A stressz kifejezést Sellye János, magyar származású orvos alkotta meg. Az angol és francia eredetű szó jelentése a következő: az emberi és állati szervezet egyéni védekező válasza a külvilágból érkező, veszélyeztető ingerekre. A stressz feszültség, megterhelés, egyoldalú célzott nyomás, olyan feszült állapot, amely külső vagy belső inger – stresszor – alapján a testet vészreakcióba helyezi. Ez a feszültségi helyzet tudatosan vagy anélkül, nyíltan vagy lappangva, egyszeri alkalommal vagy tartósan rendkívüli helyzetnek vagy veszélynek teszi ki a testet. Tulajdonképpen minden, amit teszünk, bizonyos fokig stresszt okoz, és ez természetes is. Gondolatok, érzések, testi tevékenység, táplálkozás, környezeti viszonyok – bármelyik stresszorként viselkedhet.
A tartós stressz beteggé tesz
A tartós stressz azonban természetellenes. Az élet természetes folyása ismétlődő ciklusnak felel meg, amit így élünk meg:
- Inger – feszültség – ellazulás – inger – feszültség – ellazulás – és így tovább.
A természetellenes stressz a következőképp működik:
- Inger – feszültség – ellazulás – inger – feszültség – inger – feszültség – ellazulás – inger – feszültség – ellazulás – inger – feszültség – inger – feszültség – inger, és egyre ritkul az ellazulás előfordulása.
Amennyiben csökken az ellazulási fázisok száma, felépül a tartós stressz. Ha a feszültség elér egy bizonyos pontot, melynek szintje személyenként változó, a testi funkciók lassan felmondják a szolgálatot.
Tipikus stresszorok
Mai világunk tipikus stresszhelyzetei:
- zaj, nem természetes fény
- levegőszennyezés
- extrém hőmérsékletingadozás
- alvászavar
- népsűrűségből adódó stressz
- természetellenes körülmények között végzett munka
- kémiai anyagok: ólom, konzerválószerek, mérgek, műtrágyák
- túlterhelés: időzavar, több műszakos vagy túl hosszú munka, az adott tevékenységhez szükséges képességek és készségek hiánya
- lelki hatások: csalódás, kudarc, kritika, nyomás döntéshelyzetben
- szociális hatások: konfliktusok emberek között, markáns életmódváltozás, közeli hozzátartozó elvesztése.
Milyen az igazi ellazulás?
A kifejezés jelentése nagyon sokrétű, és sokan nem a valódi jelentésben alkalmazzák. A jobb megértés kedvéért ismerned kell az ellazulás különböző állapotait, melyek ezek, miként lépnek föl, hogyan hatnak, és hogyan érheted el.
1. Stabil ellazulás
Az alvás egyes fázisaiban vagy nappali álmodozás során érheted el ezt az állapotot. Ilyenkor az agy a normális éber fázisok között egészen kicsi periódusokra feltankol. A legtöbb ember észre se veszi. Az ellazulás e módja a szükséges fizikai és mentális fittséghez és figyelemhez juttatja hozzá az agyat. Ennek az állapotnak a tudatos felvétele nagyon nehéz, ám kikerülni is nehéz, ha a testnek és szellemnek a pihenés ilyen módjára van szüksége. Tehát a stabil ellazulás állapota olyan természetes, akár a levegővétel.
2. Indifferens ellazulás
Ekkor a test és a szellem a környezet ingereit már nem érzékeli, sem a testi, sem a szellemi képességek nem aktívak, csak a túlélőreflexek működnek. Ezt nevezik a legtöbben ellazult állapotnak. Ám a négy ellazulási állapot közül ez a legkevésbé kívánatos.
Eléréséhez nincsen szükség különösebb gyakorlatokra, mert ehhez a vegetáló növényi állapothoz elegendő egy üveg sörrel, egy zacskó rágcsálnivalóval beülni egy fotelba, bekapcsolni egy kis könnyűzenét – feltenni egy kazettát vagy CD-t, amit éppen erre a célra komponálnak –, vagy benyomni a tévét.
3. Labilis ellazulás
Ezt a fajta ellazulást a legnehezebb elérni, és ha már eléred, állandó erőfeszítésedbe, figyelmedbe kerül, hogy fenntartsd. Pedig ez a legkívánatosabb ellazulási állapot az összes közül. Olyan állapot ez, amelyben az összes képesség egy pontban összpontosul. A világot és saját lényedet összességében érzékeled, egységként tapasztalod meg. Csak célzott tréninggel és sok gyakorlással érhető el, és külső segítő igénybevétele is szükséges az elején.
4. Flow
A flow – áramlat – állapota a labilis ellazulás meghaladása. Ha a test és szellem különleges megerőltetése nélkül sikeresen eléred, és szokásoddá válik, benne tudsz maradni, akkor olyan állapotot érsz el, amelyet számos meditáció és mentális tréningrendszer céljaként írnak le. Ez az a tudatállapot, amelyről számos meditációs mester tudósít, mint megvilágosodott állapotról.