Jönnek a hús-vér alkalmazottak munkáját kiegészítő, termelékenységet növelő robotok, a cobotok (collaborative robotok), amelyek hatékony üzemeltetése komoly kihívások elé állítja a vállalati IT-részlegeket.
Ellentétben a vállalat többi alkalmazottjával, Manuel Noriega nap, mint nap folyamatosan dolgozik, toalettszünetek sem szakítják meg tevékenységét, és egészségbiztosítást sem kell fizetni utána. Noriega a Creating Revolutions nevű startup cégnél rakja össze az ügyfélszolgálatoknak készülő kommunikációs eszköz apró alkatrészeit. Einar Rosenberg, a Creating Revolutions informatikai vezetőjének elmondása szerint azért döntöttek a collaborative robot (cobot) alkalmazása mellett, mert korábban az összeszerelést végző alkalmazottak nagyon nagy hibaszázalékkal dolgoztak. A problémát az okozza, hogy az emberek nem képesek ugyanazt a speciális műveletet többször egymás után, hosszú időn keresztül hibátlanul elvégezni. Ugyanakkor Manuel közel nulla százalékos hibaaránnyal tevékenykedik, ráadásul alkalmazása révén jelentős költségcsökkentést értek el. A hús-vér munkavállalók eleinte komoly ellenérzéssel fogadták a robotkollégát, de miután biztosították őket arról, hogy az állásukra nem jelent veszélyt, “befogadták” őt a közösségbe.
Robotikai forradalom
Elmúltak azok az idők, amikor a robotok kizárólag acél ketrecekbe zárt hatalmas méretű ipari gépek voltak: ma már léteznek az emberekkel vállvetve dolgozó robotok, amelyek lényegesen termelékenyebbek náluk, ráadásul fizetni sem kell nekik. Az Amazonnál 45 ezer robot állítja össze és csomagolja be a rendeléseket, a Nanyang műszaki egyetemen a Nadine nevű, érzelmek kifejezésére képes humanoid robot fogadja a hívásokat, a San Franciscó-i Momentum Machines cég pedig olyan robotot fejlesztett ki, amely óránként 400 hamburgert készít.
A Robotic Industries Association (RIA) iparági szervezet statisztikája szerint tavaly az észak-amerikai robotikai piac rekordméretű forgalmat bonyolított le: a régió vállalatai 34606 robotot vásároltak, hozzávetőlegesen 1,9 milliárd dollár értékben. Ez 10 százalékkal haladja meg az előző év forgalmát.
De ahogy a robotok egyre több fizikai és kognitív feladat ellátását veszik át az emberektől, úgy változik meg gyökeresen az IT szerepe. A gondoskodás a biztonságos hozzáférésről és az adatok védelméről, valamint a komplex robotrendszerek programozása komoly kihívások elé állítja az informatikai vezetőket.
Szakértők szerint hosszú tanulási folyamattal jár együtt a robotok bevezetése a munkahelyeken: tréningekkel és képzésekkel kell elérni, hogy minden a tervek szerint valósuljon meg. Ezért fordult a Creating Revolutions a Hirebotics nevű céghez, amely robotok kölcsönzésével foglalkozik, így az azokat alkalmazó vállalatok megszabadulnak a kezdeti nagy beruházási költségektől. A Hirebotics elvégzi az összes programozási, telepítési és karbantartási feladatot, a Creative Revolutions csak a robot munkában töltött idejéért fizet havonta közel 5000 dollárt.
– Startup cégként nem engedhetjük meg magunknak egy nagyon drága robot megvásárlását, és nem rendelkezünk a robotot működtető szoftver kifejlesztéséhez szükséges szakértelemmel sem, ezért választottuk ezt a megoldást, mondta Rosenberg. A Hireboticsnak is több hétbe tellett Manuel “kiképzése”. S minthogy a robot a felhőre csatlakozik, a Hirebotics folyamatosan, valós időben monitorozhatja a teljesítményét, hogy a lehető leggyorsabban észlelhessék és kijavíthassák az esetleges működési rendellenességeket.
Csökkenő költségek, növekvő termelékenység
Nem a komplex programozás az egyetlen nehézség, amelyet az informatikai vezetőknek le kell küzdeniük a robotok alkalmazásakor. Itt van például a Praxis Packaging Solutions esete: a bércsomagolást vállaló cég tizennégy robotot alkalmaz, köztük tizenhárom Baxter típusút (ezek 130 kilogramm tömegű, vörös színű, kétkezű cobotok) és egy Sawyer modellt, a Baxter egykarú, fürgébb testvérét. Mindkét eszközt a Rethink Robotics fejlesztette ki.
A Baxterek egy sor ismétlődő műveletet hajtanak végre, és a programozásuk olyan egyszerű és intuitív, mint egy iPad használata, tudjuk meg Chris Hagertől, a Praxis korábbi informatikai vezetőjétől. Baxter ugyanis szemléltetés alapján tanul: az alkalmazottaknak nem kell mást tenniük, mint megragadni a karját és elmozgatni a szükséges irányba annak megmutatásához, mit kell majd csinálnia. Azonban az egyszerű taníthatóság ellenére a munkavégzési műveletek bemutatása Baxternek nagy súlyok emelésével jár, és komoly fizikai megterhelést jelent az informatikusoknak (igaz, így megspórolhatják az edzőtermi bérlet árát).
Egy másik probléma: gyakran előfordul a Praxisnál, hogy ugyanabban a műszakban többféle csomagolási munkát kell elvégezni. Ezért a vállalatnak többféle kiegészítővel kellett felszerelnie Baxtert a különféle feladatokhoz. A megoldást egy háromdimenziós nyomtató beszerzése jelentette, amellyel házon belül tudják előállítani a szükséges kiegészítőket. Ez viszont újabb terhet rótt az informatikusokra, hiszen nekik kell megtervezniük a háromdimenziós alkatrészeket. A tervezéshez szükséges ismeretek elsajátítása több hónapot vett igénybe.
A cobotok elhelyezéséhez a fizikai munkakörnyezetet is meg kellett változtatni a Praxisnál. Mivel ezek az eszközök nem ketrecben tevékenykednek, hanem az emberek mellett dolgoznak, további biztonsági intézkedéseket kellett bevezetni. Az üzem bizonyos részein apró diagnosztikai kamerákat telepítettek, amelyekről az emberek nem tudnak, így nem befolyásolta a cobotokkal kapcsolatos viselkedésüket. A rejtett kamerák ugyancsak segítenek az informatikusoknak a teljesítményproblémák diagnosztizálásában. Ráadásul a gépekhez csak egy beágyazott jelszóval ellátott USB-kulccsal férhetnek hozzá az alkalmazottak.
Ellentétben a Praxisszal, a Creative Revolutionsnál tevékenykedő Manuel egy számára elkülönített, biztonságos szobában dolgozik. A robothoz csak két kulcs valamelyikével lehet hozzáférni, az egyik a CIO-nál, a másik a cégvezetőnél található. Manuel aktiválásához a rajta lévő vonalkód előtt kell elhúzni a kulcsot. Itt is kamerák figyelik és rögzítik a területen folyó történéseket.
Első a biztonság
A robotokat kamerák, jelszavak és vonalkódok védik a rossz szándékú alkalmazottaktól, de jogosan merül fel a kérdés: mi védi meg az embereket a 180 centiméter magas, nehézsúlyú kollégáiktól? Bob Doyle, az Association for Advancing Automation iparági szövetség kommunikációs igazgatója szerint a robot tevékenységeit pontosan meghatározó kockázatelemzést kell végezni, mielőtt telepítenék a hagyományos munkahelyi környezetbe. Milyen távolságban fog dolgozni az emberektől? Milyen megoldások (például szenzorok) teszik lehetővé, hogy a robotok elkerüljék az emberekkel való fizikai kontaktust? Hogyan programozhatók úgy, hogy erőkifejtésük korlátozva legyen a feladatok végrehajtásakor?
E kérdések megválaszolása után az informatikai vezetők intézkedhetnek a személyi sérülések elkerülése érdekében. A Manuelt gyártó Universal Robots tájékoztatása szerint a kockázatelemzést követően cobotjaik 80 százalékát biztonsági ketrec alkalmazása nélkül, az emberekkel egy térben üzemeltetik.
Ennek ellenére az iparági vezető cégek által felkért szakértők létrehozták a munkahelyeken alkalmazott együttműködő ipari robotrendszerekre vonatkozó ISO/TS 15066-os biztonsági szabványgyűjteményt. Az előírások mindenre kiterjednek az emberek és gépek közötti minimális távolságtól kezdve a maximálisan engedélyezett működési sebességig.
Amikor robotok és emberek dolgoznak egymás mellett, nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy az emberek ne kerüljenek veszélybe, hangsúlyozza közleményében Carole Franklin, a szabványalkotó testület titkára. Eddig a robotrendszerek szállítói és integrátorai csak általános információkkal rendelkeztek az együttműködő rendszerekkel kapcsolatos követelményekről; a kockázatok felméréséhez és kezeléséhez szükséges, speciális útmutatót nyújtó ISO/TS 15066-os szabványgyűjtemény gyökeresen változtat ezen a helyzeten, tette hozzá.
