[HWSW] Az Európai Közösség által évente létrehozott 1300 millió tonna hulladékból több mint tízmillió tonna elektronikai hulladék, melynek jelentős része fokozottan veszélyesnek minősül a nehézfém- és mérgesgáz-tartalom miatt. Becslések szerint Magyarország idén 143 ezer tonnával veszi ki a részét a szeméttermelésből, melyből a számítógépek és távközlési berendezések körülbelül 20 ezer tonnával részesednek. A magyar emberek idén körülbelül 50 tonna mobiltelefont hajítanak ki.
Az elektronikai hulladék aránya ráadásul egyre nő, itthon évente 8 százalékkal többet selejtezünk ki, ami háromszorosan meghaladja a nem elektronikai szemétmennyiség növekedését. Ez a tendencia Európa-szerte megfigyelhető. Ennek a felismerésnek a hatására az Európai Parlament több direktívát is életbe léptetett, az azokban rögzített határidők pedig vészesen közelegnek a tagállamok törvényhozói, hatóságai és szervezetei számára. A közösségi terminológia röviden WEEE-ként hivatkozik a tárgyra, amely a Waste Electrical and Electronic Equipment tömörítése.
UnFair play
Az Unióban a környezetvédelmi és egészségpolitikai megfontolások mellett komoly üzleti és nemzetgazdasági érdekek is meghúzódnak az egységes, szigorú szabályozás bevezetésének támogatása mögött. Az olyan országok társaságainak, mint például Svédország, Hollandia, vagy Németország, sok esetben lényegesen szigorúbb előírásoknak kell megfelelnie, mint a más tagállamokban működő társaiknak, így igazságtalanul versenyhátrányba kerülnek a magasabb költségszint miatt.
A hulladékgazdálkodás alapjául kétségtelenül törvényi kereteknek kell szolgálni, mivel környezettudatos fogyasztói tömegek hiányában a vállalatok nem törődnek — a gyilkos verseny következtében nem is törődhetnek — a törvényi előírás mértékét meghaladóan környezetbarát eszközök fejlesztésével és a hulladék kezelésével. A direktívák és a jogi háttér kötelező jellegű megteremtésének hatására a Matsushita, a Thomson és a a JVC közös tervezetet hozott létre az érintett hulladékok kezelési eljárásának kidolgozására, valamint a későbbiekben vállalják a folyamat felügyeletét is.
| Mi WEEE? |
| Kis- és nagyméretű háztartás eszközök / hűtő, mikrohullámú sütő, mosó- mosogatógépek, légkondicionáló berendezések, porszívó, kenyérpirító stb. Informatikai és távközlési berendezések / számítógépek, nyomtatók, vezetékes- és mobiltelefonok stb. Fogyasztói elektronikai eszközök / TV, hi-fi, viderekorder, hordozható lejátszók stb. Világítástechnika Elektromos és elektronikus szerszámok (kivéve az ipari berendezéseket) / fúrógép, fűrészgép, szivattyú, szögbelövő stb. Játékok, szabadidős és sporteszközök / kézi- vagy telepített játékgépek, kerékpáros számítógépek, elektromos játékvasutak, -autók stb. Orvosi berendezések (kivéve a beültetett és fertőzött változatokat) Megfigyelő és irányító műszerek / füstérzékelők, termosztátok, Automata adagolók / ATM, üdítős automata stb. |
Igazolt hiányzás
Az egyik uniós irányelv irányelv értelmében a tagállamoknak 2005. augusztus 13- tól kezdve biztosítaniuk kell, hogy az elektronikai hulladékot a végfelhasználók és disztribútorok költségmentesen vissza tudják juttatni a gyártóhoz, valamint a disztribútoroknak is lehetőséget kell biztosítani, hogy hozzájuk eljuttassák az általuk korábban forgalmazott és kiselejtezett termékeket, akár egyesével is. A szállítással, kezeléssel, újrahasznosítással és egyéb járulékos tevékenységekkel járó költségeket a termelőknek kell állnia. A tagállamoknak 2006. december 31-ig kell teljesítenie azt az uniós normát, amely szerint lakosonként évente legalább négy kilogramm elektromos és elektronikus hulladékot kell visszagyűjteni, aminek legalább háromnegyedét újra kell hasznosítani.
Egy másik uniós direktíva alapján 2006. július elsejétől kezdve néhány kivételtől eltekintve az elektromos és elektronikai termékek ólmot, higanyt, kadmiumot, és meghatározott mérgező vegyületeket nem tartalmazhatnak. Optimisták lehetünk tehát: két év múlva az elektronikai hulladékok növekedése talán lassulni fog, kezelésük pedig megnyugtató irányba mutat majd — legalábbis nyugaton.
A környezetvédelem kérdése azonban itthon minden téren lényegesen el van maradva a nyugat-európai szemléletmódtól és gyakorlattól. Hazánk ráadásul két éves haladékot is kapott, így az egyik uniós taglalt normának csak 2008-ban kell megfelelni. A hazai politikai életben a kérdéssel érdemben az MDF két képviselője, Pettkó András és Ékes József foglalkozott, akik kidolgozták a közösségi WEEE-direktívákkal összhangban lévő törvénytervezetet.
A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetség (KSZGYSZ) adatai szerint tavaly 132 ezer tonna elektronikai hulladék keletkezett Magyarországon. Becslések szerint az idén 143 ezer, 2005-ben 154 ezer, 2006-ban pedig 167 ezer tonna elektronikus hulladékkal kell számolni. Ezen felül további 300 ezer tonnára tehető az az elektronikus hulladék mennyiség, amelyet a visszavételezési kötelezettség előírása előtti időben gyártottak.
Harsányi Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem képviselője az MTI-nek elmondta, hogy egy televízió hulladékkezelési költsége 5,5-12 eurót, egy számítógép monitoré pedig 3,5-9 eurót tesz ki darabonként. Ugyanaz az összeg telefonkészülék esetében kilogrammonként 0,2-0,35 euró. A katódsugaras TV-k, monitorok és egyéb kijelzők teljes körű ártalmatlanítására alkalmas berendezés Magyarországon egyedül az Inter-Metál Recycling csepeli telephelyén működik: ezzel évente kb. 40 000 db képcsövet lehet feldolgozni.
Bizó Dániel 2004.10.25.
