Távoktatás és távmunka szavaink, illetve a napjainkban divatossá vált angol megfelelőik – e-learning és e-work – jól tükrözik a két fogalom közös tulajdonságait. A távolság kifejeződése szembetűnő bennük, azonban számos további közös vonásuk figyelhető meg, amelyek hasznosítása még várat magára. Pedig egyik sem új keletű fogalom.
Nincs ideje vagy lehetősége többnapos vagy akár többhetes tanfolyam részt venni?
1. Egy kis történelem…
A távoktatás története 1840-ig nyúlik vissza, Isaac Pitman angliai, levelezőlapokon folytatott gyorsírás tanfolyamáig. A következő évtizedekben gyorsan terjedt, elsősorban Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban, majd a tananyagok rádión való sugárzásának 1926. évi megjelenése után terjedt tovább Nyugat-Európában és a tengerentúlon. 1939-től már telefonon is jelentek meg oktató célú adások. A távoktatás első nagy fellendülése az 1960-as évekhez, a televíziózás elterjedéséhez köthető. A nagy áttörést azonban a számítógépek és az Internet használatának 1990-es évekre tehető megjelenése, a jó minőségű képi és hangzó tartalmak gyors közvetítési lehetősége hozta meg. Többnyire az oktatás kiterjesztésére, a távolságból vagy más hátrányt okozó körülményből fakadó társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölésére alkalmazták, és alkalmazzák ma is.
A mai értelemben vett távmunka első alkalmazásait szintén az Amerikai Egyesült Államokból, 1973-ból ismerjük. Ekkor már Európában sem voltak ismeretlenek a távoli munkavégzés különböző formái, amelyek a század második felétől egyre népszerűbbekké váltak. Jelentősebb elterjedésük azonban csupán az infokommunikációs technológiák 1980-as évekre tehető elterjedéséhez kapcsolódik. Hazánkban – ettől kissé lemaradva – az 1990-es évek közepén jelent meg. Ma távmunka alatt már kizárólag számítástechnikai eszközökön végzett, infokommunikációs eszközökkel támogatott távoli, rugalmas munkavégzési formát értünk. Eleinte a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok egyik foglalkoztatási formájának tartották, de hamarosan megmutatkozott, hogy ezen túlmenően, olyan jövőbe mutató változásokat generál a munkavégzés szereplőinél, amelyek átírják a korábbi munkafolyamatokat.
Napjainkban mind a távmunka, mind az elektronikus eszközökkel támogatott távoktatás világszerte elterjedt oktatási, illetve munkavégzési mód. Mindkettőt a helyhez kötöttség megszüntetésének, illetve a távoli helyek elérésének igénye hívta életre. A technológia segítségével azonban lényegesen meghaladták eredeti funkciójukat.
Érdekes etimológiai adalék, hogy korábban a távoktatás angol megfelelőjeként a distance learning kifejezés terjedt el, majd a hazai megjelenés idején ennek mintájára fordították a távmunkát is a distance working-ként. A hangsúlyok későbbi eltolódását mutatja, hogy az angol nyelv gazdagabb eszköztárából ma már a távmunkára a telework/e-work, illetve a távoktatásra az e-learning kifejezések honosodtak meg.
2. Fogalommagyarázat helyett…
Az a megállapítás, hogy a távoktatás olyan oktatási forma, amely segítségével leküzdhető a tanár és tanuló közötti földrajzi távolság, túlságosan leegyszerűsíti a távoktatás fogalmát és a benne rejlő lehetőségeket. Sokkal inkább igaz az, hogy olyan egyedi oktatási forma, amely lényegesen többet jelent a távolból való oktatásnál. Ezt tükrözi az a folyamat, amely az Európai Unió e-learning kezdeményezése (Fehér könyv 1996.) nyomán indult el. Hatására terjedt el az e-learning (elektronikus tanulás) kifejezés, amely többféle értelemben használatos. Tágabb értelemben a számítógéppel támogatott, vagy digitális tananyag segítségével történő tanulást is jelenti. Így a multimédiás számítógéppel, CD-ROM segítségével egyénileg történő (off-line) tanulást. Emellett azonban sokan az internet vagy az intranet alapú tanulást, a hálózaton szervezett és folytatott (on-line) oktatást értik alatta, ami egyben az informatikai technológiát hasznosító távoktatást is jelöli.
Mára az e-learning kifejezés komplex fogalommá vált, amely magában foglalja az infokommunikációs eszközökkel támogatott nyitott oktatás és képzés rendszerét, az egyéni igényeket figyelembe vevő rugalmas tanítási-tanulási módszereket, továbbá az iskolarendszerű, az iskolarendszeren kívüli oktatás és képzés megújítását, a szakmai továbbképzések és az egyén önképzésének új lehetőségeit. Fokozatosan az oktatás és képzés új koncepciójának képviselője lett, az új alapkészségeket kifejlesztő és azokra építő, mindenki számára elérhető, egész életen át tartó tanulás lehetősége.
A távoktatáshoz hasonlóan a távmunka esetében is a távolságból adódó nehézségek áthidalása a legszembetűnőbb tényező. A számos összetevőt vizsgálva azonban láthatóvá válik, hogy a munka világának egy új paradigmáját vetíti előre. Másfajta munkavégzést tesz lehetővé: a munkavállaló számára sokkal nagyobb önállóságot, rugalmas idő- és feladatütemezést biztosít, a munkaadó számára nagyobb munkaerő kínálatot, hatékonyabb munkavégzést, ügyfél közeli ügyintézést jelent, illetve gyors reagálást az ügyfelek igényeire. Eközben, a távmunkát biztosító munkafolyamatok megszervezése által, a munkaadó szervezet életében is olyan változásokat generál, amelyek hosszú távon a szervezet átalakulását eredményezhetik. Hiszen a távmunka-foglalkoztatásban a korábbiaknál nagyobb hangsúly helyeződik a munkavállalóra, megváltoznak a munkafolyamatok, a szervezeti kultúra, a szereplőktől mélyebb szakmai ismereteket, korábban nem figyelt kompetenciákat igényel.
A számos hasonlóságot végignézve, szinte magától adódik a lehetőség a két rendszer alkalmazásának összekapcsolására, egymást erősítő, kiegészítő hatásainak felhasználására.
3. Mit is jelent mindez?
A távoktatás (e-learning) ugyanazokra a képességekre, ismeretekre épít, mint a távmunka (e-work). Azzal a különbséggel, hogy az eredményes tanuláshoz mindezeket ki kell alakítani: meg kell tanulni tanulni. Ahhoz, hogy az ismereteket önállóan is sikeresen elsajátíthassuk, ismernünk kell önmagunkat: tisztában kell lennünk képességeinkkel, korlátainkkal; mit és hogyan kell tennünk ahhoz, hogy a legeredményesebbek legyünk; meg kell tanulni írásban kommunikálni, eszköz szinten használni a számítógépet és a szükséges kommunikációs csatornákat. Sokkal kevésbé hat a tanár jelenlétének fegyelmező ereje, ezért a tanulónak komoly önfegyelemmel kell rendelkeznie.
A távmunkásnak az alapos szakmai és informatikai ismereteken kívül szüksége van olyan személyes kompetenciákra, amelyek segítik az önálló munkavégzésben. Tudnia kell munkatársaival távolról kommunikálni, – amelynek nehézsége, hogy a non-verbális csatornák hiányoznak – önmaga számára meghatározni a feladatok sorrendjét, időigényét a határidők megtartásával, önállóan megoldást találni a folyamatosan előálló problémákra, egyensúlyt tartani a munka és a magánélet, illetve más elfoglaltságok között. Akárcsak a távoktatásban, itt sincs jelen a főnök, akinek jelenléte folyamatos ellenőrzést jelenthetne. Mindez olyan képességeket igényel, amelyekre korábban a munkahelyeken meglevő jelenlét és az ebből adódó személyes kontroll miatt nem, vagy lényegesen kisebb mértékben volt szükség. Amennyiben nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal a távmunkás, várható, hogy komoly problémákat fog okozni számára ez a munkavégzési forma.
Az elmondottak alapján magától értetődőnek tűnik a távmunkások távoktatással való felkészítése. Nem csupán azért, mert a munkaadótól, de gyakran egymástól is távoli helyeken élő munkavállalók legköltséghatékonyabb képzési módja, hanem azért is, mert így, egyrészt ki lehet szűrni a távmunkára nem alkalmas jelölteket, másrészt, kiválóan fejleszthetők az önálló munkavégzéshez szükséges képességek. Ugyanezt érdemes figyelembe venni a továbbképzések kiválasztásánál is, hiszen egy jól struktúrált e-learning tananyag mind a szakmai ismeretek bővítésére, mind önfejlesztésére (az egyén számos személyes kompetenciájának fejlesztésére) alkalmas.
Továbblépve a távoktatásból már ismert lehetőségeken, a távmunkások számára is hasznos lehet, mint tudásháló, a tudásmenedzsment eszköze. Hiszen nem csupán iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli képzések léteznek. Legalább ilyen jelentősége van az informális tanulásnak, amely során a hallgatók/munkavállalók nem hagyományos képzésben, nem hagyományos tananyagokból sajátítják el a megfelelő tudást. A tanulók egymást segítve, együttműködésük során szerzik meg a szükséges ismereteket. Távmunka esetében az egy szakterületen, közös munkán, vagy azonos cégnél dolgozók tudásbázisát, közös fórumát jelentheti. Az informális tanulás, illetve egy távmunkások közötti tudásmenedzsment rendszer jelentősége akkor válik igazán érzékelhetővé, ha meggondoljuk, hogy mennyi használható tudást szerzünk a formális képzések során, és mennyit tanulunk egymástól, a közös munkák tapasztalataiból, élményeiből.
Mindezeknek a lehetőségeknek a kiaknázására, a távoktatás és a távmunka egymást erősítő megoldásainak alkalmazására, csupán elvétve találunk példákat. Azok is inkább nagyvállalati alkalmazások, ahol a nem távmunkás munkavállalók képzése során szerzett tapasztalatok kerültek felhasználásra a távmunkások alkalmazásakor. Az elektronikus tanulás tapasztalatait, és az ilyen módon szerzett kompetenciákat pedig mindenképpen érdemes hasznosítani.
Az e-learning alkalmazása segítséget jelent a HR szakemberek számára. Fontos szerepe lehet a távmunkára jelentkezők kiválasztásában, a távmunkások felkészítésében, továbbképzésében és fejlesztésében. A távmunkában foglalkoztatott új munkavállalók toborzását is érdemes a távoktatással oktató intézményekben kezdeni.
HR Portál, Breiner Ildikó 2007.10.09.
