Minden a bemutatkozáson múlik, ebben az első hét másodpercben dőlhet el egy állásinterjú, vagy akár egy jövendő üzleti kapcsolat további sorsa – figyelmeztet szakértőnk, dr. Erdős Zsuzsanna, üzleti etikett coach.
Több vizsgálat is alátámasztja azt a tényt, hogy egy első, személyes találkozás során, mindössze hét másodperc alatt, megdöbbentően sok dologról döntünk: a szavahihetőségtől, az anyagi helyzeten át, az intelligenciáig.
Ám mi fér bele ebbe a hét másodpercbe?
Olykor az sem, hogy megszólaljunk! Sőt, a kutatások szerint, a némaság sem akadályoz meg minket abban, hogy a széleskörűen véleményt alkossunk másokról, mindössze a nonverbális gesztusaik és az öltözékük alapján.
Ám ha „szóhoz jutunk”?
Akkor a köszönésünk és a bemutatkozásunk lehet az, ami a rólunk formálódó képet alakíthatja.
… és itt a gond: olyan könnyű beleesni abba a csapdába, hogy azt hisszük, amit gyakran csinálunk, az jól is megy.
Ám, ha visszagondolunk, az elmúlt hetek során hány új ismerősünknek jegyeztük meg a nevét az első bemutatkozáskor, és hányan jegyezték meg a mi nevünket?
Megnyugtató tudni, hogy a szakértők szerint akkora stresszel jár a bemutatkozás, hogy nem egyszerűen elfelejtjük partnerünk nevét, meg sem jegyezzük azt! Ugyanakkor a kutatások szerint, valamennyiünk számára az egyik legkedvesebb hangsor a nevünk. Azonnal felkapjuk a fejünket, ha meghalljuk. Az üzletemberek és marketingguruk tudják és ki is használják, hogy a „névenszólításnak” meghatározó szerepe van a sikeres üzletkötés folyamatában.
Hogyan mondjuk hát a nevünket úgy, hogy megjegyezzék azt és miként jegyezhetjük meg mások nevét?
Érdemes figyelnünk a rangsorra, két okból is. Ne tartsanak bennünket tolakodónak, illetve így elkerülhetjük azt a zavarba ejtő helyzetet, hogy egyszerre mondjuk a nevünket újdonsült ismerősünkkel.
Az elméletet mindannyian jól tudjuk: az etikett szabályai szerint, az adott helyzetben „alárendelt” az, akinek először illik bemutatkoznia. A nő és férfi kapcsolatában, a férfi; azonos neműek között a fiatalabb, üzleti, hivatali hierarchia esetén az alacsonyabb rangúnak illik előbb mondania a nevét. Fontos azonban szem előtt tartani: mindig az érkezőnek illik előbb bemutatkoznia a már ott tartózkodónak, nemre, korra, rangra való tekintet nélkül.
A gyakorlat már nem ennyire könnyű.
Annak érdekében, hogy elkerüljük a párhuzamos névmondást, érdemes egy pillanatot várnunk. Ha beszélgetőtársunk tudja, hogy rajta a bemutatkozás sora (vagy csak automatikusan mondja a nevét) nem csúszik egymásra a bemutatkozásunk. Ha tudja, hogy ő a „kitüntetett személy” így vár, ez a rövid, néma pillanat még nem tűnik tétovázásnak, sőt remek hatásszünetként működve, segíti, hogy a nevünket, újdonsült ismerősünk könnyebben megjegyezze.
- A nevünk könnyebb megjegyzését az is segítheti, ha ellenállunk annak az ösztönős késztetésünknek, hogy gyorsan elhadarjuk. Mi jól tudjuk a nevünket, ám beszélgetőtársunk akkor hallja először.
- A keresztnéven való bemutatkozás a magánéletben sem szerencsés, az üzleti életben egyenesen hiba. Azonban, ha valaki férje nevét vette fel teljes egészében, érdemes hozzáfűzni a bemutatkozáskor a keresztnevét is, jelezve, hogy ezen a néven tudják megszólítani (Horvát Józsefné, Edit). Becenevet azonban, sajnos ilyenkor sem illik mondani. Az etikett szigorú szabályai szerint a becenéven szólítás – jellegéből fakadóan – egy bizalmasabb kapcsolati szinthez tartozik.
- A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a fülünknek a legkellemesebb hangszín: a kicsit mélyebb és bársonyos hang. Érdemes ezért erre is emlékeznünk a nevünk mondása során, ha szeretnénk, hogy kellemes élmény legyen a velünk való első találkozás.
- A nevünket, minden cím, rang nélkül mondjuk és kerüljük a nevünk végén a „vagyok”, „hívnak” kifejezéseket. A mi kultúránkban még a doktori címet sem illik használni bemutatkozás során, más országokban, például Németországban, vagy az Egyesült Államokban azonban elvárt. A „vagyok”, „hívnak” szavak használatáról ugyanakkor általánosságban óvnak az etikett szakérők (nemcsak itthon, de német vagy angol nyelvterületen is), mert így elvész az újdonsült ismerős figyelme a nevünkről, ami megnehezíti számára, hogy megjegyezze azt.
- Ha az történik, hogy nem értjük beszélgetőtársunk nevét, ne kérdezzünk azonnal vissza, mert azzal azt sugalljuk, hogy hibázott, ez pedig nem jó kezdete egy kapcsolatnak.
Válogassunk inkább azok közül a megoldások közül, amiket akkor alkalmazunk, ha elfelejtettük a nevét. Talán a legelegánsabb (és legjobb raport-építő fogás), ha pár perces beszélgetést követően elismerjük, sajnos elfelejtettük beszélgetőtársunk nevét és megkérjük ismételje meg. S mivel – mint a kutatásokból tudjuk -, nagy valószínűség szerint ő is így van vele, valószínű megkönnyebbül az őszinteségünktől, bevallja, hogy egy cipőben járunk és most már stresszmentesebben megismételhetjük a neveinket. Ugyanakkor, mivel azokat az embereket kedvelni szoktuk, akiknek azonos apró gyengeségeik vannak, mint nekünk, új ismerősünkkel máris jobban szimpatizálunk egymással!
Paulo Coelho azt írja: Az ember a neve maga, büszke rá, élete során többször elismétli és azonosul vele.
Érdemes hát nekünk is büszkén mondani a nevünket és szeretettel figyelnünk a máséra is!
Különösen, hogy a mindent eldöntő hét másodpercbe, gyakran, csak ennyi fér bele.
Szerző:
üzleti etikett tanácsadó és coach
