Nem minden gazdálkodó tevékenység esetén ideális a munkaidő egyenletes beosztása. Egyes ágazatokban a munkáltató számára túlzottan merev kereteket szab a munkavállalók általános munkarend szerint, ismétlődően azonos időben történő foglalkoztatása. Erre kínál megoldást a Munka Törvénykönyvében (Mt.) szabályozott munkaidőkeret.
A tevékenység, a termelés jellege, munkaszervezési szempontok megkövetelhetik a munkavállalók rugalmasabb időbeosztását, munkavégzésének egyenlőtlen kialakítását. Például, egy időszak meghatározott részén összpontosuló munkamennyiség előre tervezetten elvégezhető úgy, hogy az adott időszakra tervezett többlet munkavégzést követően a munkavállaló munkaterhe az általános mértéknél kisebb lesz. A munkavállaló lényegében nem az egyes munkanapokon, hanem a munkáltató által kijelölt hosszabb időtartam alatt, átlagban dolgozza le a napi munkaidőt.
A munkaidőkeret tehát lehetőséget biztosít a hatékonyabb munkaszervezésre, egyszersmind eszköze lehet a rendkívüli munkavégzés és az ezzel járó többletköltségek kivédésének.
A munkaidőkeret meghatározása a munkaszervezéshez kapcsolódó munkáltatói jog, nem szükségszerű eleme a munkaszerződésnek. Ennek megfelelően, a munkáltató előírhatja munkaidőkeret alkalmazását akár egy munkáltatói utasításban is. Figyelni kell azonban arra, hogy ha a munkaidőkeretet a felek a munkaszerződésben szabályozták, attól eltérni csak a munkaszerződés módosításával, azaz a munkavállaló beleegyezésével lehet.
A munkaidőkeret időtartamának és elszámolási egységének meghatározásában a munkáltatónak nagy szabadságot hagy a törvény, miként a munkaidőkereten belül a munkaidő beosztását is alapvetően a munkáltatóra bízza.
A munkaidőkeret időtartamát a munkáltató az igényeihez igazíthatja, megszabhatja akár néhány napban vagy hetekben. A törvény garanciális okokból (és a kapcsolódó uniós irányelv előírásaira figyelemmel) e tekintetben csak felső időkorlátot szab legfeljebb négy hónapban vagy tizenhat hétben maximálva azt. Ettől hosszabb munkaidőkeret csak kivételesen, bizonyos (például – legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét – idényjellegű tevékenység keretében, a megszakítás nélküli, a több műszakos, vagy a készenléti jellegű, továbbá egyes ágazati) munkakörökben állapítható meg, azonban akár 12 havi, illetőleg 52 hetes időkeret is kiköthető kollektív szerződésben, feltéve, hogy azt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.
A munkaidőkeret számítása nem határidők módjára történik, ezért az időtartamot a naptárhoz kell igazítani, és nem alkalmazhatók az Mt. általános rendelkezéseiben meghatározott határidő számítási szabályok. Meg kell határozni a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját (amely nem feltétlenül a hét vagy a hónap első és utolsó napjára esik), tehát nem elegendő csupán annak közlése, hogy a munkáltató havi időkeretet vezet be!
A munkaidőkeret alkalmazását írásban kell közölni a munkavállalókkal, de elegendő a helyben szokásos módon közzétenni, például a faliújságra kifüggeszteni vagy akár a belső levelező listán kiküldeni az érintetteknek. Utóbbi esetben hasznos, ha a munkáltató kézbesítési igazolást kér az e-mail kiküldéséről.
A teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével állapítja meg a munkáltató. Figyelmen kívül kell hagyni az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot, továbbá a munkavállaló távollétét (a beosztás szerinti mértékben, ennek hiányában a napi munkaidő mértékében), amelyekkel a keret időtartama így csökken.
Munkaidőkeret esetén a munkaidő beosztást legalább hét nappal korábban és legalább egy hétre előre kell közölni a munkavállalóval. Az utolsó közölt munkaidő beosztás irányadó mindaddig, amíg új munkaidő beosztást nem tesz közzé a munkáltató. Váratlan körülmény esetén a már közölt munkaidő beosztást a munkáltató legfeljebb négy nappal az alkalmazását megelőzően.
A munkáltató számára a munkaidőkeret legnagyobb előnye a munkaidő egyenlőtlen beosztásának a lehetősége, ami a pihenőnapok egyenlőtlen beosztására is vonatkozik. Ügyelni kell azonban arra, hogy ilyenkor is az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel kell elkészíteni a beosztást. Nem okozhat továbbá a beosztás aránytalan sérelmet a munkavállalónak.
Például az Mt. előírja, hogy a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára a gyermek hároméves koráig, vagy egészségkárosító kockázat fennállása esetén nem oszthatók be egyenlőtlenül a heti pihenőnapok.
A munkaidőkeret alkalmazása nem mentesíti a munkáltatót a munkaközi szünetre, a napi pihenőidőre és az abszolút napi munkaidő korlátra vonatkozó szabályok alkalmazása alól. Főszabály szerint hat munkanapot követően a munkavállalónak egy pihenőnap jár. Ha a munkáltató heti pihenőidőt határoz meg, a munkavállaló hetente legalább 40 óra megszakítás nélküli pihenőidőre jogosult, de a munkaidőkeret átlagában is megilleti legalább 48 óra heti pihenőidő. Havonta legalább egy pihenőnapot, vagy a heti pihenőidőt vasárnapra kell beosztani.
A munkabér megállapítható órabérként, napi vagy akár heti, havi bérként is. A munkaidőkeret és a munkabér közötti kapcsolat kialakításakor érdemes figyelembe venni, hogy többhavi munkaidőkeret és havi bér esetén a munkavállalónak mindig a havi bére jár függetlenül attól, hogy az adott hónapban az általános munkarendnél többet vagy kevesebbet dolgozott, és a munkaidőkeret lejártával kerül sor a munkaideje elszámolására. Rendkívüli munkavégzés elszámolására alapvetően akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló a munkaidőkeretben meghatározott időtartam alatt túllépte az ott meghatározott teljesítendő munkaidő mennyiséget. Ezzel szemben egyes bérpótlékok, például az éjszakai, a munkaszüneti napra járó pótlék megilleti a munkavállalót a munkaidőkeret kimerítésére tekintet nélkül. Továbbá jár a rendkívüli munkavégzésért a pótlék akkor is, ha a munkáltató eltér a közzétett munkaidő beosztástól, és a munkavállaló ekképp nem a közzétett munkaidő beosztása szerinti rendben dolgozik. Az elszámolás rendjét az Mt. meghatározza.
Nagyobb munkaszervezet vagy többféle munkaidő beosztásban dolgozó munkavállalói kör esetén célszerű keretjelleggel is rendezni a munkaidőkeret alkalmazásának helyi rendjét. A munkaidőkeret-szabályzat elkészítéséhez javasolt ügyvéd közreműködését igénybe venni.
