Bár mifelénk is szokták mondani, hogy valaki halálra dolgozza magát, szerencsére ez leginkább átvitt értelmű kifejezés a mai nyugati kultúrában. Japánban viszont nagyon is szó szerinti és húsba vágó problémáról van szó. Olyannyira, hogy van rá egy külön szavuk is: a karosi fordítása nagyjából “túldolgozás miatti halál”. Ahogy a nevéből is világos, ezeknek a haláleseteknek a közvetett oka a túl sok munka, de a fő közvetlen okai a szívroham és az agyvérzés, illetve az öngyilkosság.
Az első ilyen dokumentált eset egy 29 éves férfi 1969-es halála volt, bár magát a kifejezést csak 1978-ban alkották meg a jelenségre, és még később, a nyolcvanas évek második felében terjedt el. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) egy ezzel foglalkozó, 2013-as esettanulmánya felsorol néhány tipikus karosi-esetet:
- Egy nagy élelmiszer-feldolgozó cég dolgozója heti 110 órát dolgozott, mielőtt 34 évesen meghalt szívrohamban.
- Egy buszsofőr évi 3 ezer órát dolgozott, és 15 évet nyomott le egyetlen szabadnap nélkül. 37 évesen vitte el a stroke.
- Egy nyomdában dolgozó férfi 4320 órát dolgozott egy évben, gyakran éjszaka, amíg meg nem halt 58 évesen, szintén stroke-ban.
- Egy nővér havi ötször dolgozott megállás nélkül 34 órát. Ezt 22 éves koráig bírta, ekkor halt meg szívrohamban.
Szintén a nyolcvanas évektől gyakori jelenség a karodzsiszacu is, amely a halálra dolgozás speciális esete, mert az illető nem akut fizikai probléma miatt hal meg, hanem öngyilkos lesz a munkahelyi terhelés és stressz miatt.
A jelenség egyik oka, hogy a nyolcvanas évek végi japán ingatlanlufi kipukkadása utáni hosszú gazdasági válságban sok cég leépítésekbe kezdett, az elvégzendő munka viszont nem csökkent a munkaerő visszavágásával arányosan, ezért a megmaradt dolgozóknak többet kellett dolgozniuk, ha nem akartak ők is munka nélkül maradni. Ez a konkrét fizikai mellett extrém mentális megterhelést is jelentett, hiszen a cégek által kitűzött irreális célokat az alkalmazottak képtelenek voltak teljesíteni, miközben az instabil munkaerőpiaci helyzet folyamatos egzisztenciális frusztrációt okozott. Mindemellett a középvezetők helyzetét az is súlyosbította, hogy nekik kellett a folyamatos elbocsátásokat véghezvinniük, vagyis a fenti frusztrációkat a beosztottaik nyakába zúdítaniuk, illetve az ez elleni tiltakozásokat állniuk. Az öngyilkosság éppen ezért az ő körükben volt a leggyakoribb.
Az utóbbi évtizedben az ország nagy cégei a munkaórák és főleg a túlórák korlátozásával igyekeznek megelőzni a túl sok munka miatti haláleseteket. A karosi ennek ellenére ma is létező, kőkemény társadalmi probléma. 2014-ben egy 27 éves férfi halt meg szívrohamban, de csak bő két évvel később, tavaly októberben állapították meg, hogy ennek közvetlen köze volt a rákényszerített havi 78-122 óra túlórának. 2016-ban egy reklámcég 24 éves alkalmazottja lett öngyilkos, miután rendszeresen több mint havi 100 órát túlórázott.
Hivatalos japán adatok szerint 2015-ben 2159 öngyilkosságban játszott szerepet a munka. A karoshi összesen még sokkal több embert érinthet, de nincsenek megbízható számok arról, hogy mennyit. ami biztos, hogy 2015-ben 1456 kártérítési kérelmet adtak be hozzátartozók, a karosival foglalkozó civil szervezetek szerint viszont a valós szám akár ennek tízszerese is lehet. A japán kormány tavaly őszi jelentése szerint a teljes munkavégző lakosság 20 százaléka van veszélyben, vagyis
A karosi annyira általános jelenség, hogy a popkultúrán is otthagyta a lenyomatát, készült például egy azonos nevű számítógépes játék is: a meglehetősen morbid Karoshiban a cél nem a szokásos életben maradás, hanem éppen arra kell rájönni, hogyan lehet az egyes pályákon meghalni.
A munkaterhelés miatti halál nem kizárólag japán probléma, Dél-Koreában például gvarosza néven ismerik, Kínában pedig a túldolgozás miatti öngyilkosságnak van saját neve, ott ezt kolaoszinak hívják.
