak a munkamániára. Ezek a gyerekek abban nőnek fel, hogy semmi nem elég jó. Néhányan közülük nem veszik fel a kesztyűt, de sokan azt mondják: Megmutatom, hogy én vagyok a legjobb mindenben, és akkor majd elismernek végre a szüleim.
A munka hőse
A munkamániások nem mindig válnak munkahelyük hasznára. A munkamániás ugyanis gyakran cél nélkül dolgozik, kevésbé hatékony, és minél inkább úrrá lesz rajta a szenvedély, annál több hibát követ el. S mivel a hibáit még több munkával igyekszik helyrehozni, az ördögi körből nincs kitörés. Nem tudnak igazi csapatjátékosok lenni, nem bíznak kollégáik teljesítményében, csak a saját maguk által elvégzett munkát tartják megfelelőnek, éppen ezért képtelenek bármit is kiadni a kezükből. Egy munkamániás főnök pedig még a munkamániás beosztottnál is nagyobb csapás, hiszen nemcsak a cégét, de a munkatársai munkáját, idegeit is tönkreteheti.
www.hazipatika.com , Hajos Anett 2006.05.26.
