Habár a magyar informatika és távközlés szakemberei örömmel fogadták az önálló minisztérium tavalyi felállítását, csodálkoztak azon, hogy a tárca az SZDSZ-hez került: a választási kampányban a szocialisták ötleteire válaszul a liberálisok többször kijelentették, hogy nincs szükség külön informatikai tárcára, a területet az Oktatási Minisztériumba kell integrálni. A Medgyessy-kormány elődeihez képest tudatosabban viszonyul az informatikához, ám korántsem kezeli prioritásként az információs társadalom ügyét, többnyire megmarad a gesztusok szintjén – vélik szakmabéli beszélgetőtársaink.
Kovács Kálmán a szakma szerint ígéretesen nyitott: interjúiban elmarasztalta az Orbán-kormányt, amiért nem liberalizálta a távközlést és nem mert ujjat húzni a monopolhelyzetben levő Matáv tulajdonosával, a Deutsche Telekommal. Kijelentette, hogy az első száz napban módosítják a hírközlési törvényt, egy tavalyi Narancs-interjúban pedig kívánatosnak tartotta, hogy a Matávval szemben versenytársat építsenek fel, amely kikényszeríthetné az alacsony tarifákat (lásd: Valódi versenyt kell kialakítani, Magyar Narancs, 2002. május 30.).
Több mint egy évvel az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) megalakulása után mindebből alig valami valósult meg; a tárcának félévnyi türelmi időt adó informatikai és távközlési szakik szerint a közcélú internet-hozzáférésen és a tárca programjain kívül az önálló minisztérium léte nem hozott áttörést. Áttörést a kormány által szeptember 30-án elfogadott új elektronikus és hírközlési törvény tervezete jelenthet, amely a várakozások szerint valódi versenyt hozhat az elmúlt időszakban is erős állami beavatkozással terhelt szektorba.
Informatikai és távközlési mutatóink ugyanis kedvezőtlenül alakultak: az Európai Unió már elmarasztalta Magyarországot a vezetékes távközlési piacon tapasztalható monopolhelyzet miatt; a személyi számítógépek piaci növekedésével verjük Ukrajnát és Bulgáriát; internetpenetráció tekintetében pedig nemhogy Nyugat-Európához, de a csatlakozó kollégákhoz képest is le vagyunk maradva. Mindez persze az előző kormányok sara is, és tény, hogy Kovács Kálmánék dolgát kezdetben az Orbánék létrehozta Informatikai Kormánybiztosság (IKB) vitatott ügyeinek rendbe szedése mellett a Baja Ferenc vezette Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatalával folytatott viaskodás is lekötötte. Baja egyik, az informatikát érintő kormányzati tevékenység kisajátítását célzó tavaly őszi nyilatkozata csak epizód volt a tárca és közte folyó kompetenciavitának. A májusi kormányalakítással letisztult az IHM profilja, és a Bajához tartozó feladatok egy része a minisztériumhoz került.
Kovács Kálmán néhány hónap alatt visszavett kezdeti lendületéből, és idén tavasszal már a parlamenti ellenzék vágta az ő fejéhez, hogy liberális miniszter létére monopóliumot épít szabadpiac helyett. Az egyik alternatív távközlő cég vezetője szerint Kovács egy idő után már “arról beszélt, amiről a Matáv is: bizonytalanságot jelentene a piacra, ha elkapkodnák az ezer sebből vérző hírközlési törvény módosítását. Nekünk viszont minden hónap számít.”
A minisztérium álláspontja szerint azonban nem lett volna célszerű egy körülbelül 1800 milliárdos piacot félévenként új törvénnyel szabályozni. Ehelyett az iparág bevonásával egyetlen lépésben hoznak létre egy új, az Európai Unióval is egyeztetett törvényt. A fent idézett alternatív cégvezető szerint viszont az a probléma, hogy hiányzik a hivatalos kormányzati hírközlés-politika, amely megalapozná a tárca monopóliumok lebontására tett erőfeszítéseit.
Informatika keresztapa nélkül
A megkérdezettek szerint alapkérdés, hogy hiányzik a minisztérium stratégiája: a tárca egyik bizottsága szeptember végi ülésén fogadta el a Magyar Információs Társadalom Stratégia tervezetét, amely az IHM mellett a többi minisztérium részstratégiáiból áll össze – utóbbiak azonban még nem készültek el maradéktalanul. “Fordítva ülünk a lovon: honnan tudnák az egyes minisztériumok, hogy mihez igazodjanak?” – érvelt egy informatikai jogi szakértő, aki szerint érthetetlen, hogy mi alapján végezte a dolgát a tárca az elmúlt évben. A minisztérium szerint viszont a tárcák a már meglévő keretstratégia irányelvei alapján dolgoztak.
Az Ígéretek sodrásában című Századvég-kiadvány Információs társadalom: egy elvesztegetett év fejezete szerint a minisztériumnak nem kellett volna a kukába vágnia Stumpf Istvánék stratégiáját, annak egyes elemeit továbbvihették volna. Több beszélgetőtársunk is úgy vélte, hogy az ágazati biztonság szempontjából szerencsétlen volt szétverni az előző kormány dolgait. A minisztérium szerint viszont támaszkodtak a Stumpf-féle stratégiára.
A megkérdezettek úgy vélik, nem világos, hol döntenek az informatikáról és a távközlésről. A minisztérium szakmai összetétele erőtlen, nem tudni, ki az úr a házban. Minisztériumi forrásaink szerint a miniszter nem mindig képes különbséget tenni lényeges és lényegtelen dolgok között. Idén májusban az MSZP informatikai tagozata is nekiesett az IHM-nek: úgy vélték, a minisztérium nem teljesítette megfelelően a kormányprogramot, és elhibázott lépéseivel akár a 2006-os választási győzelmet is veszélyeztetheti. Igaz, a pártvezetés végül lenyomta a bíráló ifjakat.
A minisztérium első fontos lépése kapkodósra sikeredett: tavaly áprilisban a Matáv megszüntette a nagy sikerű Mindenkinet csomagot, miután korábban megállapodott az Orbán-kormánnyal, hogy a választásokig érintetlenül hagyják. “Ez lett volna az a pillanat, amikor az IHM erőt mutathatott volna, és nem segíti ki az adófizetők pénzéből a telefontársaságokat, vagyis megtöri az eddig gyakorlatot, amely arról szólt, hogy lehet megfejni az államot” – mondta egy informatikai kutatócég munkatársa. A minisztérium tehát Kovács addigi, a piac elsőbbségét hangsúlyozó nyilatkozataival szemben állami díjtámogatást adott kedvezményes csomagok bevezetéséhez, amelyeknek a bukását egy fél év múlva hivatalosan is elismerte. A minisztérium szerint nem gondolták, hogy ez végleges megoldás lenne, csak átmenetinek tekintették a radikálisabb díjcsökkentés előtt.
Habár 2002. január elsejével elvben Magyarországon is megtörtént a távközlési piacnyitás, a versenyt szabályozó feltételek egyes elemei továbbra is hiányoznak. A 2001-ben elfogadott hírközlési törvény a szolgáltatóválasztást 2002., a számhordozhatóságot pedig 2003. január elsejével vezette volna be. Ma már senki sem vitatja Erkki Liikanen, az EU informatikai és távközlési főbiztosának véleményét, hogy Magyarországon nincs igazi verseny a vezetékestelefon-piacon, mert az uniós átlagnál jóval magasabbak az ún. összekapcsolási díjak (ezt a telefontársaságok akkor fizetik egymásnak, ha előfizetőjük a másik hálózatába telefonál). Míg az unióban az összekapcsolási díj a másfél eurócentet sem éri el, nálunk a 3,5 eurócentet is meghaladja. Ráadásul a domináns vezetékes szolgáltatók összekapcsolási szolgáltatásaikat kiskereskedelmi csomagjaikkal azonos áron vagy annál drágábban adhatják, ezért az alternatív szolgáltatók csak veszteség árán tudnak velük versenyezni. Ezért nem ésszerű, hogy jelentősebb mennyiség eladására törekedjenek, ha pedig nincs választék, nincs piaci nyomás se – maradnak a magas árak.
Kovács Kálmán jövő májusra ígérte, hogy az összekapcsolási díjak elérik a nyugat-európai szintet. “Kovács ezzel a politikai kötelezettségvállalással betette a nyakát a guillotine alá, ugyanakkor adott még egy évet a Matávnak” – mondta a minisztérium egy tanácsadója.
Szabadpiaci beavatkozás
Az említett másik liberalizációs szolgáltatás, a számhordozhatóság bevezetése az alternatívok számára a legfőbb piacra lépési lehetőséget jelenti. Hiába számoltak azonban 2003-as bevételi tervükben azzal, hogy az előfizetők januártól számuk megtartása mellett más szolgáltatóval szerződhetnek, ez csak jövőre valósul meg. Az alternatívoknak elsősorban az állami ügyfelekre fáj a foguk, hisz a távközlési piac meghatározó százalékát a kormányzati szféra teszi ki – egy 1999-es kormányrendelet alapján létrejött szerződés azonban köti a kormányszerveket, hogy az akkori koncessziósokkal (Matáv, Vivendi) szerződjenek.
A miniszter hivatalba lépésekor még úgy nyilatkozott: a sok kicsi telkóból a Matáv egy erős versenytársát építenék fel, ám a kezdeményezés néhány tárgyalás után megfeneklett. A konkrét ügyekben ráadásul továbbra is a Matávnak kedvezett az IHM. Az egyik legtöbbet emlegetett eset a márciusi 25 százalékos internetkedvezmény bevezetése, amelyet Medgyessy az Európa-terv keretében hirdetett meg, a minisztérium pedig a bejelentés előtt kizárólag a Matávval tárgyalt meg. Az internetszolgáltatók az újságból értesültek a bejelentésről, hisz őket kihagyták a döntés-előkészítésből. Előbb az ír tulajdonban lévő eTel sokallt be és nyilatkozta, hogy semmilyen, az IHM által hivatkozott egyeztetésre nem került sor. Mivel a botrányt el kellett simítani, Kovács a többi szolgáltatót is kedvezményben részesítette. A miniszterelnöki ígéret teljesítése körülbelül 3,5 milliárd forintot kóstált.
A miniszter nem volt könnyű helyzetben: beszélgetőtársaink szerint az ügyben megvezették, mert a csökkentési javaslatot már ő is készen kapta, ráadásul a Matáv felajánlotta mérséklés valódi mértéke kisebb volt a Medgyessy által bejelentettnél. Matávos forrásaink ezt határozottan cáfolták: szerintük a cég teljesítette vállalását.
A minisztérium álláspontja szerint viszont az árcsökkentés magától is beindult volna, ők csak rásegítettek a folyamatra. A tárcánál hangsúlyozták: másfél év stagnálás után 2003 márciusára az előző év ugyanilyen időszakához képest negyven százalékkal nőtt az internet-előfizetések száma, azaz megindult a küzdelem a fogyasztókért.
Az egyik informatikai cég vezetője szerint a minisztérium elkötelezett híve a versenynek, de időről időre szembetalálja magát a lobbival. “Mi pedig egyenként porszemek vagyunk a Matávval szemben” – jegyezte meg. A Matáv bizonyos esetekben nyíltan él hatalmával: tavaly télen egy minisztériumi konferencián Straub Elek nagy közönség előtt jelentette ki, hogy politikai konzekvenciái (szavazatvesztés) lesznek, ha a Matáv nem kapja meg egy szolgáltatói alapból a neki járó összeget. A cég egy vezető munkatársa szerint törvénybe ütközőt nem tesznek, csak élnek a hatályos jogszabályok nyújtotta lehetőségekkel.
Gyógyír a bajokra
A minisztérium egy éve alatt az első pozitív jelnek mindenki az új hírközlési törvény tervezetét tartja, amelyet külsős céggel (az IKB átvilágítását végző KPMG-vel) készíttettek el. A magyar hírközlési törvény összesen egymilliárdba került: Orbánék 600 milliót, a jelenlegi IHM pedig 400-at csengetett ki a munkáért.
Az érintettek abban bíznak, hogy a minisztérium “elég tökös lesz”, és kiáll a mostani változat mellett, továbbá javaslataikat is figyelembe veszik. A szocialista párt egy informatikai szakembere szerint meg kell történnie a teljes liberalizációnak, ám úgy, hogy a Deutsche Telekomnak is megérje továbbvinni a vezetékes telefonszolgáltatást. A lapunknak nyilatkozó politikus szerint politikai konszenzusra van szükség abban, hogy mennyire érdeke a kormánynak megterhelni a Matávot, amely “Magyarország koronaékszere”.
Más beszélgetőtársaink épp attól tartanak, hogy a minisztérium a javaslat elkészítése előtt nem konzultált kellő mélységben a koalíciós partnerrel, ezért annak reakciója kiszámíthatatlan. Matávos forrásaink hangsúlyozták: a törvényjavaslat nem kedvez a vállalatnak, sőt kifejezetten hátrányos helyzetbe hozza, továbbá egyes szabályai jelentős jogbizonytalanságot is eredményezhetnek.
Az egyik minisztériumi forrásunk szerint a Matáv akár 100 milliárd körüli összeget is bukhat a jelenlegi törvényjavaslat alapján.
A béka segge
Informatikai szakemberek szerint Magyarországon nincs koncepciózus informatikai iparfejlesztés, és kevés pénz áramlik az informatikai gazdaságba. A minisztérium álláspontja szerint viszont ma már nem olyan könnyen jön a tőke a szektorba, ezért piacnyitás helyett piacbővítésre koncentrálnak: tömegessé teszik a számítógéphez jutást és az internet használatát a Közhálóval, a Sulinet-expresszel vagy a munkavállalói pc-programmal. Az IHM szerint a korábbiakhoz képest a vásárlók nemcsak gépekhez jutnak, hanem internet-használathoz is. Internettel foglalkozó szakemberek viszont arra hívták fel figyelmünket, hogy az előző és a jelenlegi kormány is ugyanazokat a mutatókat vizsgálja, miközben az információs társadalomba való integráció nem csak a fenti adatokat jelenti. “Ha egy kőkorszaki körülmények közt élő törzs minden tagját ellátjuk számítógéppel, és az internet használatára is megtanítjuk őket, attól még nincs kész az információs társadalom” – érzékeltette a koncepciótlanság következményeit az IVSZ egyik tagja.
Néhány beszélgetőtársunk úgy vélte, a minisztérium pályázatait szociológusszemmel írták ki (utalva Csepeli György politikai államtitkár képzettségére). Az IHM egyik vezetője szerint ezt vállalják: a minisztériumnak nem az a feladata, hogy az információs társadalmat építse, hanem hogy a verseny feltételeit kialakítsa, ahol pedig ez torzul, ott beavatkozzon. A szakember szerint csökkenteni szeretnék a digitális megosztottságot, ezért feladatuk a fogyatékosok vagy idősek támogatása, illetve a Nemzeti Digitális Adattárral a magyar kultúra határon túli terjesztése.
Az informatikai szakma az információs tudással kapcsolatos programok mellett jónak tartja a közszolgáltatásokat elektronizáló Közháló programot is, bár nem értik, utóbbi miért húzódik hosszú idő óta. A tavaly meghirdetett, de idén csak a Matávon keresztül igénybe vehető 3,2 milliárdos adókedvezmény beszélgetőtársaink szerint furcsa hátteret ad a verseny elősegítésére vonatkozó bejelentéseknek.
Index, Varró Szilvia 2003.10.10.
