A magyar, a cseh és a szlovén vezetők is pontatlanabbak, stresszesebbek és túlterheltebbek, mint német nyelvterületen dolgozó társaik. Ráadásul ritkábban tartanak szünetet a munkában.
A magyar vezetők kevesebb mint fele állítja magáról, hogy szinte soha nem kési le a megbeszélt időpontokat – derül ki az osztrák Hernstein Intézet (Hernstein International Management Institute) által készített felmérésből. E szerint van még mit fejlődnünk a svájciakhoz képest, akik a maguk 70 százalékos „pontosságával” tartják a csúcsot a vizsgált hat ország – Magyarország, Szlovénia, Csehország, Ausztria, Németország és Svájc – között. Legtöbben a cseh menedzserek közül vallották késősnek magukat.
A magyar vezetők azonban nem csak a pontosság terén vannak rosszabb helyzetben, mint német ajkú kollégáik: arra a kérdésre, hogy hetente, illetve havonta többször is elé-ri-e teljesítőképessége határát, a magyar vezetők közel háromnegyede válaszolt igennel.
A svájciaknál ugyanez az arány mindössze 24 százalék. Mindemellett nem kell arra gondolnunk, hogy ez egyedi magyar jelenség. A cseh és a szlovén menedzserek sincsenek sokkal jobb helyzetben, bár közöttük „csak” 67-68 százalék a túlterheltek aránya – vagy legalábbis azoké, akik annak érzik magukat. A felmérés készítői a kapott eredményeket azzal magyarázzák, hogy a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés miatti élesebb verseny több terhet ró a közép-európai felső vezetőkre, mint nyugat-európai társaikra.
A túlterheltséggel szorosan összefügg a munkahelyi szünetek kérdése is. A cseh, magyar és szlovén vezetők feltehetőleg azért engedélyeznek maguknak – az ebédidőt nem számítva – kevesebb szünetet, mint osztrák vagy svájci kollégáik, mert alapvetően sokkal jobban le vannak terhelve, sokkal stresszesebb az életük.
Különösen a több mint 250 főt foglalkoztató cégek vezetői mondták azt, hogy inkább csak az ebédszünetre korlátozzák a munka közbeni pihenőiket.
Mindezeken túl a felmérés egy további érdekességre is fényt derített: az osztrákok nem szívesen engedik ki a kezükből időbeosztásuk menedzselését. Kilencvenhárom százalékuk inkább maga foglalkozik ezzel. Az ebből a szempontból második helyezett magyar vezetőknek ugyanakkor már több mint ötöde igénybe veszi titkára (titkárnője) ilyen jellegű szolgáltatásait.
