z Intel kutatómérnökei a napokban hozták nyilvánosságra elemzésüket, amely szerint belátható időn belül elérkezünk arra a pontra, ahol már nem tartható fent a technológiai fejlődés ütemét leíró ún. Moore törvénye. A kutatók álláspontja szerint ugyanis két évtizeden belül kimerülnek a jelenlegi technológiákban rejlő kapacitások, amely után – azok segítségével – már nem tudjuk majd növelni a számítási kapacitást és a miniatürizációt.
A Moore-törvényt egy az Electronics nevű elektronikai magazinban még 1965-ben megjelent interjúban tette közzé Gordon E. Moore, az Intel egyik későbbi alapítója. A több változatban is ismert állítás szerint a mikroprocesszorok számítási teljesítménye 18-24 havonként folyamatosan megduplázódik a belátható jövőn belül. Bár az állítás pontosságát, megalapozottságát sokan vitatják, az tény, hogy hosszú távon eddig jól közelítette a valós fejlődés ütemét.
Az Intel kutatói szerint 2018-ra a gyártók elérik a 16 nanométeres sávszélességet, ami után már csak maximum egy vagy két lépést lehet javítani – de aztán vége. “Ez egy alapvető határnak tűnik”, véli Paolo Gargini, az Intel stratégiai igazgatója. Ha pedig elérjük ezt a határt, megszűnhet az integrált áramkörök négy évtizede tartó töretlen fejlődési folyamata.
A problémát a fizikai törvények jelentik, amelyek lehetetlenné teszik a félvezető tranzisztorok egy adott méret alá zsugorítását. Ha ugyanis a tranzisztorkapuk méretét 5 nanométer alá csökkentik, akkor azok a továbbiakban már nem képesek ellátni funkciójukat, és kontrollálatlanul szivárog kezd rajtuk keresztül az áram. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a végső fizikai határa a hagyományos félvezető-technológián alapuló integrált áramkörök zsugorításának.
Az Intel kutató szerint az 5 nanométert talán még 4-re is le lehet faragni, amennyiben a jelenleginél jóval nagyobb feszültséggel hajtják meg az integrált áramköröket, amely mellett a szivárgás által okozott ingadozás nem lenne olyan jelentős. Ez azonban más elektromos és hőtechnikai problémákat vet fel, amely megoldása újabb problémákba ütközhet. Utóbbiakra a megoldást az ún. “reverzibilis” technológia jelenthetné, de ennek gyakorlati megvalósítása ma még gyerekcipőben jár, így tervezni is nehéz vele.
A kutatók persze kifogyhatatlanak az ötletekből és sokan például a többrétegű, “emeletes” lapkák gyártásában látják a megoldást. Azt azonban, hogy ezek az ötletek milyen új problémákat vetnek majd fel a gyakorlati megvalósítás során, ma még nem lehet tudni.
STing 2003.12.02.
