Mikortól betegség az internetezés? A lapunknak nyilatkozó pszichiáter állítja: nem a számítógép előtt eltöltött órák száma dönti el, hogy valaki függő-e vagy sem. A pszichiáterek egyelőre csak az internetaddikciót ismerik el betegségként, a mobiltelefon- és a videojáték-függőséget nem, bár ez utóbbiakat is kutatják.
Arról, hogy a társadalom mekkora hányada netfüggő, a világon sehol nincs még reprezentatív felmérés – mondta kérdésünkre Fábián Zsolt, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet munkatársa, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) kutatója. Magyarországon az ITTK erre vonatkozó anonim internetes tesztjét ötezer internethasználó töltötte ki. A nem reprezentatív felmérés szerint a netezők körülbelül hat százaléka függő. Ôk általában 20-25 éves képzett, intelligens férfiak, akik átlagosan három-négy éve neteznek. A világhálót a többségtől eltérően nemcsak böngészésre és levelezésre, hanem főleg társalgásra (chatre), valamint játékra használják – mondta a szakember.
A függés tipikus tünete, ha valaki nem tudja abbahagyni a netezést még akkor sem, ha más dolga lenne (például a párja szeretne vele közös programot csinálni). További tünet, hogy a beteg rendszeresen több időt tölt a világhálón, mint amennyit előre eltervezett, ha pedig nem netezhet, feszültté válik és retteg, hogy lemarad valamiről.
“Rossz megközelítés úgy meghatározni a netaddikciót, hogy mennyit ül a gép előtt a beteg” – hívja fel a figyelmet az orvos. A pszichiáter elmondása szerint napi három óra internetezés is számíthat függésnek, ha közben emiatt tönkremegy a párkapcsolata az illetőnek. Ugyanakkor böngészheti valaki a hálót napi kilenc órán keresztül is a munkahelyén, ha otthon nem jut eszébe az internet, szó sincs betegségről.
Kevés netfüggő megy orvoshoz
“Az internet önmagában nem okoz automatikusan függőséget” – mondja Fábián Zsolt. Inkább arról van szó, hogy vannak függésre hajlamos személyiségtípusok, akik az internetben találják meg azt, ami kitölti az életüket, és lassan átveszi az irányítást. “Ôk, ha nem lelnek rá a hálóra, lehet, hogy előbb-utóbb más addiktív cselekvést vagy drogot kerestek volna. A kérdőívre válaszoló netfüggők ötödének voltak vagy vannak más típusú függőséggel kapcsolatos problémái” – mondja. Ez a személyiségtípus csak speciális pszichológiai tesztekkel ismerhető fel. A kérdőívre adott válaszokból az is kiderül, hogy a netfüggéssel nagyon gyakran jár együtt depresszió és szorongás, ezek között azonban nincs ok-okozati összefüggés.
Évente mindössze néhányan fordulnak orvoshoz internetfüggésüket kezeltetni – mondta Fábián Zsolt. A doktor szerint ennek egyrészt az lehet az oka, hogy társadalmunkban ma még szégyennek számít, ha valaki pszichiáterhez fordul, másrészt a kóros internetfüggés az addikciók közül egyetlenként nem számít devianciának, azaz a társadalom nem ítéli el.
“Akik fölkeresnek bennünket, általában a párjuk unszolására teszik. Ezeket a betegeket magatartás-terápiával kezeljük” – magyarázza a pszichiáter. “A rendszeres orvos–beteg találkozás során fokozatosan csökkentjük a nethasználat mennyiségét, a páciens naplót vezet, így tudatosul benne minden ezzel kapcsolatos cselekvés és érzet” – vázolja a kezelést a szakember.
Aki végigcsinálja a terápiát, azok közül tapasztalataim szerint senki nem “esett vissza”, a további életében mindenki kontrollálni tudja az internethasználatot, pedig mindegyikük naponta netezik. Ehhez persze folyamatosan oda kell figyelniük magukra – mondta a pszichiáter.
Az internetfüggéshez hasonló jelenség a mobiltelefon-függés is: akik ebben a pszichés zavarban szenvednek, szintén attól félnek, hogy lemaradnak valamiről. Ôk azonban nem ismereteket akarnak szerezni, és nem társalogni akarnak, hanem folyamatosan rettegnek, hogy kiesnek a “társas kapcsolatok hálózatából”. Egyedül az ad nekik biztonságot, hogy bármikor elérhetik szüleiket, barátaikat.
Pánikot okozhat a mobil hiánya
A jelenség gyakran visszavezethető korai szeparációs szorongásra – magyarázza Török Imre András pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem oktatója.
A mobiltelefon-függők szoronganak, ha elfelejtik magukkal vinni valahová készüléküket, vagy ha nem ír nekik a párjuk SMS-t. Telefonjukat nem elsősorban fontos információk közlésére használják – mondja a szakember. Török és munkatársai olyan 16 éves fiatalokkal végeztek felmérést, akik nem a munkájukhoz használják a telefont. A válaszokból kiderül: a mobilfüggők gondolkodás nélkül hazamennek az otthon felejtett készülékért, sokszor pedig csak azért írnak valakinek SMS-t, hogy válaszüzenetet kapva megnyugodjanak: részesei a baráti körnek, figyelnek rájuk a rokonok.
Játékszenvedély: öthetes bennfekvés
A szerencsejátékosokat szinte lehetetlen kigyógyítani szenvedélyükbôl. Kevesen fordulnak orvoshoz, de aki megteszi, évente visszatérô vendég lesz az addiktológián. „A szenvedély legfontosabb kiváltója, okozója, hogy pénzt lehet nyerni. Mindenki ezért játszik” – állítja Funk Sándor addiktológus, a fôvárosi Nyírô Gyula kórház osztályvezetôje. „A betegek elmondása szerint állandóan a nyeremény lebeg a szemük elôtt” – fogalmaz.
A Nyírôben évente néhány száz beteget kezelnek, túlnyomó többségük saját keresettel rendelkezô középkorú páciens, háromnegyedük férfi. Funk szerint általánosságban minden tizedik szenvedélybeteg fordul orvoshoz, ez az arány a „játékosokra” is igaz. „Minimum öthetes bennfekvés szükséges, ez alatt meg kell akadályozni, hogy akár csak egyszer is kimenjen a beteg játszani” – magyarázza Funk. Az elvonás kétfajta tünetet okozhat: feszültséget vagy levertséget. Mindkettôt gyógyszeresen kezelik, közben pedig folyamatos pszichoterápiában vesznek részt a bennfekvôk.
Rovó Attila 2004.10.18.
