A munkáltató költségtérítési kötelezettsége megmarad akkor is, ha a munkavégzésre nem a munkáltató székhelyén, azaz hétköznapi szóhasználattal élve a munkahelyen kerül sor. Így az a munkavállaló is joggal tart igényt a munkavégzéssel kapcsolatos költségei megtérítésére, aki például távmunkában, vagyis rendszeresen a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen dolgozik – mondták el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértői.
A munkaviszony és a megbízási jogviszony közötti különbségek egyike az, hogy munkaviszony során a munkavállaló a munkáltató eszközeit, erőforrásait és nyersanyagait használja. Ez jellemzően a munkáltató székhelyén, telephelyén történik. Legyen szó irodáról vagy gyári termelőegységről, mindezekről a munkáltató fog gondoskodni.
A munkáltatónak ezen felül kötelessége, hogy a munkavállalónak azt a költségét megtérítse, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. Ezek a költségek jogszabályban nincsenek nevesítve, hiszen munkakörtől és az adott körülményektől függ, hogy mik tartozhatnak ide.
Külön jogszabály kifejezetten rendezi azonban a munkába járással kapcsolatos költségek megtérítésének részletszabályait.
Megmarad a költségtérítési kötelezettség
A munkáltató költségtérítési kötelezettsége megmarad akkor is, ha a munkavégzésre nem a munkáltató székhelyén, azaz hétköznapi szóhasználattal élve a munkahelyen kerül sor. Így az a munkavállaló is joggal tart igényt a munkavégzéssel kapcsolatos költségei megtérítésére, aki például távmunkában, vagyis rendszeresen a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen dolgozik.
Mivel a távmunka fogalmi eleme, hogy számítástechnikai eszközzel végzik, és eredményét elektronikusan továbbítják, tipikusan az internet költsége tartozik ide, ugyanakkor a rezsi is arányosan téríthető. Természetesen ilyen esetben a munkába járás költsége nem merül fel, ezért a munkáltató számára nem jelent költségesebb megoldást ez a foglalkoztatási forma sem.
A home office fogalma nem teljesen egyezik a távmunkáéval. Míg a távmunkavégzésről a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodni, és rendszeres távoli munkavégzést jelent, addig a home office során eseti otthoni munkavégzést engedélyez a munkáltató. Ez nem változtat azon, hogy a munkavégzés költségeit a munkáltatónak kell fizetnie.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény azonban a munkáltató részére csak a nevesített, vagyis munkaszerződésben is rögzített távmunkavégzés keretei közötti költségtérítéssel kapcsolatban rendelkezik költségelszámolási lehetőséggel.
Fentiekből az következik, hogy amennyiben a munkavállaló a járvány alatt folyamatosan otthonról dolgozik, a feleknek módosítaniuk kell a munkaszerződést távmunkavégzésre, vagy a munkáltatónak el kell azt rendelnie, melyre a veszélyhelyzet időtartama alatt egyoldalúan is joga van. A munkavállaló igényt tarthat az otthoni munkavégzéssel kapcsolatos költségei megtérítésére, és így ezeket a munkáltató megtérítheti.
Ez a költségtérítés az alábbi esetekben lesz a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adó- és járulékmentes:
– A távmunkavégzéshez szükséges nem anyagi jószág (szoftver), számítógép, számítástechnikai eszköz beszerzési költsége egyösszegben, ha annak értéke nem haladta meg a 200.000 forintot, illetve annak 33%-os leírási kulccsal megállapított értékcsökkenési leírása az értékhatár feletti beszerzés esetén
– Az internethasználat díja (havidíj, forgalmi díj, egyszeri díj)
– A munkavégzés céljára használt hely bérleti díja, a fűtés és világítás díja, ha az a lakástól elkülönült hely, illetve annak a használattal arányos része, ha a munkavállaló a lakását használja erre a célra.
Utóbbi esetben a felmerült költségeket a munkához használt területtel, illetve a munkaidővel arányosítva lehet elszámolni.
Fontos kiemelni azt is, hogy a költségek megtérítése abban az esetben adómentes, ha az elszámolás alapját képező bizonylatok a dolgozó nevére szólnak. A fentieken túlmenő költségek megtérítése úgy adózik, mint a bér.
Mivel a veszélyhelyzet időtartama alatt a felek a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseitől szabadon eltérhetnek, a felek megállapodhatnak abban is, hogy a költségek viselése másként történik. A jelen helyzetben ugyanis egyértelmű, hogy a mindkét fél számára kedvező és biztonságos megoldásokon van a hangsúly.
A munkavállalónak is fontos lehet a munkaviszony megtartásának elősegítése. Ez soha ne „mindenáron” történjen, de adott esetben a munkáltató költségeinek csökkentése kompromisszum tárgyát képezheti, vagyis, ha a munkavállaló fizeti a rezsiköltségeket a távmunkavégzés fejében a veszélyhelyzet alatti időkben – hangsúlyozták végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértői.
