Az ember lépten-nyomon hallja az ősi bölcsességet, mely szerint az idő pénz. Ha ezt az üzleti élet nyelvére lefordítjuk, számtalan szituációba helyettesíthető be, de leginkább a munka hatékonyságának maximalizálása során nyer értelmet. A bölcsesség azonban kifordítva értelmét veszti, sőt számos szituációban az idő csak időként értelmezhető, míg a pénz jelentése kizárólag a pénz lehet.
Priorizálni kell a feladatokat
Az idő nem pénz, a pénz pedig általában nem idő. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor boltba megyünk és nincs nálunk elég pénz. Hiába töltünk ilyenkor több időt az áruházban, a vágyott termék nem lehet a miénk. Hasonlóképpen, ha valamely határidő közeledtével a projektünk “sehogy sem áll”, hiába áldoznánk pénzt, a hátralévő időt nem tudjuk növelni.
Mindenki számára naponta 1440 perc áll rendelkezésére, ezen idővel kell hatékonyan gazdálkodnunk. Mindenkinek saját döntése, hogy a rendelkezésre álló időből mire mennyit fordít. Természetesen vannak kötelező aktusok függetlenül attól, hogy valaki egyetemi hallgató, beosztott vagy vezető, az ideje egy részét “be kell áldoznia”, ám itt sem mindegy, hogy ezt hogyan teszi, mennyire tudja kontrollálni.
Ez persze korántsem olyan egyszerű, és mindenkivel előfordul, hogy összezavarodik az idő és a pénz látszólag egyszerű egyenletének megoldása során. Sokszor túlértékeljük az egyiket, miközben felelőtlenül pazaroljuk a másikat. Vegyünk egy egyszerű példát. Bioritmusától függően mindenkinek vannak termékenyebb napszakai, ugyanakkor a munkatársak, beosztottak vagy éppen a vezetők ebben a hatékony periódusban hajlamosak véget nem érő értelmetlen monológgal, vagy piszlicsáré problémával elvesztegetni a napunk a legértékesebb periódusát. Ráadásul ehhez az emberek döntő többsége jó képet vágva asszisztál, ahelyett, hogy megkérné az illetőt, hogy röviden foglalja össze a mondandóját, esetleg egy későbbi időpontban beszéljenek az adott kérdésről.
Ezzel szemben ha az asztalunkon aprópénzt tárolunk, és valaki a szemünk láttára emel el egy húszforintost, akkor az esetek többségében nem hagyjuk szó nélkül a történteket. Felmerül tehát a kérdés, hogy miközben állandóan azt hangoztatjuk, hogy “az idő pénz”, miért hagyjuk magunkat meglopni, miközben a fizikailag megtestesülő érték esetében azonnal fellépünk, ha kár ér bennünket.
Ahogy azt fentebb leszögeztük, mindenkinek 1440 perc áll rendelkezésére egy nap. Ha bölcsek vagyunk, akkor ezen idővel mi rendelkezünk, mi osztjuk be, hogy ebből mennyit fordítunk munkára, a családra, szórakozásra, önmagunk fejlesztésére, vagy éppen pihenésre. Ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk ezt a korlátozott mennyiségben rendelkezésünkre álló tényezőt, feladatainkat priorizálni kell. Ha hagyjuk, hogy mások rendelkezzenek a mi időnkkel, akkor egy olyan eszközről mondunk le, amely döntően befolyásolja a karrierünket, életminőségünket.
Meg nem újuló erőforrás
Ráadásul az idő esetében egy “meg nem újuló erőforrásról” beszélünk, hiszen az idő kerekét nem tudjuk visszafordítani. Senkinek sincs szabad ideje, legfeljebb valami mástól vesz el. Így ha a munkahelyen valaki feltart minket, és emiatt egy feladat megoldását későbbre halasztjuk, akkor annak befejezéséhez végül túlóráznunk kell. Ha tovább maradunk bent a munkahelyen, akkor a családunkra szánt teendőket is csak a tervezett időpontnál később tudjuk elkezdeni, amelyet azután ha nem kurtítunk meg, akkor a szellemi, és testi felfrissülésre vagy az önmagunk fejlesztésére szánt időből fogunk elcsenni. Ha belegondolunk, mindez egy olyan folyamatot eredményez, amelynek a végén valamely nekünk fontos dolog szenved csorbát.
Természetesen egy rövid csevely valamely kollégánkkal, vagy egy kis közös testmozgás a munkatársakkal szolgálhatja a mentális és testi felfrissülést, s így a hatékonyságunk növekedését is. Mindezt azonban nekünk kell kontrollálni, hiszen véges mennyiségű időnket a lehető legjobban kell beosztani. Gondolja végig napját! Vajon mennyi ideje feletti rendelkezést engedte át másnak? Túl sokat! Itt az idő, hogy okosabban éljen, hiszen az idő olykor még több is mint pénz.
A cikkek a következő címen érheti el a Menedzsment Fórumon:
http://www.mfor.hu/cikkek/cikk.php?article=22224
